A kardvívás történetében eddig még soha senkinek nem sikerült három egymást követő olimpián aranyérmet szereznie. Szilágyi Áronnak azonban a 2012-es londoni és a 2016-os riói olimpia után Tokióban is. A bajnok interjút adott a Kossuth Rádiónak.
Szilágyi Áron a Kossuth Rádió Halló, itt Tokió! című műsorában elmondta, amikor 22 évesen megnyerte Londonban az aranyérmét, akkor még egy teljesen más ember volt, mint most.
„Huszonkét évesen a fiatalos lendület hajtott, csak az foglalkoztatott, hogy olimpiai bajnok legyek. Fizikálisan a toppon voltam, meg tudtam lepni az ellenfeleket. Ma már sokkal megfontoltabb vagyok, a technikai és a taktikai repertoáromra és tudásomra támaszkodom” – magyarázta.
A háromszoros olimpiai bajnok elmondta, nagyon sok időt tölt edzéssel, mert azok közé tartozik, akik szeretik alaposan elvégezni az edzésmunkát.
Általában hétfő reggeltől péntek délutánig tíz edzésük van. Néha szombaton is bevállal pluszedzéseket.
„Szeretek azzal az érzéssel kiutazni egy világversenyre, hogy én mindent megtettem érte, és rajtam nem múlik.”
Mostani edzőjével, Decsi Andrással kapcsolatban úgy fogalmazott, a legjobb életszakaszában, 25 évesen találkozott vele. „Akkor már voltam annyira érett, hogy magamtól tudtam, milyen mennyiségű munkára van szükségem.”
Kiváló partneri viszony van kettejük között és sok mindenben hallgatnak egymásra. Szerinte ezért is működik jól a kapcsolatuk.
Tokióba való indulása előtt kilátogatott volt nevelőedzője, Gerevich György sírjához.
Minden világverseny előtt ki szoktam látogatni a temetőbe a nevelőedzőm sírjához. Odamegyek, beszélgetünk picit. Ez egy fontos rituálé nekem, mert annyi erőt adott ő az én pályafutásomhoz, annyi munkát, energiát, időt fektetett belém, hogy úgy érzem, ez nekem kötelességem.
Szilágyi Áron Gerevich Györggyel kilencéves korától tizennyolc éves koráig dolgozott együtt.
„Gyuri bácsi szavai a mai napig elkísérnek. Rengeteg találó jó tanáccsal látott el. A legerősebb mottója az volt, hogy: nem lehet mindig győzni, de minden esetben törekedni kell rá. Ez minden egyes edzésen, edzőtáborban és versenyen ott cseng a fülemben.”
Jó volt mellette felnőni, mert nemcsak kardozni tanított meg, hanem nevelt és formálta a személyiségem is. Biztos vagyok benne, ha nem nála nevelkedem, akkor nem lenne meg a második és a harmadik aranyérmem sem – tette hozzá.
Kérdésre válaszolva elmondta, szeretné folytatni a versenyzést, mert jól érzi magát a páston, nem látja okát, hogy abbahagyja.
„Párizs még messze van, és ki is kell oda jutni. Nem adnak csak úgy kvótát egy háromszoros olimpiai bajnoknak sem.”
Jövőbeli terveire gondolva úgy fogalmazott, nem tudja elképzelni magát teljesen vívás nélkül.
„Abban biztos vagyok, hogy nem leszek edző, de nagyon szívesen szeretnék segíteni a sportágamnak, az egyesületemnek, és valószínűleg lesz egy civil foglalkozásom is.”
Érmeivel kapcsolatban elmondta, hazaérve megcsodálta a négy érmet egymás mellett, de a feleségére bízta, hogy találjon nekik helyet: „A családban ő a lakberendező.”
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
