Szenzáció az Ipoly völgyében: Megtalálták Mátyás király malomkövét?

Szenzáció az Ipoly völgyében: Megtalálták Mátyás király malomkövét?

„Szenzáció!!! Ipolytarnócon az Ipolyban Török Tomi megtalálta azt az egykori kalondai vízimalom malomkövét, amit még a legenda szerint Mátyás király adott Kalonday György alispánnak…

 

A története nagyon izgalmas és osszeköthető a királyunk és az alispánunk legendájával.

 

A malomkő mától a tulajdonunkban van és részese lesz a falu és az egész Ipoly-mente jövőjének is…,“

 

számolt be a hírről a Kalondán élő Papp Sándort közösségi oldalán.

 

„20 éve gyanították a srácok, hogy valamilyen mesterséges tárgy, mert alacsony vízállásnál ki-kikandikált a mederből… Aztán a napokban kiásták!“

 

– tette hozzá.

 

 

Kalonda az egykori térképen. Fotó: Pro Kalondiensis PT képarchívum

 

A malomkő hiánycikknek számított a régmúlt időkben. A Wosinsky Mór Megyei Múzeum szerint a történelmi Magyarországon malomkőnek alkalmas követ – kova tartalmú kemény kőzeteket, finomszemcséjű homokkövet, illetve kovát tartalmazó mészkövet – csak Sárospatakon, a Felvidéken, Kárpátalján és Máramarosban bányásztak.

 

az egykori malom kicsinyített mása. Fotó: Pro Kalondiensis PT képarchívum

 

A malom története

 

A Battik családot 1740-től jegyzik Kalondán. Ők építették Kalondán az úrilakot és újították fel az Ipolyon a vízimalmot is. Később a Szígyártó család tulajdonába került, majd a Losoncra való beköltözésük után 1905-ben egy, több személyből álló csoport vásárolta meg a malmot és a hozzá tartozó szántóföldet és erdőt is.

 

A malmot bérlőnek adták. Az utolsó bérlő, Bodor Sándor 1930-ban felmondta a bérletet, ekkor a tulajdonosok úgy határoztak, hogy a malmot eladják. A Miksiben malommal rendelkező Erdélyi családból Géza, a fiatalabb testvér vevőnek jelentkezett Kalondán. Felújította az elöregedő malmot és a vízi malom teljesítményét gőzgéppel is fokozta.

 

A malom a megélhetésüket biztosította, nélkülözniük nem kellett, de félretenni nem nagyon lehetett. A II. Világháború alatt Erdélyi Géza az orosz fronton harcolt, majd fogságba esett. Fia, a 17 éves Béla, a molnársegéddel együtt működtette a malmot a háború alatt.

 

Mivel a malom 700 méterre volt a falutól, a családot érhető atrocitások végett beköltöztek Kalondára. Ezek után orosz katonák által kivezényelt emberek működtették a malmot, őröltek a harcoló alakulatok számára. Az apa 1947 októberében hazatért a hadifogságból. Ekkor kérvényezték a csehszlovák hatóságoktól a malom újbóli beindítását, de elutasító választ kaptak, azzal az indoklással, hogy határmenti községnek nem adhatnak ki engedélyeket.

 

Ezek után 1949-ben államosították a malmot, majd később, az Ipoly medrének szabályozása következtében a medret tovább vitték a malomkeréktől. Ezek után a család úgy határozott, hogy eladják a még meglévő ingatlanrészüket,

 

1965-ben a malom épületét lebontották és beköltöztek a faluba. Erdélyi Géza, a hadifogságból való szerencsés hazatérésért hálából útszéli keresztet állítatott a malom közelében, a „malom út” mentén, amely, a család jóvoltából ma is megtalálható eredeti állapotában az Ipoly mellett. Így ért véget a Battik család idejében, az 1700-as években épült vízimalom története Kalondán.”

 

Az Erdélyi család -Erdélyi Béla szülei. Fotó: Pro Kalondiensis PT képarchívum

 

A Körkép.sk kérdésére Papp Sándor elmondta, hogy a falu elkészítette az egykori malom kicsinyített mását a község elején elején egy kis parkkal, kisszínpaddal. Itt bemutatják a malom történetét, az utolsó tulajdonosok, az Erdélyi család élő tagjai pedig sztorizgatnak a rövid bemutató filmben.

 

Fotó: Pro Kalondiensis PT képarchívum

 

Az Erdélyi család. Fotó: Pro Kalondiensis PT képarchívum

 

Az Erdélyi család. Fotó: Pro Kalondiensis PT képarchívum

 

Erdélyi Béla és 2 leánytestvérea. Fotó: Pro Kalondiensis PT képarchívum

 

Kalonday György vörösmárvány sírköve a helyi templomban. Fotó: Pro Kalondiensis PT képarchívum

 

Kalonday György vörösmárvány sírköve a helyi templomban. Kalonda község megalapítója és névadója, Nógrád megye alispánja útban a pesti országgyűlésre 1504-ben hunyt el, belefordult a csónakja a jeges Dunába.

 

Fotó: Pro Kalondiensis PT képarchívum

 

A malomhoz vezető út mentén található kereszt, melyet szintén az Erdélyi család állított, amikor végleg el kellet hagyniuk a malmot, és beköltözteka faluba. A keresztet a mai napig a család gondozza, óvja. Fotó: Pro Kalondiensis PT képarchívum

 

Hogy a Mátyás király által Kalonday György alispánnak adományozott malonkövet találták-e meg vagy sem az Ipolyban, idővel kiderül. A lényeg, hogy a múlt egy kézzelfogható bizonyítéka került sok év után ismét felszínre, melyet a helyi palócok méltó körülmények közé helyeznek. Hogy az emlékezéssel, tisztelgéssel a gyökerek, a származás fontosságára hívják fel a figyelmet.

 

Mert a víz halad, de a kő marad.

 

Király Zsolt


Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »