Miben különböznek egymástól az élsportolók, az amerikai fegyveres erők tengerészgyalogosai és a fogyni, formásodni vágyó amatőrök? Többek közt abban, hogy másképp mérik, más képlet szerint számítják testzsírszázalékukat. Az ezernyi igencsak különböző formula, illetve a gyakran komolytalannak tűnő „testzsírmérő” eszközök láttán könnyen elbizonytalanodhat az ember: biztos van értelme testzsírszázalékot számolni?
Muhammad Alinak, a világ valaha élt talán legismertebb bokszolójának a versenysúlya 107 kilogramm volt. Ha 191 centiméteres magassága alapján kiszámítjuk a testtömegindexét, 29,3-as értéket kapunk. Ez éppen hogy belefér a „túlsúlyos” kategóriába, 30 fölött ugyanis már elhízottnak számított volna. Pedig Alin alig volt zsír, tömegének legnagyobb részét az izomzat adta. Felsőteste alapján senkinek eszébe nem jutott volna túlsúlyosnak tekinteni, viszont az elhízottság megállapítására általánosan használt képlet (a testtömegindex, angol rövidítéssel BMI) alapján annak minősült volna. Nyilvánvaló tehát, hogy ez a mutató nem minden esetben ad hiteles képet az illető alul- vagy túltápláltságáról (bár a nem kivételesen izmos átlagemberek körében azért elég jól használható).
Matekozás körfogatokból
A BMI hibája általában abból fakad, hogy nem tesz különbséget az izom és a zsír tömege között. Természetes hát, hogy a táplálkozási és az egészségügyi szakemberek igyekeznek információt szerezni arról, milyen arányban alkotja izom-, illetve zsírszövet az ember testsúlyát. Ennek pontos meghatározása noninvazív, tehát károsítás nélküli módszerekkel nem lehetséges. Viszont a testzsírszázalék kiderítése az átlagembereknek nem ér annyit, hogy szívesen alávetnék magukat a biopsziának, amikor szövetmintát vesznek a szervezet számos tájáról, és azt mikroszkóp alatt elemzik. A zsír mennyiségét azonban kevésbé drasztikus mérések alapján is meg lehet becsülni, legalábbis elméletben.
Ahogy a különösen izmos sportolóknál már láttuk, bizonyos esetekben a laikus is el tudja dönteni valakiről pusztán a testét szemlélve, hogy elhízott-e vagy sem. Ha valakinek nagy a hasa, a feneke, széles a csípője, a dereka (különösen árulkodó a derék és a csípő körfogatának aránya), vastagok a végtagjai, a nyaka (tokája van), akkor arról szövetminta nélkül is feltételezhetjük, hogy elhízott, és a szervezetében az egészségesnél nagyobb mennyiségű zsírszövet található. A ránézés persze komolyabb célokra nem elegendő, de ezt az elvet követve az egyes testrészek méricskélése révén becsülni lehet a testzsírszázalékot.
A testzsírszázalék-meghatározó eljárások egy része úgynevezett antropometrikus módszer, tehát a testméreteket vizsgáló elvek szerint működik. Minél többféle testrész paramétereit mérjük meg, elméletben annál pontosabban meghatározhatjuk a test zsírtartalmát. A Healthstatus.com oldalon elérhető, talán legteljesebb testzsírszázalék-kalkulátor a megszokott nem, magasság és testsúly mellett a derék kerületét is kéri külön a legkeskenyebb ponton és a köldök magasságában, valamint nézi a csípő körfogatát, a comb, a nyak, a felkar, az alkar és a csukló kerületét is.
Műszerek és térfogat
Külön csoportját alkotják a testzsír-meghatározó módszereknek az úgynevezett csípéses metódusok. Ilyenkor a mérést végző szakember a test szabványos pontjain két ujjal megragadja a bőrt, kihúzza, és az erre a célra fejlesztett mérővel meghatározza a bőr és a bőr alatti zsírszövetek vastagságát. Az adatokat a megfelelő képletekbe illesztve ezután megbecsülhető a test zsírhányada.
A legtöbb esetben a fenti, viszonylag egyszerűen megmérhető jellegeket használják a testzsírszázalék meghatározásához, de azért vannak ennél egzaktabb módszerek is, amelyekhez azonban már jóval felszereltebb laborra van szükség. E praktikák a zsírszövetek és az izomszövet eltérő fizikai tulajdonságain (például sűrűségükön, elektromos vezetői képességükön vagy az infravörös fénnyel való reakciójukon) alapszanak. Ma a sűrűségmérő módszereket tartják a legpontosabbnak. Ennek oka, hogy a zsírszövet sűrűsége jelentősen kisebb (mintegy 0,9 gramm köbcentiméterenként), mint az összefoglaló néven „zsír nélküli tömegnek” hívott egyéb szöveté. Ezen elméleti, „átlagos” szövet 72 százalék vizet, 21 százalék fehérjét és 7 százalék ásványi anyagot tartalmaz, sűrűsége pedig 1,1 gramm/köbcenti.
Ha megmérjük az ember sűrűségét, meghatározhatjuk az eltérő sűrűségű összetevők arányát, a sűrűség ugyanis a tömeg és a térfogat hányadosa. A testtömeg meghatározása viszonylag egyszerű, a térfogat már kicsit trükkösebb, bár már évezredek óta megvan rá a bevett módszer (amellyel például a hamisított, arany mellett más fémet is tartalmazó, emiatt a tiszta aranyétól eltérő sűrűségű ékszereket leplezték le). Vízbe kell meríteni az embert, majd a teste által kiszorított víz térfogatát kell lemérni. A teljesen vízbe merítkező módszer mellett ma már terjedőben van a hermetikusan zárható légkamrákkal dolgozó, levegőkiszorításon alapuló metódus is. E módszerek pontossága nagyjából a testtömeg négy százaléka, tehát egy tíz százalék zsírszövetet tartalmazó embert hat–tizennégy százalékosnak fognak mérni.
Okosmérleg vagy infrafény?
Fogyasztószalonok, fitneszüzletek, gyógyszertárak, sőt bevásárlóközpontok megszokott alkalmatosságai azok az okosmérlegek, amelyek a testsúly és a testmagasság mellett sok más, sokkal ezoterikusabb paramétert is megmérnek. Ehhez általában két fém érintkezőhöz kell kézzel-lábbal hozzáérni. Nem teljesen szemfényvesztés, bár azt tudni kell, hogy ezek az eszközök talán a legpontatlanabbak az összes műszeres módszer közül. A mögöttük rejlő mechanizmus az eltérő szövettípusok eltérő elektromos vezetőképességén alapszik. Míg az izom a benne lévő víz és elektrolitoldat miatt jól vezeti az áramot, addig a zsírszövet szinte kizárólag apoláris, meglehetősen szigetelő tulajdonságú trigliceridekből (természetes zsírból) áll. Emiatt a szervezet átlagos vezetőképességéből kiszámítható az egyes szövettípusok aránya.
E fő módszerek mellett vannak mások is. A test (általában a bicepsz) infravörös megvilágításakor a fény az izomról visszaverődik, viszont a zsírszövet elnyeli. A visszavert fény intenzitása árulkodik tehát a szövetek arányáról. Ehhez hasonló módszer, amikor egyszerre kétféle intenzitású röntgensugárral világítják át a szövetet. A kétféle sugár eltérő mértékben nyelődik el a zsírszövetben, így a készített röntgenfelvétel is eltérő lesz. Ilyenkor összehasonlításukból számítható ki a zsír mennyisége.
Nem mindegy az értelmezés
Akármelyik módszerrel mérjék is a testzsírszázalékot, az eredményt fontos jól értelmezni. Ehhez először is tudni kell, hogy bizonyos mennyiségű, úgynevezett esszenciális zsírra szükségünk van egészségünk megőrzéséhez. Ez nőknél a testtömeg tíz–tizenkét, férfiaknál kettő–négy százaléka. A nők szervezete a magzat kihordására való felkészülés miatt tartalmaz eredendően is több zsírszövetet, erre rakódik rá a tartalék tápanyagok felhalmozására szolgáló zsír, amelynek normális, nyugati körülmények közötti birtoklása nem létszükséglet, viszont ha túl sok van belőle, az egyértelműen egészségkárosító hatású. Az élsportolók teljes (esszenciális és felhalmozott) testzsírszázalék-értékei nőknél 14–20, férfiaknál 6–13 százalékosak. A rendszeresen edzőknél ugyanez 21–24 (nők), illetve 14–17 százalék (férfiak) körüli. Elhízottnak akkor tekintendő valaki, ha nőként 31, férfiként pedig 26 fölött van a testzsírszázaléka.
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
