Idős vagy korosodó, szenvedélyes emberek, akik hálásak, mert befogadták őket a megyeszékhelyi Vadászati és Természettudományi Múzeumba, ahol rendhagyó módon egy közös jelvénykiállításuk nyílt meg. Három sepsiszentgyörgyi gyűjtő, Botos Ferenc, Forró Gábor és Höncz László több mint ötezer jelvényét láthatják október végéig az érdeklődők.
Höncz László kereste meg a tárlat ötletével, és bár nem egy klasszikus kiállítás, vállalták, hogy helyet adnak neki – magyarázta köszöntőjében Demeter János, a Vadon Egyesület ügyvezető igazgatója. El lehet gondolkodni azon, hangoztatta, hol van bekódolva az emberbe a gyűjtögető szellem; ő maga nem volt ilyen alkat, nyolcadikos diákként ugyan még keresgélt ősi levéllenyomatokat egy erdővidéki szénbánya meddőhányóján, de ma már inkább természetfotókat és élményeket gyűjt.
A kiállítást a kézdivásárhelyi Beke Ernő, az országos jelvénygyűjtő egyesület alelnöke nyitotta meg, kiemelve, reméli, hogy az számos fiatalt jelvénygyűjtésre ösztönöz majd. Minden jelvénynek van egy története, azok politikai téren is hódítottak, tette hozzá, majd felkérte a három sepsiszentgyörgyi kiállítót, mutatkozzanak be. Botos Ferenc 91 esztendős, nyugalmazott tanár – Höncz László is a tanítványa volt – cserebereklubot vezet, gyűjtőszenvedélye is többirányú. Első jelvényét 1953-ban, egy bukaresti világifjúsági találkozón kapta, 1962-ben már mintegy 800 jelvénye volt, gyűjteménye mostanra 21–22 ezer darabot számlál. Mint fogalmazott, sajnos a legnagyobb gyűjteménye – mintegy 650 darab – Lenint ábrázolja, mert akkoriban az volt a divat, de azt is hozzátette, huszonöt évig levelezett egy orosz háborús veteránnal. Grafitceruzákat is gyűjt, több ezer darabot tudhat magáénak, de mivel otthonában kevés a hely, több ezer kötetének egy részét az árkosi községi könyvtárnak adományozta, mintegy 700 orosz nyelvű könyvet pedig a kommunizmus megnyitás előtt álló sepsiszentgyörgyi múzeumának adott, így mostanra a jelvénygyűjteményével maradt; emellett persze különleges 2 eurós érméket is gyűjt.
Forró Gábor 1991 óta gyűjti a jelvényeket, főképp labdarúgással, sporttal és paralimpiával kapcsolatosakat – ő maga is kerekesszékben ülve szólt a hallgatósághoz –, emellett sál- és zászlókollekciója is van, de cukorgyűjteménnyel is rendelkezik.
Höncz László felidézte, több hónapig kopogtattak különféle helyeken, amíg a Vadászati és Természettudományi Múzeum befogadta őket, ugyanakkor az egész háromszéki jelvénygyűjtő mozgalom nevében köszönetet mondott Beke Ernőnek, aki szintén szenvedélyes jelvénygyűjtő és kiállító, sőt, még a jelvényeket felsorakoztató táblákra vonatkozó szabályzatot is kidolgozott. Az elmúlt negyven év során számos kiállításon vettek részt, sorolta Höncz László. Székelyudvarhelyi, marosvásárhelyi egykori kollégákról is említést tett, akik már eltávoztak az élők sorából. Ő maga mintegy hatezer jelvénnyel rendelkezik – gyűjteményét unokájának adja át –, a hatvanas, hetvenes és nyolcvanas években nagyon sok jelvény jelent meg, barátai, ismerősei is ajándékozták neki a jelvényeket, legutóbbi szerzeménye egy sepsiszentgyörgyi gyorsétteremhez kapcsolódik, annak vezetőjétől származik.
Végül Botos Ferenc azért kért elnézést, mert beszéde alatt nem vette le a kalapját, de nem is vehette le, mert arra is jelvényeket tűzött, mint fogalmazott, a kalap is a kiállítás része…
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
