Masszív szereptévesztésben van Eduard Heger és kormánya: nem és nem akarják tudatosítani, hogy nekik itt már csak fűteni és világítani szabad(na), s egyre-másra döntenek olyan, nagy horderejű dolgokról, amelyek rendezését nem egy bizalmat vesztett kabinettől várnánk. Ilyen, nagy horderejű döntés például a Büntető törvénykönyv módosítása, amelyet múlt szerdai ülésén fogadott el a kabinet.
Célt érő büntetéseket!
A judeo-keresztény kultúrkörben elég csak ősszüleink, Ádám és Éva ősbűnére gondolnunk, hogy bizonyítást nyerjen: a bűn az emberiséggel egyidős. Ennélfogva a bűn, büntetés, bűnhődés együttállása is a kezdetektől foglalkoztatja az embereket.
Egyebek mellett már Mózes törvényei is szabályozták a korra jellemző bűncselekmények büntetésének módját és „büntetési tételeit”.
Az időszámításunk előtt a 18. században uralkodó Hammurapi babiloni királyt ma elsősorban azért tanítják a közoktatásban, mert neki tulajdonítják a legrégebbről ránk maradt teljes törvénygyűjteményt, de a régészeti leletek alapján tudható, hogy sumér uralkodók már korábban is alkottak komplex törvényeket.
A kommunista Csehszlovákiából megörökölt Büntető törvénykönyvet a demokratikus Szlovákiában viszonylag későn sikerült lecserélni. Természetesen ebben a terjedelemben nincs mód arra, hogy áttekintsük, 1989-től 2005-ig milyen módosításokon esett át a jogszabály. Jogilag kevéssé helytálló módon, a témát némileg széles ecsetvonásokkal kezelve fogalmazzunk úgy, a rendszerváltás után a pillanatnyi helyzetnek megfelelő módon toldozták-foldozták, mígnem 2005-ben Mikuláš Dzurinda második, reformkormányának fiatal és ambiciózus kereszténydemokrata igazságügyi minisztere, Daniel Lipšic beterjesztette a Btk. átfogó reformját.
Azóta sok víz lefolyt a Dunán, Mikuláš Dzurinda még a pártalapításhoz szükséges tízezer támogató aláírást sem tudta eleddig összegyűjteni, Daniel Lipšic pályája is érdekesen alakult. Jöttek borzalmas, egy- és többszínű Smer-kormányok, de a Büntető törvénykönyvhöz lényegileg nem nyúlt senki. Pont egy senki által meg nem választott miniszterelnök bizalmát vesztett kormánya második, immár csak megbízott igazságügyi miniszterének kell ezt megtennie az előrehozott választások előtt hét hónappal? (Ugyanaz a helyzet áll fenn, mint az átfogó kulturális koncepció megalkotása terén.)
A 2020-ban bekerült hat párton kívül a politikát rendszeresen figyelők számára is gondot jelentene megmondani, a mai napon éppen hány egyéb pártnak „külsőző” képviselő ül a jelenlegi parlamentben. Ők vajon kinek az érdekeit képviselik? A Büntető törvénykönyv módosításával néhány egyéb törvény is megváltozik. Mi van, ha a törvényhozási folyamat során újabb, közvetett módosítások kerül(het)nek bele? Ennek a kormánynak nincs parlamenti többsége, legfeljebb „kereskedelmi” alapon tud többséget biztosítani magának a törvényhozásban. Egy ennyire fontos törvény esetében megengedhetetlen, hogy egyes lényeges módosítások „elvérezzenek” egy-egy politikai alku következtében.
Repül a…, repül a…
A masszív szereptévesztés egy további példája az, ahogy a kormány a szlovák MiG–29-es vadászgépeket Ukrajnának adományozta. Kormánydöntéssel, mert a parlamentben egy ilyen javaslat (valószínűleg) nem kapott volna támogatást.
A háborúban álló keleti szomszédunknak való fegyverszállítás mellett és ellen egyaránt felhozhatók legitim érvek. Amellett viszont nem hozhatók fel legitim érvek, hogy Jaroslav Naď megbízott védelmi miniszter szakmányban félretájékoztatja a lakosságot. Egyszerűbben mondva: hazudik. Így tett az SZ-300 nagy hatómagasságú légvédelmi rakétarendszer „kiutaztatása” idején, s nemkülönben a MiG-ek kapcsán, amelyek száma hirtelen 11-ről 13-ra ugrott, s ezek közül az első négy már el is repült. Itt álljunk meg egy szóra.
A szlovák légierő azért mondott le róluk, mert, „úgymond”, repülésre képtelen voltak. Akkor hogy lehet az, hogy idejön néhány ukrán szerelő, kicsit kopácsolnak rajta, aztán a gépek egyszerre csak szárnyra kelnek? Hát nem tudtuk volna a háborús intézkedések miatt kiebrudalt orosz technikusok helyébe, akár kétszeres órabérért is, már korábban idecsábítani ezeket a derék ukrán dolgozókat, hogy javítsák meg nekünk ezeket a röpképtelen roncsokat?
Hazatért a szakértő
Európai uniós tagságunkból fakadóan jogunk, hogy különböző brüsszeli szervezetekbe tagokat delegáljunk. Ezek között van, amelyik sóhivatal, van, amelyik komoly szervezet, na de hát 27 tagállam minden sógorát, komáját el kell helyezni valahová, ami komoly mennyiségi kihívás, ne bolygassuk… Az Európai Számvevőszék az Európai Unió külső ellenőre. A Számvevőszék testülete tagállamonként egy-egy tagból áll, őket az Unió összes országából származó mintegy 900 munkatárs támogatja.
Ez alapos nemzetközi pofára esés volt. Igaz, nem az első, gondoljunk csak vissza, amikor az Európai Unió Bíróságába sorozatban nem sikerült megválasztani a szlovákiai jelölteket, mert ilyen is volt… És igazából nem (csak) a magyarfaló politikus „buktája” feletti káröröm miatt döntöttem ennek az (egyébként nem annyira jelentős) eseménynek a beemeléséről a heti hírösszefoglalóba, hanem mert a hazai utójátéka nagyon jól mutatja a Heger-kormány problémamegoldó technikáját.
De ami ezután következett… Az ellenzék felszólította Eduard Hegert, hogy vonja vissza Klus jelölését. Zuzana Čaputová köztársasági elnök felszólította Hegert, hogy vonja vissza Klus jelölését, tovább fokozva a „cikis” helyzetet azzal, hogy ő már előre megmondta… Ezt követően Heger kijelentette: Klusnak kell levonnia a tanulságot a kialakult helyzetből. Ilyen előmenetel után még egyszer nekifutni botorság lett volna, így az érintett maga kérte a kormányt, vonja vissza a jelölését.
A Heger-kabinet a legtöbb ügyben hasonlóan jár el. Széttárja a karját, és várja, hogy a probléma magától megoldódjon. Ez néha sikerül, néha nem, nekik jó így is.
És ez még így lesz hat hónapig.
Megjelent a Magyar7 2023/13. számában.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
