A kontinentális Közép-Amerikában a ma ismert 7 spanyol nyelvű ország mellett volt rövid ideig egy nyolcadik is: Los Altos néven.
Az amerikai spanyol gyarmatbirodalom létezése során (1492-1898) természetesen sokat változott, területe is változott az egyes gyarmattartó hatalmak közti harcokban, a belső beosztás is sokféle volt.
Ami a jelenlegi 18 spanyol nyelvű amerikai országot, melyek spanyol gyarmatok voltak, illeti, ezek közül az összes kontinentális az 1810-es/1820-as években szakadt el Spanyolországtól, csak a szigetországok szakadtak el később: Dominika 1865-ben és Kuba 1898-ban. (Mivel most nem független ország, nem vettem figyelembe, de persze Puerto Rico is, Kubával egyidőben.)
Teljesen racionális lett volna, ha az egyes területek nem válnak önálló országokká, hanem együtt alkotnak államot, hiszen minden közös: a vallás, a nyelv, a kultúra, a lakosság. Mégis, ez nem sikerült egyetlen esetben se. Az ok: az egyes helyi elitek eltérő érdekei és persze külső érdekek, különösen Anglia és az USA részéről, melyek nem akartak egy hatalmas idegen országot errefelé.
Tehát az összes egységpróbálkozás kudarc lett:
- 1816-1836 között a mai Argentína, Bolívia, Paraguay, Uruguay alkotta Río de Plata Egyesült Tartományok (Río de Plata = Ezüst Folyó, ez egy folyó hivatalosan, Argentína és Uruguay között, a valóságban ez egy tengeröböl inkább, az Uruguay és Paraná folyók közös tengeri torkolata, a födrajztudósók máig vitáznak a kérdésről, de a hagyományos neve „folyó”, mert annak idején az első spanyol gyarmatosítók így nevezték el),
- 1819-1831 között a mai Ecuador, Kolumbia, Panama, Venezuela alkotta Nagy-Kolumbia,
- 1823-1841 között a mai Costa Rica, Guatemala, Honduras, Nicaragua, Salvador alkotta Közép-Amerikai Szövetségi Köztársaság,
- 1836-1839 között a mai Bolívia és Peru alkotta Bolívai-Perui Konföderáció.
Tulajdonképpen csak Chile és Mexikó nem volt soha része ilyen egyesüléspróbálkozásnak. Chile mert földrajzilag elszigetelt, ez az Andok-hegység „túlsó”, azaz keleti része Dél-Amerika déki részén. Mexikó mert már így is egy hatalmas ország.
Altos állam a Közép-Amerikai Szövetségi Köztársaság része volt, Guatemalából – mely akkor szövetségi állam volt, nem független ország – szakadt ki 1836-ban, ezt el is ismerte a szövetségi államvezetés. Guatemala azonban a döntés ellen tiltakozott, majd katonai erővel is beavatkozott. Ez semmi különös eseménynek nem számított, az egyes szövetségi államok közt már 1828-tól voltak fegyveres összecsapások.
A szövetségi állam rövid élete során kétszer is háború folyt a tagállamok között.
Végül 1838 áprilisában Nicaragua kimondta elszakadását. Novemberben elszakadt Costa Rica is. 1839 áprilisában elszakadt Guatemala, majd novemberben elszakadt Honduras. Közben Guatemala visszaszerezte Altost. 1841 januárjában Salvador is kilépett, bár ekkor már ő volt az egyetlen szövetségi állama az államszövetségnek (az államszövetség fővárosa Salvadorban volt).
Kicsit olyan, mint 1991-ben a Szovjetunió: volt pár nap, amikor jogilag egyetlen szövetségi köztársaságból állt, Kazahsztánból.
Aztán Altos még egyszer elszakadt az immár független Guatemalától, 1848-ban, s bár ehhez segítséget kapott Salvadortól is, a függetlenség csak 9 hónapig tartott. 1849-ben Guatemala visszaszerezte a területet.
Altos területe végül megosztásra került Guatamala és Mexikó között, 1882-ben a felek hivatalosan le is mondanak területi igényeikről egymás rovására.
Altos területe azonban ma is – mind a guatemalai, mind a mexikói rész – sajátos. Egyrészt ez hegyvidék (a név – Altos – jelentése „Magaslatok”), másrészt gyéren lakott.
A hasonló zászlókból máig látható, hogy az 5 ország egykor egyetlen szövetségi állam része volt:
Guatemala
Honduras
Nicaragua
Salvador
Egyedül Costa Rica tért el kissé a hagyománytól:
Az eredeti szövetségi állami zászló:
Térkép:
Az utótörténet: 1896-ban újra meg lett próbálva a Közép-Amerikai Szövetségi Köztársaság felállítása, immár csak Honduras, Nicaragua és Salvador tagságával, de ez is szétesett 2 évvel később, miután Salvadorban szövetségellenes katonai puccs megdöntötte a szövetségségpárti vezetést.
Az öt mai utódállam között kulturális, nyelvi eltérések máig nincsenek, de politikában és gazdaságban igen. A legszegényebbek Nicaragua és Salvador, a leggazdagabb pedig Costa Rica. Etnikailag közös jellemző, hogy a lakosság abszolút többsége mindenhol fehér-indián keverék, s néger lakosság egyedül Nicaraguában van (de ott is 10 % alatti az arány), aminek oka, hogy Nicaragua keleti partvidéke egykor brit gyarmat volt, ahová be lettek víve rabszolgák. A legindiánabb ország Guatemala, ahol a lakosság 35-40 % színindián, a legfehérebb ország pedig Costa Rica, ahol kb. 40 % a színfehér.
Ami a nyelveket illeti, Guatemalában maradtak meg az egész térségből a legjobban az eredeti nyelvek: a lakosság 30 %-a máig nem spanyol anyanyelvű, s az egyes maja nyelveket aktívan beszélik a falvakban. Sőt, a spanyol anyanyelvű lakosság egy része is beszél majául, a felmérések szerint az ország 60 %-a ért valamilyen szinten majául. Bár az egyetlen hivatalos nyelv a spanyol, az ország nagy részén az alapfokú oktatás kétnyelvű, azaz maja és spanyol, a spanyol csak középszinttől az egyedüli oktatási nyelv.
Guatemala egyik meglepő adata: a lakosság 3 %-a ortodox keresztény. A térségben sehol nincs hasonló. Máshol szinte minden ortodox bevándorló ortodox országokból. Itt viszont sikeres misszióról van szó, elsősorban maja indiánok között, ennek eredménye ez a magas ortodox arány.
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
