Turmayer Sándor (1879-1953) festménye
Értem én, hogy a szakmai dolgok kissé az ember agyára mennek, s nehezen hiszi el, hogy amik neki napi foglalatosságai, az nem okvetlen reggeli kávéja más embernek, de a Vodafone ügyintézője most minden babért learatott ezen a területen..
– Jó napot kívánok. Tudnék ajánlani egy kedvezőbb számlacsomagot. Van pár perce?
– Hogyne – mondom. – Annyi pont. Ajánljon olcsóbbat, s az öné vagyok.
– Ehhez szükség lenne a szerződésünk azonosítókódjára.
– Mire?
– A szerződés azonosítókódjára, amit velünk kötött 2009 október 2-án.
– Maga szerint én azt honnan tudjam fejből?
– Nem tudja??????
– Drága hölgyem. Itt állok a konyhában a vágódeszkával, s nyiszálom a kolbászt. Honnan tudjam maga szerint? S most honnan szedjem elő?
Döbbent csönd.
– Szóval nem tudja?
– Nem aranyos. De ha holnap visszahív, talán megkeresem…
Alig vágtam pár karikát, ismét csöng.
– Jó napot kívánok, a Vodafone Magyarország…
– Az imént beszéltünk aranyos. Még mindig nem tudom. De ha megmondja fejből, hogy Kollár Ádám mikor adta ki Bécsben az első magyarpocskondiázó szlavofil röpiratát, vagy hol és mikor halt meg Turmayer Sándor festőművész, leteszem a deszkát, s megkeresem azt a papírost magának.
Letette.
Talán holnap ismét beszélgetünk. Az élet tele van meglepetésekkel…
Forrás:pozsonyiadam.blogspot.com
Tovább a cikkre »
