Színház a demokrácia

Színház a demokrácia
A balliberálisok viszonylag új fegyvere, az európai politikai kasztrendszer, a modern demokrácia létét fenyegeti. A Rákosi-korszak kezdetének vicce szerint az utcai rikkancs így kínálta a portékáját: Szabad Nép a Magyar Nemzet? Színház a Demokrácia. Ludas a Matyi. Az újságok neveiből világos politikai üzenet formálódott. Az alábbiakból kitűnik, hogy színház a brüsszeli demokrácia is, akár a Rákosi-féle. Amióta bejelentették, hogy az európai tanács elnöke, Charles Michel európai parlamenti képviselő szeretne lenni, megbolydult a világ. Először talán a Politico verte félre a harangot: vészhelyzet van, hiszen az is lehet, hogy több hónapig Orbán Viktor vezeti az Európai Tanács üléseit. Feleslegesen aggódnak. Nem csupán azért, mert Értelmetlen a balliberálisok minden aggodalma azért is, mert az Európai Tanács ún. állandó elnöksége alig több, mint díszfunkció. Van ugyan némi befolyása az elnöknek, de valódi hatalmi jogosítványai nincsenek. Ha ez a feladat Orbán Viktorra marad, akkor több dolga lesz, de nem tudja átalakítani az unió központját. Miért hát akkor a liberális pánik? Hogy utólag lehessen azt mondani, hogy megmentették az uniót Orbántól? Hogy a magyar ellenzéknek feladják a labdát: kovácsoljon tőkét abból, hogy Orbán „meggyengült”, mert nem tudta megkaparintani az elnöki csengőt? Ez a lényegében teljesen jelentéktelen epizód alkalmat ad arra, hogy rámutassunk az unió néhány alapvető, mondhatni strukturális hibájára. Az egyik épp a fent említett „kreativitás”. Nem először alkalmazzák. Jean-Marie Le Pen független képviselő, a francia Nemzeti Front elnöke és európai listájának vezetője 2009-ben is biztos lehetett abban, hogy mint 1989-óta mindig, ismét európai képviselő lesz. Ekkor 81 éves volt. A többi jelölt életkorának ismeretben a 2009-2014 közötti ciklus korelnöki posztja várt rá. Ez szintén érdemi befolyás nélküli cím, a korelnök csak addig vezeti a parlament üléseit, amíg az elnököt meg nem választják. De Jean-Marie Le Pen a baloldal által kialakított politikai kasztrendszerben a páriák közé tartozott: szélsőségesen jobboldali bélyeggel. Egy ilyen ember üljön a parlament elnöki székébe? Lehetetlen, kiáltottak fel a tolerancia felkent papjai. Megszületett a megoldás: ezentúl nem a korelnök nyitja meg az újjá alakult parlament első ülését.

Hírdetés

Ezzel próbálkoztak a magyar soros elnökség kapcsán is, de ezügyben nem voltak elég kreatívok. Charles Michel képviselői törekvése miatt most az ő helyettesítésére vonatkozó szabályokat akarják átírni, nehogy a soros elnökségen kívül Orbán Viktorra még nagyobb figyelem háruljon. Mert a balliberálisok és uszályhordozó néppárti lakájaik számára ő is a kiközösítendők közé tartozik. A demokrácia nevében, harsogják, s épp a népfelséget csúfolják meg, hiszen Orbánt a magyar választók demokratikus döntése juttatta abba a helyzetbe, ahonnan el szeretnék távolítani. A kiközösítési technika gátolta meg, hogy a spanyol és a lengyel választások győztesei kormányozzák ezeket az országokat. Szlovákiában ez a módszer nem működött, és még nem tudjuk, hogy mi lesz Hollandiában. Ennek újabb fejezete zajlik Németországban. A szintén kiközösített AfD egyre erősebb. Három tartományban már vezeti a közvélemény-kutatásokat, ami a haladárok (progresszívek) számára kész katasztrófa. Ráadásul országosan feljöttek a második helyre, ami a szocialistáknak nagy szégyen. Mit kell tenni tehát? A demokrácia állítólagos elkötelezettjei szerint be kell tiltani a pártot. Ha már legyőzni nem tudják, ez is egy megoldás… Ez lenne a demokráciának az az övezete, amelyről Vera Jourova biztos asszony kijelentette: „nem sikerült a magyar kormányt és a magyar politikai képviseletet a demokrácia övezetébe vonnom”? Lehet, hogy Jourova csak ezt ismeri? Ha már a demokráciáról van szó, idézzük fel, hogy a demokrácia deficit az unió veleszületett hibája. Többször nekifutottak már e hiányosság felszámolásának, de valamiképp mindig visszajött. A probléma máig nincs megoldva. Mint magyar állampolgár, ha szavazok az országgyűlési választásokon, azzal a tudattal teszem, hogy – feltéve, hogy a többség is úgy gondolkodik, mint én – eldönthetem, ki vezesse négy évig az országot. Amikor mint európai polgár az európai parlamenti választásokon szavazok, elképzelésem sincs arról, ki lesz az Európai Bizottság elnöke. Amit befolyásolni tudok a szavazatommal, az a Parlament összetétele. A Bizottság elnökét nem a Parlament választja, csak rábólint az Európai Tanács által javasolt jelöltre. Legjobb tudásom szerint még nem fordult elő, hogy a javaslatra a Parlament nemet mondott volna. Robert C. Castel nyilatkozta minap, hogy óriási veszélyt lát abban, hogy Brüsszel akarja meghozni a döntéseket, a felelősséget viszont a tagállamokra hárítja. A demokráciában a hatalmon lévő úgy gyakorolja a hatalmát, hogy akiken gyakorolja, azok abba beleegyeznek, folytatta Castel. Nos, a brüsszeli hatalomgyakorlásba nem egyeztünk bele, sőt még azt sem tudjuk, hogy ki vagy kik gyakorolják rajtunk a hatalmat. Minden vezető mögött ott egy apparátus. A köztisztviselők elvben nem politizálnak. Szakemberek, akik tudják a „hogyant” és a biztostól várják a „mit”. Igen ám, de a köztisztviselő mondhatni örök, a biztos, aki öt évente változik, szakmailag kiszolgáltatott a beosztottjainak, akiket nem tud megválogatni. Nincs saját csapata. Régi igazság, hogy egy jogszabály lényegét az szabja meg, aki „fogja a ceruzát”. Különösen nagy az apparátustól való függés, ha például egy világ életében külpolitikával foglalkozó emberből, mint volt Kovács László, adóügyi biztos lesz. Még szerencse, hogy Jourovának nem sikerült Orbán Viktort ennek a demokráciának az övezetébe vonnia. Surján László


Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »