Kettős ünnepet tartottak Nyíregyháza-Rókahegyen május 30-án: Szent István király csontereklyéjét helyezték el a templomban, és első alkalommal adták át a közösség által a közelmúltban alapított Szent István-díjat. A templomban szolgálatot teljesítő Ivancsó István atya beszámolóját közöljük szerkesztett formában.
A görögkatolikus egyházban mindenszentek vasárnapját ünnepelték május 30-án. A latin rítusú egyházban pedig ezen a napon van bejegyezve a naptárba Szent István ereklyéinek elhelyezése (ebben az esztendőben egybeesett a Szentháromság vasárnapjával). Szent István ereklyéjét egykor Szent László helyezte el az őt megillető helyre 1083. május 30-án. Ezért is tűzték ki ezt a napot az ereklye elhelyezésére Rókahegyen.
Ahogy Ivancsó István írja, nem volt könnyű igazi csontereklyét szerezniük. Esztergomból Erdő Péter bíboros csak érintett ereklyét tudott volna biztosítani, mert már elfogyott az osztható eredeti csontereklye. „De nem akartuk feladni! Kaptam egy sugalmazást, hogy lehetne próbálkozni Bécsben, Schönborn bíboros úrnál, s valóban sikerült is. Sok levelezés után elküldetett egy borsószem nagyságú csontdarabkát – díszes ereklyetartóban – Szent István királyunk karjából.”
Már a szombati vecsernyén kihelyezték az ereklyét, hogy közelről is tisztelhessék, s vasárnap a Szent Liturgia folyamán is végig kiemelt helyen volt. A liturgia végén az ereklyét megtömjénezték, közben Szent István tropárját és kontákját énekelték, majd a hívek ünnepélyes áldást kaptak az ereklyével, ezután helyezték el a relikviát a templom falára készített tartón, üvegbúra alá.
A magyar görögkatolikus egyházban csupán három templomot szenteltek Szent István király tiszteletére: Tiszaadonyban (1912), Nyírtelken (1941 – még iskolakápolnának), valamint a rókahegyi templomot huszonkilenc éve.
Az ünnepség részeként Szent István-díjban részesült Mányik András volt templomgondnok. A díjat a közelmúltban alapította a templom közössége, melynek célja: elismerni a templomi szertartásokat látogató példamutató magatartást és/vagy a templom, illetve a közösség érdekében hosszabb idő óta kifejtett és folyamatosan végzett tevékenységet és/vagy a templom, illetve a közösség számára juttatott nagyobb mértékű anyagi támogatást. Mányik András mindegyik kritériumnak magasan megfelelt, sőt a templom „alapítói és jótevői” sorában elsőként tartják számon, hiszen nélküle, munkája, áldozata révén ma sem állna az. Mivel tavaly elhunyt, posztumusz díjban tudták csak részesíteni, amit felesége vett át. Az ünnepi Szent Liturgián az egész családja jelen volt.
Szerző: Ivancsó István
Forrás: Nyíregyházi Egyházmegye
Fotó: nyíregyháza-rókahegyi közösség
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
