Sokak nagy örömére magunk mögött hagytuk a 2020-as évet. Noha személy szerint nekem kifejezetten jó évem volt, az egyént természetesen nem lehet teljességében leválasztani a társadalomról, az pedig vitán felül áll, hogy globális szinten hatalmas változások előtt állunk. Sokan kérdezik tőlem, mikor fogják visszakapni a „koronavírus előtti életüket”, nekem pedig rendre az a válaszom, hogy valószínűleg soha, vagy nagyon kicsi eséllyel, hiszen akik a változásokat okozzák, azoknak ez nem érdeke.
A 2021-es év egyik kulcskérdése lesz, hogy a járványkezelés merre halad tovább. Beválnak-e azok a disztópikus elképzelések, amelyektől egyre többen tartanak, vagy „nagyobb volt a füstje, mint a lángja” alapon „ez is elül” majd, ahogy múlik az idő. Az előző gondolatsorral én már elmondtam az írói magánvéleményem, s sok minden más mellett azt kívánom 2021-re, hogy óriásit tévedjek ezzel az egésszel kapcsolatban. Mindenesetre az elkövetkezendő hónapok alapjában fogják befolyásolni az egész évünket, hiszen viszonylag nagy távlatokban láthatjuk már, nagyjából mire számíthatunk járványfronton. A kormány „természetesen ura a helyzetnek” – legalábbis ők ezt hangoztatják. Mivel azonban már sokszor megtörtént, hogy a pozitív üzenetek mégsem váltak valóra (a negatívak persze mindig), ebben jogunk, sőt kötelességünk is kételkedni.
Természetesen nem a járvány az egyetlen kulcskérdés erre az évre, ellenben kár lenne azt hinni, hogy a koronavírus nem hat ki az összes másikra. Amíg tartanak a korlátozások, addig nem, vagy csak korlátozottan lehet olyan feladatokkal, vagy témákkal foglalkozni, amelyeket fontosnak tartunk. A demonstrációk, gyűlések megrendezésének betiltásával igen sokat veszít a radikális jobboldal is. Pedig az etnikai arányok egyre aggasztóbb eltolódása, a részben ebből fakadó, egyre elharapódzó bűnözés, a lakhatás kérdése, számos gazdasági probléma stb-stb. még mindig ugyanannyira aktuális, sőt, utóbbit maga a koronavírus is gyarapította.
Belpolitikai szempontból 2021 a választásokra való felkészülés éve lesz a pártok szempontjából. Gyakorlatilag kijelenthetjük, hogy 2020 utolsó két-három hónapja is már ennek jegyében telt, de ez értelemszerűen csak erősödik, ahogy haladunk előre 2022 tavasza felé.
A Fidesz helyzetét egyértelműen gyengíti a járvány okozta kétes jövő, illetőleg az is, hogy számos kérdést (kiemelt helyen a közbiztonság és a népesedési problémák), nem sikerül(t) megoldani. Előbbire nem, utóbbira történtek komoly próbálkozások, amelyek jobbára eredménytelenek. Jelen írásnak nem feladata ezt részletesen elemezni, természetesen a probléma messze túlmutat annál, hogy hitelek által fedezett pénzt pumpolunk valahova, hiszen az anyagiak mellett legalább ugyanakkora gond van a „fejekben” is.
Eközben az év végén megmásíthatatlanul összeállt baloldali szivárványkoalíció merészeli magát „az ellenzék”-ként aposztrofálni, azt a hamis látszatot keltve, hogy semmilyen más alternatíva nincs azok számára, akik nem kérnek többé a jelenlegi kormánypártokból. Ez természetesen messzemenő hazugság, de hát ők csak hazudni tudnak, finoman szólva sem lepődtünk meg.
A radikális jobboldali ellenzék soraiban pedig fáradhatatlanul építkezik a Mi Hazánk Mozgalom, mely az egyetlen valódi alternatíva lesz 2022-ben azok számára, akik nem kérnek a rendszerváltoztatás óta hatalomhoz jutott egyik politikai pólusból sem. Ez az „építkezés” jóval nehezebb feladat annál – jelen körülmények között különösen – mint az első gondolatra sejtenénk, azonban mind a mai napig nem gondolom elveszettnek a magyar társadalmat, mint ahogy az emberek egy része kellő kritikával is rendelkezik a kétpólusú politikai élettel szemben. A „harmadik utat” vonzó alternatívává kell tenni, amelyben a Mi Hazánk nagyon jól teljesít, de a céltól még igen messze van.
A 2022-es választás – így a 2021-es év is, több szempontból – kulcsfontosságú lesz Magyarország számára, ezt pedig egyáltalán nem „szenzációhajhászásból” mondom. Az egyesült baloldal győzelme beláthatatlan következményekkel járna (mondjuk itt hozzá kell tennünk, hogy Tanácsköztársaság nélkül sosem született volna Horthy-rendszer!), a Fidesz győzelme pedig egyértelmű üzenet lenne a jelenlegi kormányerő felé, hogy jó úton haladnak. A valódi kulcskérdés pedig abban áll, hogy lesz-e olyan erő a Parlamentben, amely mindkét oldalt féken tudja tartani.
A magam részéről ezekkel a bevezető gondolatokkal nyitom meg a 2021-es évet, valamint azzal a tudattal, hogy talán soha annyi munka nem állt még előttünk, mint az elkövetkezendő másfél évben!
Minden kedves olvasónknak boldog és sikeres új évet kívánok!
Ábrahám Barnabás – Kuruc.info
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
