A nyíregyházi Szent Imre-plébánia közössége kézzelfogható módon is bekapcsolódik a Ferenc pápa által március 19-től, Szent József liturgikus ünnepnapjától meghirdetett Amoris Laetitia-családévbe, hogy bátorítást, vigaszt kapjanak a családok és rajtuk keresztül az egyházközség, rokonaik, ismerőseik.
Az imaláncba bekapcsolódó hívek egy hónapra fogadnak otthonukba egy-egy Szent Család-szobrot, és a szobor jelenlétében imádkoznak, elmélkednek, beszélgetnek, élik mindennapjaikat.
A nyíregyházi Laudate Kegytárgybolt vezetője, Sárosi Tamás segítségével beszerzett tizenöt szobrot Nagy Csaba plébániai kormányzó áldotta meg és adta át az első tizenöt „szállásadónak” március 14-én, akik az isteni irgalmasság vasárnapján adják tovább a következő tizenöt jelentkező családnak.
Az első napok élményeiről számolt be néhány befogadó:
„A Szent Család-szobor számomra most különösen nagy jelentőséggel bír, hiszen egyik rendkívül közelálló családtagunkat gyászoljuk. Most még buzgóbban imádkozom családunkért, lélekben egymás kezét szorítva, egymást erősítve. A szobor segít fohászkodni Istenhez nem csupán az én családomért, gyermekeimért, hanem egyházközségünk, egyházmegyénk családjaiért, fiataljaiért, hogy Isten kegyelméből szép családot alapíthassanak.”
Hazaérve meg is találtam számukra egy ideális helyet, ahol jól érezhetik magukat. (…) A szobor persze egy szimbólum, de mégis arra használjuk, hogy közelebb vigyen minket Istenhez és kéréseket fogalmazzunk meg felé. Hiszem és vallom, hogy az imák mellett a cselekedet is fontos. Ne csupán saját családunkat lássuk meg mindennapi életünkben…”
„Gyerekszáj a Szent Családról: »Na, fiúk, kik a Szent Család tagjai?« »Hát ez könnyű: Szent József, Szűz Mária és Isten.« Hálás vagyok, amiért feleségemmel és a gyerekekkel együtt olyan családot alkotunk, amire gyermekkorom óta vágytam.”
„Nagyon köszönjük, hogy megkaphattuk a Szent Család-szobrot, esténként előtte imádkozunk. A gyerekek szinte versengenek, ki olvasson fel imát a szobor előtt (…)
Mi is ezt tesszük mindennap, bár be kell vallani, hogy nem volt ez mindig így, hiszen hiába voltunk templomba járók, mégse voltunk még talán sohasem ilyen közel Istenhez, mint most. Hisszük és reméljük, hogy gyermekeink ebben a közegben felnőve, ezt a példát látva, pár évtized múlva ugyanolyan szeretettel fognak a Szent Család előtt imádkozni az ő gyermekeikkel, mint ahogy mi tesszük ezt most velük.”
„Mi nemrég lettünk csonka család. Nehéz még, de igyekszünk. A Szent Család (…) reményt ad (…) a Szent Család jelenléte erősít abban, hogy a Jóisten vigyáz ránk.”
„…Két napja »lakik« nálunk a Szent Család, és bennem most tudatosult, hogy egész életemben – még akkor is, amikor dacoltam ellene – mindig az ő példáját igyekeztem követni gyerekként, majd feleségként és családanyaként is, több-kevesebb sikerrel… Tegnap még egyedül imádkoztam, ma már hárman voltunk, és hol van még a hónap vége!
Forrás és fotó: Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »