Strukturális okai is vannak annak, hogy Romániában rosszul mennek a dolgok, és mindig valamilyen káosz jellemzi a politikai életet – hangzott el azon a tusványosi beszélgetésen, amelynek résztvevői megpróbáltak körképet nyújtani a hazai belpolitikai állapotokról. A Jakabbfy Elemér nevét viselő tusványosi sátorban Illyés Gergely politológus, Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) ügyvezető elnöke, valamint Székely István, az RMDSZ ügyvezető alelnöke felelt Jakab Orsolya moderátor kérdéseire. Vita nem volt, inkább egymást kiegészítő véleményeket fogalmaztak meg a kormányválságról, adózásról, mélyállamról, így az érdeklődők elég világos képet kaptak arról, hogy miképpen jutottunk ide. Hogy mi lesz, azt senki nem tudta megjósolni.
Ilyen még nem volt
Elsőként Illyés Gergely azt szögezte le, hogy bár sok mindent láttunk az elmúlt 36 évben, ilyen még nem volt, hogy ennyi ideig ügyvivő kormánya legyen az országnak. Az előzményeket felelevenítve – a tavaly megismételt elnökválasztás után megalakult kormány az egyetlen lehetséges megoldásnak tűnt, ám a Szociáldemokrata Párt (PSD) már akkor sem állt nagyon oda, és hamar ellenzékként kezdett viselkedni: habár a Bolojan-kormány megbuktatása után is sok vezetői tisztséget megtartottak, végig Bolojan és a Nemzeti Liberális Párt (PNL) megszorító politikájáról beszéltek, de így sem tudták megállítani híveik elszivárgását a hasonló retorikával fellépő, az új kommunikációs technikákat azonban jobban uraló AUR felé – kijelentette: a PSD nem tudja, mihez kezdjen. A jelentősebb, karizmatikus személyiségek kikoptak a pártból, és az újak (akik persze egyben régiek is, Sorin Grindeanu pártelnök ugyanis már Liviu Dragnea mellett is ott volt) rendre rossz döntéseket hoztak: habár 2027 tavaszán simán átvehették volna a kormányzást, úgy buktatták meg a Bolojan-kormányt, hogy sem az AUR-hoz pártolt híveiket nem tudták visszaszerezni, sem a PNL-t nem tudták Bolojan ellen fordítani. A kormányfő azzal vívta ki a PSD haragját, hogy túlságosan húsba vágott: az állami vállalatok átszervezése, az igazságügyi nyugdíjak rendszerének átalakítása – ami után a katonai nyugdíjkorhatár emelése következett volna – mind olyan lépés volt, amit tíz éve senki nem mert megtenni. A megbukott négypárti koalíciónál ma sem látszik jobb, ám ennek újraalakításához valakinek meg kell hátrálnia.
A jelenlegi helyzetben sok szó esik a mélyállam beavatkozásáról, Nicușor Dan államfő szerepéről, érthetetlen viselkedéséről, és a társadalom egyértelműen jelezte, hogy változást vár: a választók 90 százaléka 2024-ben és 2025-ben sem szavazott a nagy pártok jelöltjeire. A fő kérdés most az, hogy a következő időben ki alakítja át Romániát: az AUR vagy más? Az RMDSZ próbál olyan helyzetet teremteni, hogy az AUR ne kerüljön hatalomra, de mivel a népszerűsége már 40 százalék fölött van, fennáll a veszélye, hogy a román politikusok legitimizálják; már a Tomac- és a Veștea-féle kormányalakítási kísérletekben is számoltak a szavazataikkal. Simion nagyon ügyesen játszott, és mostanában Petrișor Peiut tolja előtérbe, aki szakpolitikai tapasztalattal is rendelkezik: így próbál az AUR kormányképesnek mutatkozni. Számunkra ez ijesztő lehetőség, de az EU több országában és a románok számára is egyre inkább elfogadott. Egyelőre működik a Bolojan-kormány, nem is ez az első ügyvivő kabinet, de nem tudjuk, mi jön. Az emberek azt várják, hogy ne kérjen tőlük még többet az állam, és amíg igazságtalanságot éreznek, nő az elégedetlenség, ez az AUR sikerének egyik titka.
Szerkezeti problémák
A Bolojan-kormányt akkor buktatták meg, amikor a reformjai elérték az állami nagyvállalatokat és az adminisztráció magas szintjét, azaz a PSD „kifizető helyeit” – erősítette meg Székely István. A hazai káosz egyik okát azonban a politikai építmény szerkezeti problémáiban kell keresni. Az államfőnek a követlen választás miatt óriási legitimitása van, de hatásköre, mozgástere kicsi. A választási törvény a szavazatokkal arányos képviseletet ír elő, de így nem jön létre egyértelmű többség, koalíciós kényszer van, aminek Romániában nincs hagyománya. A harmadik csikorgó elem a képviselői irodák költségvetése, amit nem a pártok kapnak, hanem a törvényhozók, akik a pénz 40 százalékát egy egyszerű nyilatkozattal elszámolhatják.
Ezekre a strukturális problémákra tevődnek rá az elmúlt évek nehézségei: a Covid és az utána következő időszak, az infláció és a háborúk olyan turbulenciákat okoztak, amelyek következtében az emberek többsége az összes pártot és politikust meneszteni akarja. Ez az elitellenesség az oka, hogy a választók 90 százaléka 2024-ben és 2025-ben is független elnökjelöltre szavazott, de az elitellenes lázadás a Bolojan-kormány megalakulása miatt elmaradt, csak 2026 januárjában tört ki Székelyföldön.
Ami a mélyállamot illeti, ezt a titkosszolgálatokban, militarizált erőszakszervezetekben látjuk, ami igaz is, nem is. Egy olyan országban, ahol a főnökök sűrű cserélődése folyamatos instabilitást okoz, a minisztériumi gárda, a magas rangú szakpolitikusi réteg az államérdek letéteményese, és mivel a miniszterek jönnek-mennek, ez a felső adminisztrációs réteg úgy gondolja, hogy ő vezeti az országot, a politikusokat pedig kibírja vagy megbuktatja. Egy esetleges AUR-győzelem esetén a mélyállamnak ez a nyugati elkötelezettségű része lehet a gátja annak, hogy Románia keleti vagy délkeleti irányba forduljon. Kormánya előbb-utóbb lesz az országnak, de az állami struktúrák racionális átgondolása, átalakítása lenne igazán fontos, hogy a politikai turbulenciáknak minél kisebb hatása legyen.
Adózási dilemmák
Az RMDSZ sincs könnyű helyzetben, a megemelt adók miatt az év elején kitört elitellenes lázadás kitart – jelentette ki Székely István, aki szerint ehhez a 2024-es kampány során elkövetett hibák is hozzájárultak. Kiútként a hatékonyabb adóbegyűjtést nevezte meg (az EU-s átlag alig kétharmadát szedik be Romániában), mert az adóemeléseket „hihetetlenül nagy ellenállás” övezi, habár az emberek nyugati szintű szolgáltatásokat várnak el az egészségügyben, oktatásban, infrastruktúrában. Ezt nem lehet: ha alacsonyan tartjuk az adókat, privatizáljuk az egészségügyet, akkor „éjjeliőr-állam” leszünk. A másik megoldás a karcsúsítás lenne, mert a közalkalmazottak most is sokkal jobban keresnek, mint amit az állam bevételei lehetővé tesznek – de ilyen mértékben nem lehet csökkenteni a munkabéreket. Az általános elvárás az, hogy az elit kezdje magán a spórolást, de ezt sem lehetett megvalósítani: amikor a Bolojan reformjai elérték a politikai kifizető helyeket, megbukott a kormány. Székely István szerint az RMDSZ nem szakadt el a választóitól, monopóliumát az erdélyi magyar társadalmon belül maguk a választók biztosítják.
A mélyállam sem egységes
Az elitellenes pártok előretörése világtrend, az elmúlt évtizedben jobb- és baloldal hagyományos váltógazdasága megszűnt, a törésvonalak már nem jobb- és baloldal, hanem fősodorbeli és rendszerellenes pártok között húzódnak – állapította meg Toró T. Tibor. A PSD zsugorodni kezdett, már nem nagy párt, és mivel csak a PNL-vel, illetve már vele sem tudott kormányra lépni, a mostani káosz kódolva volt. Maga a PSD is káoszban van, ő indította el ezt a válságot, de vezetőinek nem sikerült megtalálniuk és megmutatniuk az irányt. A mélyállam ugyan kevés helyen van ennyire szilárdan beágyazódva, mint Romániában, de nem egységes, olyanformán működik, mint a pártok: különböző erők, csoportosulások, érdekek csatároznak egymással változó sikerrel; ez abból is látszik, hogy nem tudtak stabil helyzetet kialakítani. Próbálnak befolyni Nicușor Dan döntéseibe, de az elnök – aki nagy csalódást okozott választóinak, csak remélni lehet, hogy mégis van egy okos terve valahol – jelölhetne kormányfőt a Bolojan-táborból, mert annak kicsi a valószínűsége, hogy a parlament ne szavazza meg, és így hozzájáruljon saját feloszlatásához, az előrehozott választások kiírásához. Románia egyetlen esélye a Bolojan-féle reformok folytatása, mert az AUR nagyon készül, járja az országot, olyan személyeket tol előtérbe, akikről elhihető, hogy kormányképesek.
Az RMDSZ helyzetéről Toró T. Tibor úgy vélekedett: a korábbi, ellenségképre épülő kampányoktól eltérő módon értelmes kommunikációval próbálkozott, ám amikor a Bolojan-kormány elkezdte a megszorításokat, az volt a hatás, hogy „ezek bort isznak és vizet prédikálnak”. Beszélt arról is, hogy az RMDSZ próbálta megőrizni a képviseleti monopóliumát, és ez a 2024-ben összevont önkormányzati és EP-választások miatt sikerült is, ám nem lesz mindig így, kerülhet Erdélyben is valaki, aki „felveszi a gumicsizmát” és végigjárja a településeket, elbeszélget az emberekkel. Hozzátette: a parlamentből az RMDSZ nem fog kiesni, hiszen van alternatív választási küszöb, ez ugyan kevesebb mandátumot jelent, de lesz képviselet. Azt bölcs döntésnek tartja, hogy az RMDSZ a jelenlegi politikai válságban Bolojan oldalára állt.
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
