A nemzeti ünnep alkalmából nyitja meg kapuit Zalaegerszegen a Mindszentyneum – Mindszenty József Látogatóközpont, mint muzeális kiállítóhely. Ez alkalomból beszélgetünk az új intézmény Mindszenty-kiállításának kurátorával, Kovács Gergellyel, a Mindszenty Alapítvány ügyvezetőjével.
– A Mindszentyneum a Göcseji Múzeumhoz kapcsolódó önálló épületben nyílik meg, nagyon közel Mindszenty József egykori plébániatemplomához, ahol huszonöt évig szolgált. Milyen út vezetett a mostani ünnepélyes megnyitóig?
– Hét évvel ezelőtt kezdődött az együttműködés Zalaegerszeg Város Önkormányzatával és a projektvezető Magyar Kastélyprogram Kft-vel, akik alapítványunk szakmai segítségét kérték egy Mindszenty-központ létrehozásához. Igent mondtunk a felkérésre, mert a Mindszenty-tisztelet alakulása szempontjából nagyon fontosnak tartjuk, hogy a kiemelt zarándokhelyszínek szellemisége igazodjon ahhoz az egyházi megközelítéshez, mely a hitvalló bíboros boldoggá és szentté avatását a leginkább szolgálja. Ennek garanciáját láttuk abban, hogy az alapítvány stratégiai partnerként, a kiállítandó tárgyak túlnyomó többségének kölcsönzőjeként és a történész szakmai munka koordinátoraként, mint alvállalkozó bekapcsolódott a projektbe; ez tette lehetővé az én kurátori munkámat is.
Nagyon jó csapat szerveződött Soós Viktor Attila és Balogh Margit történészek, Bulbuk Zsuzsanna és N. Kis Tímea művészettörténészek társkurátori, illetve szaktörténészi részvételével, belsőépítészek és más szakterületek kiváló képviselőinek közreműködésével. Közösen gondolkodva először meghatároztuk a közel 500 négyzetméteres Mindszenty-kiállítás szellemiségét, aztán a konkrét tartalmak összeállítását.
– A Mindszenty-kiállítás mellett a kommunista egyházüldözés évtizedeit bemutató kiállítás is megnyílik. Ez kezdettől része volt az elképzeléseknek?
– A tartalom a megrendelő önkormányzat kérése volt, fontosnak tartottuk azonban ennek a köztörténeti témának az elkülönítését a Mindszenty-kiállítástól. Egyrészt azért, hogy a II. emeleti külön kiállításban minél több üldözött személy emléke megjelenhessen, másrészt, hogy a két kiállítás különböző megközelítési módjai ne gyengítsék, hanem inkább erősítsék egymást.
Így született meg egy izgalmas történeti tárlat és a mi I. emeleti kiállításunk, melyben egy különleges életútra, a történelem és egy kiemelkedő személy találkozására, és Mindszenty bíboros lelkiségére fókuszálhattunk. A két egymást kiegészítő kiállítás alapján a látogatók egységes képet kaphatnak egy nehéz korszakról és egy érdekes történelmi személyiségről. Ezt a kapcsolatot átélhetővé tettük azon a ponton, mely a két emelet és a két kiállítás fő színtere: a római Santo Stefano Rotondo-templom által ihletett Mindszenty tér. A mi kiállításunkban ez a Devictus vincit (Legyőzetve győz) gondolat művészi megjelenítése, Mindszenty bíboros kálváriájának és Krisztusba öltözésének jelképes tere. De felfelé kapcsolódik a II. emeleti kiállításhoz is, ahol a fénylő arany fal külső palástján az üldözött egyháziak és világiak képei kaptak helyet. Ugyanakkor onnan le lehet tekinteni az I. emelet Mindszenty terébe, ahol
– Nagy átéléssel mondja ezeket a szavakat, ennyire személyessé tudták tenni ezeket a kiállításokat?
– A Mindszenty-kiállításon minden műtárgy, kép, idézet, szöveg, a különböző terek és színek, valamint öt művészi installáció mind azt szolgálja, hogy bárki számára átélhetővé váljon Mindszenty bíboros életútja. Hogy ne csak egy különleges emberről, hanem sokunkról szólhasson ez a történet, azonosulni tudjunk vele. Az is igaz, hogy én mindig keresem a mélyebb tartalmát, a személyes igazságát Mindszenty bíboros és más szentek életének. Szeretem minél jobban megérteni, és így minél valósághűbben bemutatni őt. Úgy érzem, ez segít közelebb vinni őt azokhoz is, akik lelkileg esetleg távolabbról érkeznek a kiállításba. Hiszen az ő sorsa is tele van valódi, érzelmileg mélyen átélhető helyzetekkel, pont ezért lehet érdekes az ő és más szentek életpéldája.
– A kiállítás elemei között említett öt művészi installációt. Ezeknek mi a szerepe?
– Az installációk megszületése szintén egy izgalmas, többéves munka eredménye, mások mellett Bukta Norbert és Rácz Lőrinc barátaimmal. Szabadon értelmezhető összegzett benyomásokat adnak a bíboros egy-egy életszakaszáról, így segítik a kiállítás teljesebb befogadását. Az első a szülői ház kertjéből vett földből sajtolt jelképes keresztelőkút, benne a felszentelt papi kezek megjelenítése, amiket édesanyai ölelésként körülfog két felhangzó ének: a Mindenszentek és a Loretói litánia a szülőföldről származó néprajzi gyűjtésből.
A második installáció csak fényeket használ, melyek megidéznek egy templomi üvegablakot, egy úrnapi virágszőnyeget két tárgy között. Az egyik Mindszenty bíboros sosem volt bíborpalástja, amelyet ő soha nem készíttetett el magának – helyette egy püspökit használt, mégis annyit hivatkoztak rá az ellene szóló rágalmakban.
A fényszőnyeg ezt köti össze a már említett kerek Mindszenty térrel, ahol Rieger Tibor gyönyörű máriaremetei szobrának gipszmintáján láthatjuk viszont ezt a krisztusi palástot. És itt archív hanganyagként felhangzik a kirakatperben az utolsó szó jogán mondott tanúságtétele:
Nem a közeli vagy távol-jövőbe, hanem érdekes, ez az ősi imádság azt mondja: ezekben a napokban. Ezt a békét kértem az én Egyházamnak, amelynek szeretetét elhoztam ide is. Ezt a békét kértem a magyar államnak, amely iránt való engedelmességemet megmutattam; s ezt a békét kérem a magam lelkének is.” Amikor kiválasztottuk ezt a hanganyagot, nem is sejtettük, hogy milyen szomorú aktualitása lesz ennek az imádságnak napjainkban, amikor a szomszédos Ukrajnában egy gyilkos háború zajlik.
– Ez az a bizonyos Mindszenty tér, ami összeköti a két emeletet és a két kiállítást?
– Igen. Itt kizárólag eredeti hangok és az Emlékirataimból vett részletek idézik meg Mindszenty bíboros fehérvértanúságát. A cellaenteriőr kis asztalkáján két ostya jeleníti meg jelképesen a Conti utcai börtönben lezajlott bilokációs találkozást és közös szentmisét Pio atyával.
A két utolsó művészi installáció is közel áll a szívemhez. Az egyik a külföldön élő magyarok lelkipásztori szolgálatát bemutató félkörös teremben egy lugast idéz, azt az allegorikus fát, amelyről Mindszenty bíboros több alkalommal is beszélt: „Mindenki egy magyar falevél egy közös magyar fáról. Ezek a falevelek, a vihar akármennyire tépi őket egymástól, szeretetben mindig jobban kell közelíteni nekik egymáshoz.” És felidézi azt az „oázist” is, amelyre egyik titkára, Mészáros Tibor így emlékezett: „Mielőtt elindultunk volna (Amerikába), azt kérdezte tőlem a bíboros: ha Amszterdamon megyünk át, nem lehet oda kihívni a magyarokat? Egy órás szünetünk volt a repülőtéren. Aztán ahogy megyünk az óceán fölött, egyszer csak azt mondja a bíboros: Milyen hamar eltelt ez az út! Persze ezt az amsterdami oázisnak lehet köszönni. Így hívta ő ezt a találkozót. Csodálkoztam rajta, milyen jó lelkipásztori érzéke van, mennyire tudja, érzi azt, hogy mikor, mit kell tennie. Hajtja Krisztus szeretete. Úgy vették körül őt Amsterdamban, mint Szent Pált az eléje siető rómaiak. Minden feloldódott, békés öröm volt a repülőtéren.”
Az utolsó művészi installáció pedig egy gyönyörű, letisztult kápolna, melyben a mai egerszegi hívek hálaadó éneke hangzik fel, jelképeivel pedig Krisztus üres sírját és Mindszenty bíboros velünk élő lelki-szellemi örökségét hivatott megjeleníteni.
– Milyen egyedi tárgyak idézik meg a hitvalló bíboros alakját?
– A már említett gyönyörű bíborpalást-rekonstrukció az utókor tiszteletadását fejezi ki, akár az egész kiállítás jelképe is lehetne. A Mária Magdolna-plébániával közösen mutatjuk be Zalaegerszeg legjelentősebb liturgikus emlékeit, köztük a Mindszenty József által vásárolt úrmutatót és a legnagyobb ünnepeken viselt római szabású máriás miseruhát.
Különleges emléke a tárlatnak a Veszprémből kölcsönzött és az 1938-as eucharisztikus kongresszus Hősök terei oltárdíszei közül fennmaradt nagyméretű Szent Margit-textilkép. A különlegességek közé tartozik a kalandos úton megmaradt és a közelmúltban az alapítvány tulajdonába került íróasztal is, mely a bíboros követségi oltáraként szolgált. De állandó letétbe helyeztük itt a Mindszenty-hagyaték legértékesebb textil emlékeit is: egy gyönyörű hímzésű édesanyai kendőt, az 1945 és 1948 között, valamint 1956-ban használt télikabátot, egy ’56-os magyar zászlót, az egyik legszebb emigrációs miseruhát és a Szent VI. Pál pápától 1971-ben ajándékba kapott bíborosi kabátot, a teljes emigrációs városkulcsgyűjteményt és a bíboros arcáról készült halotti maszk márvány másolatát.
– Mi a fő üzenete az életút-kiállításnak, amit közvetíteni szeretnének?
– Nagyon kiforrottnak érzem ezt a most megnyíló kiállítást. Önmagában már az is izgalmas, hogy nagyon kevés olyan szentünk vagy nemzeti hősünk van, akiknek egy teljes életút-kiállítást szentelünk. Fontos volt számunkra, hogy a sok érdeklődő és zarándok mellett megszólítsuk vele azokat a zalaegerszegieket is, akiknek a felmenőiért Mindszenty annyi mindent tett negyedszázados városplébánosi működése idején, és akik ennek ellenére már csak hazug rágalmakon keresztül, befeketítve ismerhették meg az ő alakját. Pedig
A maga módján, a saját stílusában, minden fiatalkori túlzása és hiányossága ellenére szeretetet hozott Zalaegerszegre is.
A másik fő üzenete, mondanivalója a kiállításnak, hogy milyen egy Istenre alapozott élet és annak a jelenünket is gazdagító közösségi hatása. Reméljük, hogy a Mindszentyneum – melynek nevét a bécsi Pázmáneum ihlette – és benne a két most megnyíló kiállítás méltó folytatása lesz Mindszenty József huszonöt évnyi plébánosságának, és méltó hordozója lelki-szellemi örökségének.
Nagyon lelkes és elkötelezett az a csapat, mely a ház működtetésére Csengei Ágota vezetésével szerveződött. Már most nagyon gazdag az őszi programkínálat, és sok közös tervünk is van az elkövetkező hónapokra, évekre. Érdemes lesz tehát figyelni a Mindszentyneum honlapját és Facebook-oldalát.
Fotó: Mindszentyneum; Magyar Kastélyprogram Kft. – Bicskei József
Magyar Kurír
(sza)
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
