„Fel a fejjel, ki a mellel, gyáva ember, aki nem mer!” – harsogtam egy hatalmas lapulevéllel a fejemen peckesen fel-alá járkálva a tyúkudvaron alig nyolcévesen. Igyekeztem (persze nem sok sikerrel) sorba rendezni a tyúkokat, miközben fél szemmel a kakast lestem, nehogy, mint a váratlan ellenség, hátulról támadva a fenekembe csípjen, amiért egzecíroztatom itt a tyúkháremét.
Hírdetés
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
