A Veszprémi Főegyházmegye elhunyt püspökeire és érsekeire emlékeztek november 11-én a veszprémi Szent Mihály-főszékesegyház altemplomában. A szentmisét Takáts István érseki általános helynök mutatta be.
A megemlékezés a Szent Mihály-főszékesegyház altemplomában volt, ahol az egyházmegye történetének több jelentős püspöke is végső nyugalomra talált.
A várnegyed megújítását követően Udvardy György veszprémi érsek kezdeményezésére 2025-ben elevenítették fel az elhunyt püspökökért bemutatott szentmise hagyományát – több évtized után ismét az ősi altemplomban imádkozva elődeik lelki üdvéért.
Takáts István szentbeszédében hálával emlékezett a Veszprémi Főegyházmegye történetének száz püspökére és egy érsekére, akik szolgálatukkal formálták az itt élők hitét és közösségeit. Mint hangsúlyozta:
A főegyházmegye történetének kiemelkedő alakjai közül elsőként Vetési Albert püspököt idézte fel, aki a reneszánsz kultúra egyik jelentős magyarországi képviselőjeként Veszprémet korának fontos szellemi központjává tette, és Mátyás király követeként az ország érdekeit is szolgálta.
Megemlékezett Beriszló Péterről is, aki püspöki szolgálata mellett horvát bánként vállalt szerepet a török elleni küzdelemben, és életét is a harcok során veszítette el.
Külön szólt Padányi Biró Márton püspökről, aki a török hódoltságot követően egy súlyosan megtépázott, részben elnéptelenedett egyházmegye újjáépítését vállalta magára. Templomok felújításával, iskolák alapításával és a hitélet megerősítésével szolgálta az Egyház és a nemzet megújulását.
A helynök Ranolder János püspök alakját is felidézte, aki felismerte a leánynevelés társadalmi jelentőségét, és számos oktatási intézmény létrehozását támogatta. Emellett különös figyelmet fordított a szegényekre és a rászorulókra: a korabeli feljegyzések szerint naponta mintegy hatszáz ember számára biztosított ételt.
A 20. század megpróbáltatásai között helytálló főpásztorokról szólva Badalik Bertalan domonkos szerzetes, veszprémi püspök életét állította példaként a hívek elé. Az 1949-ben püspöki szolgálatát megkezdő főpapot a kommunista államhatalom megfigyelte, majd tevékenysége miatt internálták, megakadályozva abban, hogy szabadon gyakorolhassa főpásztori szolgálatát. A megpróbáltatások ellenére megőrizte hitét, és sorsközösséget vállalt az üldözöttekkel.
A szentbeszédben Mindszenty József bíboros alakja is hangsúlyos helyet kapott, aki a totalitárius diktatúrákkal szembeni bátor kiállása miatt a nyilas és a kommunista hatalom egyaránt börtönbe vetett, életének jelentős részét pedig száműzetésben kellett töltenie – hitéhez és hazájához azonban mindvégig hűséges maradt.
Takáts István a történelmi példák felidézése után arra kereste a választ, honnan meríthettek erőt a főpásztorok ahhoz, hogy a legnehezebb időkben is kitartsanak küldetésük mellett.
Szent Lukács evangéliumának példabeszédére utalva – amelyben a szolgák éberen várják uruk hazatérését – arra emlékeztetett, hogy keresztény hitünk szerint
Az örök élet reménye olyan távlatot ad az embernek, amely a szenvedés és a megpróbáltatások közepette is megtartó erővé válhat.
Takáts István hangsúlyozta: az elhunyt főpásztorok életpéldája arra tanít, hogy
Az altemplomban bemutatott szentmise a múlt nagy egyházi személyiségeire való emlékezés mellett hálaadás volt mindazért a hitért, szolgálatért és áldozatvállalásért, amelyre a Veszprémi Főegyházmegye közel ezeréves története épül.
Forrás és fotó: Veszprémi Főegyházmegye
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »


