A Via Mariae és a Compass Strekov polgári társulások szervezésében került sor arra az éjszakai zarándoklatra, amely Szent Iván-éj hagyományait idézte meg mindazok számára, akik vállalták az éjszakai menetelést.
Az ünnephez közeli hétvégén rendezték meg az eseményt. A zarándokok a környékbeli településekről érkeztek a Szőgyénben megtartott Nyitott Templomok Napja egész napos rendezvényének záróprogramjára, a gyertyafényes szentségimádásra és a szentségi áldásra.
Farkas Zsolt atya, a szőgyéni esemény fővédnöke a szentségi áldást követően külön zarándokáldásban is részesítette mindazokat, akik a csillagfényes égbolt alatt indultak el a nyolc kilométeres szakasz megtételére a szőgyéni Nagyboldogasszony-templomtól.
A közös élményre és az évszázados hagyományok felidézésére 25 zarándok vállalkozott.
Volt közöttük nyugdíjas korú résztvevő, családok kisebb-nagyobb gyermekekkel, köztük egy házaspár is, amely egy 7 éves és egy 2 éves gyermeket vitt magával.
Indulás előtt (Fotó: Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
A rendezvény szervezője a kürti Kovács Tamás volt, akinek munkáját a párkányi Fekete László segítette. Mindketten a Via Mariae társulás elnökségi tagjai, emellett a Compass Strekov társulást is Kovács Tamás képviselte.
A felvidéki Mária Út egyik szakasza a Kürt–Szőgyén tanösvény, amelyet a zarándokok Pálosok útja néven is ismernek. Az útvonal a közép-európai Mária-út hálózatának része.
Az út állomáshelyein kitűzött szándékokért imádkoztak a résztvevők. A szőgyéni Fehér-keresztnél a teremtett világ csodáiért mondtak hálaimát, a kürti Farkasfogónál pedig a föld terméséért és a gazdálkodókért imádkoztak. A célállomás a kürti szőlőhegyen található Szent Orbán-szobor volt, ahol a Szent Iván-éji fényáldást köszönték meg. Kérték Isten békéjének ragyogását, valamint Krisztus világosságának és reményének közvetítését az emberek felé.
Haladás fejlámpával, háttérben a szőgyéni templom (Fotó: Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
A keresztény hagyományban Szent Iván éjszakája a nyári napforduló idejére esik, és Keresztelő Szent Jánoshoz kapcsolódik. János egész életével Krisztusra mutatott, és arra tanított, hogy Istennek egyre nagyobb teret engedjünk életünkben.
„A nyári napforduló időszakában a természet erejének teljességét szemlélhetjük. A hosszú nappalok, a beérett termések és a teremtett világ minden szépsége Isten gondviselő szeretetét hirdeti számunkra. Ez az éjszaka alkalom arra, hogy hálát adjunk mindazért, amit kaptunk, és kérjük Isten áldását közösségeinkre, földjeinkre és munkánkra” – mondta el Kovács Tamás.
A zarándokok az út során elimádkozták az örvendetes rózsafüzért, amelyhez az erre a célra készített zarándokfüzet minden tizedhez egy-egy elmélkedést is tartalmazott, az élet különböző területein felmerülő kérdésekhez kapcsolódva.
„A népi hitvilág szerint ezen az éjszakán különös erővel bírtak a gyógynövények, ezért sok helyen ekkor gyűjtötték azokat. Elterjedtek voltak a szerelmi jóslások és különféle varázsló szokások is. A hiedelmek szerint ezen az éjszakán a természet és az emberi világ közötti határok közelebb kerültek egymáshoz” – jegyezték le eleink a népi kalendáriumokban.
Szent Iván-éji tűz, a kürti szőlőhegyen (Fotó: Via Mariae p.t.)
A magyar néphagyományban Szent Iván éjszakájának legismertebb szokása a tűzgyújtás. A magasra csapó lángok a fényt, az életet és az isteni áldást jelképezik. Hajdan a fiatalok gyakran átugrották a tüzet, amelyhez számos hiedelem kapcsolódott: a tűzugrás a betegségektől és bajoktól való megtisztulást, valamint az egészség, a szerelem és a termékenység biztosítását szolgálta.
Ezt a régi hagyományt követve lobban fel a Szent Iván-éji tűz a Szent Orbán-szobornál, amely az éjszakai zarándoklat befejező állomása volt. A bátrabbak tűzugrással köszöntötték a nyár legvarázslatosabb éjszakáját.
Innen indultak haza járművekkel éjfél után a zarándokok Kürtre, Szőgyénbe és a környező településekre.
Zarándokok a Szent Iván-éji tűzgyújtáson (Fotó: Via Mariae p.t.)
Kurcz Éva Szőgyénből indult férjével és főiskolás leányával az éjszakai zarándoklatra. Portálunknak elmondta: „Egész életemben erre vágytam, hogy Szent Iván-éjjelén fenn legyek, ami most végre sikerült. Jelentkeztem a zarándoklatra, ahová a családom is elkísért, pedig eleinte hallani sem akart róla. Amikor az áldás után kiléptünk a templomból, szó szerint összerogytak a lábaim, mert úgy éreztem, én erre nem leszek képes, nem tudom végigjárni ezt az utat a sötét éjszakában. Villámlott is a messzeségben, de az idő meleg volt, és kellemes a levegő. Úgy éreztem, a Jóisten áldása – amit Zsolt atya ránk adott, mielőtt elindultunk – megsegített, és valóban fáradtság nélkül tudtuk megtenni az utat. Bebizonyosodott számomra az a mondás, miszerint: Mindent ki lehet bírni! Ez így van. A másik mondás pedig az, hogy mindent meg lehet oldani. Ez is beigazolódott, mert el sem tudtuk képzelni, hogyan jutunk haza éjszaka a kürti szőlőhegyről, aztán jött az isteni sugallat: két autóval elmentünk Kürtre, az egyiket ott hagytuk, gyorsan hazamentünk, és készültünk a gyertyafényes szentségimádásra, ami nagyon megható és felemelő volt. Köszönet érte a Jóistennek, hogy ott lehettünk. Az egész út különleges volt, de volt még egy csodálatos élmény. Amikor az elkerített nagyerdő mellett haladtunk, észrevettünk egy szarvast, amely nemhogy félt volna tőlünk, hanem hosszasan mellettünk sétált. Ezt nagyon felemelőnek és különlegesnek éreztük Jázmin lányommal együtt, aki azt mondta, hogy ezt a különleges érzést soha nem fogja elfelejteni. Csodás volt az egész zarándoklat, és bár hajnalfelé kerültem ágyba, reggel mégis frissen ébredtem.”
Berényi Kornélia/Felvidék.ma
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
