Szeles Erikáról készült fénykép évről évre megjelenik az 1956-os forradalom és szabadságharc évfordulóján, ezzel a forradalom egyik jelképévé vált a 15 évesen hősi halált halt lány. Bejegyzésemben az anyakönyvekben található képekkel illusztrálom Szeles Erika családjának történetét.
Szeles Erika 1956-ban betöltött szerepéről két cikket találtam, egyik a Hungarian Legends ruhamárka bejegyzése, másik a szombat.org zsidó folyóirat cikke, melyet a tartalom hossza miatt a linkre kattintva érhető el (itt).
Szeles Erika 1941.január 6-án született Budapest XIII kerületében Szeles (Schlessinger) Sándor és Blumenfeld Noémi gyermekeként. Szeles Sándor házassági bejegyzése szerint már ekkor már római katolikus hitű volt. Halálának helye ismeretlen a halotti bejegyzése szerint, egyik felvetés szerint koncentrációs táborban vesztette életét, másik felvetés szerint a budapesti gettóban halt meg.
Halálának bejegyzése 1951. december 17-én került bevezetésre. Szeles Erika szüleinek házassági bejegyzéséből kiderül, hogy 1939. november 19-én házasodtak össze Budapest VIII kerületében. A férj Szeles Sándor római katolikus, született Budapesten 1898.01.24-én Szülei Schlessinger Bernát és Klein Betti. A feleség Blumenfeld Noémi Sarolta izraelita vallású 1911.június 4-én született Romániában az olténiai Brezoi (Vâlcea megye) településen. Szeles (Schlessinger) Sándor születési bejegyzésének megjegyzés rovatából kiderül, hogy 1904.június 8-án magyarosította nevét Szelesre, és 1930-ban a Zala megyei Nagykapornokon áttért a római katolikus hitre. Édesapja az akkor Bereg vármegyéhez tartozó Bábakúton született Kárpátalján, míg édesanyja szintén Kárpátalján Beregsom településen született. Ami érdekesség, hogy kárpátaljai származásuk ellenére Budapesten kötöttek házasságot a IX kerületben.
Blumenfeld Noémi Saroltának sikerült két testvérét megtalálni, akik Budapesten kötöttek házasságot. Blumenfeld László 1905.december 18-án született szintén Brezoi településen Romániában, míg idősebb testvére Endre 1903.november 18-án született Gyulafalván, Háromszék vármegyében. Ez a mai Kommandó (Comandău) település része, Kovászna megye, Székelyföld.
Hungarian Legends bejegyzése:
Az ’56 Time mintánk, egyik hősének a története… 56 hősei: Mire bejárta a képe a világot, már halott volt a 15 éves lány A vörös hajú Erika fotója a forradalom egyik jelképe lett. Hogy mi lett a lánnyal, az csak évtizedekkel később derült ki. A Billed Bladet című dán lap címlapjáról egy vörös hajú, szeplős, vattakabátos, 15 éves magyar lány nézett dacos büszkeséggel az olvasókra 1956 november 13-án. A kezében egy orosz dobtáras géppisztolyt tartott. Szeles Erika fotója bejárta az egész világsajtót. Sokan a magyar forradalom jelképeként tekintettek a képre, a bátorság és a remény szimbólumának tartották. Azt akkoriban az olvasók közül senki sem tudta, hogy a dán lap megjelenésekor Erika már nem élt. A forradalmárlányt november 7-én érte végzetes lövés, miközben vöröskeresztes karszalagban próbált sebesülteken segíteni a Blaha Lujza tér környékén. A nyakát találta el egy szovjet géppisztolyból leadott sorozat. Hogy ki is volt a ő, arra néhány évvel ezelőtt derült fény egy dán férfi és a Hírszerző című, azóta megszűnt portál oknyomozó munkája nyomán. A híressé vált képet dán újságírók készítették. Paul Raae és fotósa, Vagn Hansen 1956 őszén mindenféle engedély nélkül, hatalmas szerencsével jutottak be Magyarországra. Kis Volkswagenjükkel egy vöröskeresztes konvojhoz csatlakoztak, így szinte az elsők között értek Budapestre. A dánokat megdöbbentette, amit láttak. Paul Raae megrendítő erővel számol be arról, hogy a tömeg puszta ököllel rontott neki az ávósoknak. Láttak olyan lányt, aki egy orosz tank elé ugrott, hogy megállítsa. Fotóztak áldozatokat, forradalmárokat, fiatalokat és öregeket is. Ott voltak az Üllői úton, a Kilián laktanya környékén és a Köztársaság téren. Eközben találkoztak Erikával is. A pillanatra még évtizedekkel később is emlékezett a neves koppenhágai fotós, akit a Hírszerző szólaltatott meg. “Véletlenül sikerült egy olyan képet csinálnom, amely bejárta a világot és a forradalom jelképévé vált. Megláttam egy komoly tekintetű, szép lányt zubbonyban, orosz géppisztollyal a vállán, akit rávettem, hogy néhány képet készíthessek róla.”
A “komoly tekintetű, szép lány” Budapesten, a 13. kerületben született. Erika három éves volt, amikor a háború miatt elveszítette édesapját. Azóta anyja egyedül nevelte. Szakácsnak tanult, és 1956 őszén a Béke Szállóban dolgozott. Gyakran járt nagybátyja irodalmi klubjába. Bondi Endrét karmesterként, zeneszerzőként és íróként is ismerték. “Az akkor már tizenöt éves lány meglepő érettséggel csatlakozott szópárbajainkhoz.
Véleménye volt a Petőfi Körben zajló vitákról, lángoló szemmel reménykedett valamiféle demokratikus megújulásban” – írta róla később Földes Tamás újságíró. Amikor kitört a forradalom, egy nála 3-4 évvel idősebb barátja oldalán került a felkelők közé. A kép elkészülésében segíthetett, hogy Erika tudhatott valamit dánul, mert a 40-es évek végén három hónapot Dániában töltött. A Red Barnet nevű egyesület segítségével jutott el a messzi országba, akik szegény sorsú gyerekeket karoltak fel a háború után.
Néhány nappal később Erika már nem géppisztollyal a nyakában, hanem fehér köppenyben, vöröskeresztes karszalaggal járta az utcákat. Sebesületeken próbált segíteni, amikor egy szovjet katona rátámadt. Egy egész sorozatot lőtt rá. A lány azonnal meghalt. A Péterfy Sándor Utcai Kórházban kiállított halotti bizonyítványa szerint nyaklövés végzett vele. Henning Schultz szintén 15 éves volt, amikor Erika képe a Billed Bladet címlapján megjelent. Mély hatást gyakorolt rá a dán magazin.
Gyakran eljátszott a gondolattal, hogy Magyarországra jön és megkeresi a lányt, akinek akkor még senki sem tudta a nevét, és akit maguk közt csak úgy hívtak: a címlaplány. 50 év telt el így, de végül csakugyan nekiállt a kutatásnak az ekkor már nyugdíjas földrajztudós. Azt tervezte, ha megtalálja, odaadja a hős lánynak a dániai Billed Bladet három számát, amit 1956-ban félretett. Schultz kezdetben internetes fórumokon próbált információkra bukkanni, nem sok sikerrel. Ezután Magyarországra utazott, és felkereste a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárát, hogy segítséget kérjen.
Lelkesen mesélt a lányról, akiért annak idején annyira rajongtak iskolatársaival. „Mindannyian megszerettük őt, azt gondoltuk nagyon erős, bátor és csinos” – mesélte Schultz a Fotóművészet című lap szerint. De nem járt sikerrel. Több magyar lapnak is írt, hogy hozzák le Erika fényképét, hátha felismeri valaki. Ezt végül a Magyar Nemzet meg is tette, de ez sem hozott áttörést. Így Schultz 2008-ban az újságokat a Magyar Nemzeti Múzeumnak ajándékozta. És azt is elintézte, hogy a múzeum megkapja a dán fotós, Vagn Hansen tizenkét 56-os fényképének szignált papírkópiáját is, amiből kiállítást rendeztek.
Azért a kutatás sem volt teljesen eredménytelen. Schultz talált egy 1981-es dán cikket, amiben egy ott élő 56-os menekült, Árki József elmondta, hogy a 15 éves lány vele együtt járt szakácsiskolába. A Hírszerző több cikkben is foglalkozott a kép történetével, és Henning Schultz valamint Földes Tamás visszaemlékezései alapján a portál újságírója, Tossenberger Adél végül kiderítette Erika vezetéknevét. Majd a Kerepesi temetőben megtalálta a 15 évesen hősi halált halt lány sírját is. “Felejthetetlen egyetlen drága kicsi lányom Erikám, 1941. I. 6. – 1956. XI. 7.” – ennyi áll a fejfán. “
Hidvéghy Norbert, családtörténeti kutató, http://www.multkutatas.hu/
Forrás:erdely.ma
Tovább a cikkre »
