Néhány éve nagy felháborodást váltott ki, mikor kiderült, nem egyforma az élelmiszerek minősége Európa országaiban. Talán mondanunk sem kell, hogy például az osztrák hipermarketben vásárolt virsliben, sonkában, jóval több volt a hús, mint abban, amit nálunk lehetett vásárolni. Európa napjainkban nehéz időket él, ami az élelmiszerellátást és a mezőgazdaságot illeti, melybe az orosz-ukrán háború is meglehetősen belekavart. Nem volt véletlen az a hetekig tartó gazdatüntetés-hullám sem, ami több országon végig vonult. Ahogy minderre az unió reagált, abból az ember arra következtet, a brüsszeli fehér inges tisztviselők valószínűleg nem igazán értik, mi az, amiért szót emeltek a gazdák. Patasi Ilonával, a Magyar Szövetség EP-képviselőjelöltjével, a Szlovákiai Agrárkamara elnökével, aki évtizedek óta a szívén viseli a vidéken élők, de főleg a mezőgazdaságból élők gondjait, ezekről a problémákról beszélgettünk.
„Bizonyára senkinek sem esett jól, amikor néhány éve kiderült, hogy más minőségben gyártanak élelmiszert a volt szocialista államok számára, mint a nyugati országok lakóinak. Akik rendszeresen vásárolták például Ausztriában a sonkát vagy más élelmiszeripari terméket, már addig is sejtették, érezték, hogy más az ottani áru minősége. Ez azonban nemcsak az élelmiszerre, de például a drogériára is vonatkozik. Miközben az árban nem nagy, vagy alig van különbség, a minőségben annál inkább.
Nagyon nehéz lekövetni az élelmiszerek gyártását és szállítását, az ellenőrző szerveknek kellene jobban odafigyelniük, a termékeket laboratóriumban kivizsgálniuk és elemezni a nem megengedett értékeket. Az Európai Unió nem szabályozza ezt, és a gyártók gazdaságpolitikáján múlik az egész gyártási rendszer”
– mondja.
A kettős élelmiszer-minőség ellen a visegrádi országok határozottan felléptek, ennek is köszönhetően az Európai Bizottság ezt a témát górcső alatt tartja, de Patasi Ilona szerint azt nem tudni, hogy ha ilyesmit észlelnek, elrendelnek-e valamilyen szankciót.
Ezzel a minőségi kérdéssel persze jóval kevesebbet kellene foglalkoznunk abban az esetben, ha a boltokba kerülő élelmiszerek java részét itthon gyártanánk, ha a hazait választanánk.
„Szlovákia alaptermékekből, mint amilyen a gabona, a kukorica, az olajos növények önellátó, sőt a többszörösét termeljük a szükségesnek. De nincsenek nagy olajsajtolóink, egy-két kisebbet leszámítva, mint amilyen például a búslaki. Az itt termesztett olajos növényeket Csehországban és Magyarországon dolgozzák fel, és az üzletek polcain kész étolajként jelennek meg. Senki sem ellenőrzi, hogy a magvakat hogyan dolgozzák fel, hány fokon nyerik ki az olajat és hasonlók.
Nem vagyunk viszont önellátóak baromfi- és sertéshúsból, de zöldségből és gyümölcsből sem tudjuk kitermelni azt a mennyiséget, ami elegendő lenne. Pedig amúgy az alapvető körülmények adottak hozzá. Megfelelő agrárpolitikával, nemcsak uniós, hanem állami támogatási rendszerrel elérhető lenne, hogy többen foglalkozzanak mezőgazdasággal. A stratégiai tervünkben is szerepelt a baromfi- és sertéstenyésztés támogatása, ezek azok az ágazatok, ahol lehet pályázni modern technológiákra”
– tudjuk meg Ilonától.
Itt fontosnak tartja megemlíteni, hogy a zöldség- és gyümölcstermesztők május 17-ig pályázhatnak támogatásra. Május 15-ig pedig a területi alapú támogatásra is be kell nyújtani az igényt, mert idén nem lesz meghosszabbítva a határidő. Aki lekési ezt a dátumot, elesik a pénztől. Mivel az idei az első év, amikor mindent elektronikusan kell beadni, sok igénylő pedig nem intézte el az elektronikus kommunikációhoz szükséges személyazonossági igazolványt, Patasi Ilona attól tart, hogy sokan elesnek a támogatástól.
„Az utóbbi napokban számos gazdatalálkozón vettem részt, a keleti régióktól kezdődően, a minap épp Gyűgyön jártam.
Ezeken próbálom a gazdáknak megmagyarázni, jó lenne, ha a növénytermesztésben struktúraváltozást eszközölnének, mert a sűrűn vetett gabonaféléknek és a kukoricának olyan ára már, amilyen 2020-2022-ben volt, nem lesz, és aki nem tud átlagon felüli terméshozamot (mennyiséget) elérni gabonafélékből, az nem lesz képes a költségeit a bevételeiből fedezni. Továbbra is az lenne a célszerű és kívánatos, hogy a gabonát bőrben értékesítsék, vagyis a gabonatermesztésre állattartás is épüljön”
– fűzi hozzá.
Ami Európát illeti, jó lenne elérni, hogy a lehető legtöbb élelmiszerből önellátó legyen és a harmadik országokból csak olyan mezőgazdasági termékeket, például déli gyümölcsöt hozzon be, ami itt nem terem meg. Ez azonban nem ígérkezik egyszerű menetnek.
Voltam egyszer egy brüsszeli tárgyaláson, ahol a spanyol meg az olasz képviselők úgy harcoltak a kereskedőikért, hogy leszavazták azokat, akik meg akarták tiltani a csirkehús behozatalát Brazíliából. Kemény csaták folynak az Európai Parlamentben.
Ott döntöttek például az ugaroltatás bevezetéséről is, ami egy jó termőfölddel bíró, megfelelő klímájú országban, mint amilyen Szlovákia is, nem kívánatos feltétel. Azokat a földterületeket kellene parlagon hagyni, amelyek nem termőképesek, nem pedig a jó szántóföldeket. Bizony előfordul olyan is, hogy a földtulajdonosok szóvá teszik a bérlőknek, hogy ugaroltatják a földjeiket, hiszen olyan inváziós gyomnövények telepednek meg ott, amelyek még harminc év múlva is csíraképesek” – meséli.
Az ukrajnai gabonáról szólva elmondja, az vele a legnagyobb gond, hogy olyan vegyi anyagokat is használnak a növényvédelemben, amelyek nálunk már két éve be vannak tiltva. A háború kitörése óta hajóikkal nem tudják a gabonát a harmadik országokba szállítani, ezért az Európában „köt ki”.
Patasi Ilona megemlíti, fontos lenne, hogy lehetőleg mindig szezonális termékeket fogyasszunk, mert akkor minden éppen akkor termő friss hazai zöldség és gyümölcs elkelne, s talán többen kapnának kedvet, hogy ezek termesztésével foglalkozzanak. Amíg nem volt ennyire globális a világ, anyáink, nagyanyáink is mindig abból főztek, ami éppen a kertben megtermett.
Sok kihívást tartogat még a mezőgazdaság és környezetvédelem „összeházasítása” is, főleg, hogy Európában egyre jobban erősödik a zöld szemlélet.
„Növényvédőszerek nélkül sajnos már nem lehet mindent kitermelni, itt az észszerűség mértéke lehet fontos. Ha a vegyi úton való védekezés helyett a mechanikust akarnánk választani, akkor viszont nincs elegendő munkaerő. A józan ész mindenképpen azt diktálja, hogy az emberi egészség mindenek felett áll, és ezért biztonságos élelmiszert kell előállítani. Erre pedig rá kell döbbennie minden politikusnak az Európai Unióban is, mert a jövő nemzedékeit nem lehet kitenni annak, hogy az egészségre esetlegesen káros hatással bíró élelmiszert fogyasszanak, ami betegségekhez vezethet” – teszi hozzá.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
