A Vadnyugat történelmét kedvelő emberek többsége hallott már Wyatt Earpről, Doc Hollidayről, vagy a James-Younger bandáról. Náluk lényegesen kevésbé híres az a törvényen kívüli, akinek élettörténete mindannyiukét keresztezi: mind a Younger, mind a James testvérek unokatestvére volt, és egy ideig Wyatt Earp fő ellenlábasa. Johnny Ringo még a Vadnyugat viszonyai közt is különös alak: igazi „úriember” volt, aki rendszeresen idézett Shakespeare-től, miközben számos forrás szerint ő volt korának leghalálosabb lövésze. Misztikumát csak növeli rejtélyes halála, amely e szempontból tökéletes lezárása kalandos, de titokzatos életének.
Johnny Ringo 1850. május 3-án született az Indiana állambeli Washington városában. Öt gyermek közül a legidősebb volt, és mind a Younger, mind a James testvérekkel rokonságban állt. 14 éves volt, amikor szülei, Martin Ringo és Mary Peters Ringo úgy döntöttek, áttelepülnek a kaliforniai San Josébe – egy évvel korábban, 1849-ben indult a nagy kaliforniai aranyláz, és az ország minden tájáról az ország nyugati partjára sereglettek az emberek új lehetőségekben reménykedve.
Utca Tombstone-ban a 19. század végén
Az úton azonban tragédia érte őket: miközben szelték át az országot ekhós szekerükön, édesapja halálos balesetet szenvedett. Egy olvasói levél a „Liberty Tribune” című lapban leírta a véres jelenetet:
„Kezében véletlenül elsült sörétes puskája, a töltet jobb szemén hatolt be, és feje tetején jött ki. A fegyver dörejével egy időben láttam, ahogy kalapja húsz láb magasra emelkedik a levegőben, agyának darabjai pedig minden irányba szétszóródtak.”
A család azonban erős volt, mint a legtöbb telepes, és a rokon Younger-család otthonában töltött év után eljutottak San Josébe. Ringo 1864 és 1870 közötti kamaszéveiről kevés az információ: egy meg nem erősített beszámoló szerint részeges és rendbontó ifjú volt, aki a családot és San Josét is elhagyta 1869-ben, azonban 1870-ben mind a San Joséi névjegyzék, mind az országos népszámlálás ide helyezi őt. Emellett húgai a későbbiekben arról számoltak be, hogy 1870-ben és 1871-ben fordult elő olyan, hogy nem San Josében dolgozott, ekkor egy aratóbrigád tagja volt. Olyan beszámoló is akad, amely részeges időszakát későbbre teszi, amikor már harcban állt a törvény embereivel.
1875 szeptemberében Ringo már a texasi Mason megyében élt, ahol belesodródott az úgynevezett „huduháborúként” (hivatalos nevén Mason megyei háború) ismert zavaros időszakban. A „háború” inkább vérbosszúk sorozatának tekinthető, és abból kerekedett, hogy a helyi, angolszász lakosok közül sokan voltak, akik elkötöttek marhákat a szintén itt élő, német származású telepesektől. Ringo nem volt érintett a kérdésben, azonban egyik közeli barátja, Moses Baird életét vesztette a konfliktusban, míg egy másik barátja, George Gladden megsebesült. Bairdet és Gladdent egy helyi szerencsejátékos, James Cheyney vette rá arra, hogy lovagoljanak Mason városába, ahol azonban embereivel rajtuk ütött előre kitervelt módon a megyei seriff, John Clark.
Szeptember 25-én Ringo csatlakozott további hét társához, akikkel elindultak bosszút állni Baird haláláért. Amikor Masonba értek, ő és egy Bill Williams nevű férfi leváltak a csoportról, és Cheyney otthona felé vették az irányt, ahol aztán figyelmeztetés nélkül agyonlőtték a fegyvertelen szerencsejátékost. Ezt követően a rajtaütés egyik résztvevője, Dave Doole otthonához mentek, amikor azonban szóltak neki, hogy jöjjön ki a házból, Doole Cheyneyvel ellentétben fegyverrel jelent meg, így Ringó és Williams inkább kereket oldottak.
Johnny Ringo
A két férfi visszatért a csoporthoz, és a reggeli fölött eldicsekedtek a többieknek azzal, hogy megölték Cheyneyt. A különleges rendőri szerv, a texasi rangerek jelentése szerint Williams vagy Ringo azt állította, „darált húst csináltak Cheyneyből, és ha valaki nem temeti el, bűzleni fog.” Négy nappal később a banda más tagjai további három emberrel végeztek a környéken, azonban Ringo és Williams ellen nem indult körözés a Cheyney-gyilkosság miatt.
Ehelyett december folyamán kétszer is letartóztatták más ügyek miatt. Az első egy áprilisban történt eset volt, amikor Burnet város közepén elsütötte pisztolyát, ami kimerítette a „békeháborítás” jogi fogalmát. Ekkor azonban a 150 dolláros óvadék kifizetése után szabadon engedték. A második eset ennél nagyobb súlyú volt: Ringót és egy volt rangert, Scott Cooleyt bebörtönözték azzal a váddal, hogy gyilkossággal fenyegették meg Burnet megye seriffjét és annak helyettesét. Mivel a hatóságok attól féltek, barátaik ki fogják őket szabadítani, gyorsan áthelyezték őket egy távolabbi börtönbe az állam fővárosában, Austinban.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
