Annak ellenére azonban, hogy az életünk legtöbb területén körül vesznek minket a műanyagok, meglehetősen keveset tudunk róluk. Ezen a héten utánajártunk, hogy a műanyagok mely fajtáival találkozhatunk a leggyakrabban, így talán könnyebb lesz olvasóink számára is azok szelektálása. Elvileg jól ismerjük, de mi is az a műanyag? Amikor a műanyag szót halljuk, nem egyetlen anyagra, hanem anyagcsaládok százaira kell gondolnunk, a műanyag ugyanis egy összefoglaló név. Elsőként ismernünk kell a polimer anyagcsaládot, amelyen belül megtalálhatók természetes polimerek, amelyek megújuló forrásból származnak – ilyen például a cellulóz, a kaucsuk és a fehérje. Valamint a mesterséges polimerek – amelyek családjába tartoznak a műanyagok is – önmagukban nem találhatók meg a természetben, ezeket az ember alkotta. Azok a műanyag termékek, amelyekkel a leggyakrabban találkozunk, általában kisméretű szemcsék, granulátumok megolvasztásával jönnek létre – ezek közül kerülnek ki azon termékek is, amelyek rövid életciklusuk miatt hamar a szemétben végzik (zacskók, margarinos dobozok, tusfürdős flakonok, szívószálak, poharak is). Ezen termékektől hangos a média is, illetve jellemzően mi magunk is ezekkel azonosítjuk a műanyagokat, a termékek szelektív hulladékgyűjtése azonban a jó szándék ellenére sok esetben hiábavaló, mert a csomagolásra használt műanyag sokszor például nem is hasznosítható újra.
A műanyag típusai
Az alábbi ábrán található, ismerős jelzések jelentését vesszük most sorra, amelyek közül az 1-6-ig terjedő számok a leggyakoribb polimer fajtákat jelölik, a 7-es pedig az egyéb műanyagokat.
PET (polietilén-tereftalát)
A PET elnevezés ismerős lehet a gyakran használt PET-palackok kapcsán, ebből az anyagból készülnek ugyanis jellemzően az ásványvizes, üdítős palackok, poharak, illetve a háztartási szerek flakonjai. Ezek a műanyagok szelektíven gyűjthetők és újrahasznosíthatók, bár fontos tudni, hogy a nem aroma semlegesek, azaz a bennük tárolt anyag íz- és szagnyomait csak hosszadalmas és drága tisztítással lehet többé-kevésbé eltávolítani.
a PE-HD (polietilén; nagy sűrűségű)
Hordók, mosószeres flakonok, játékok és zacskók készülhetnek belőle, a PET-hez hasonlóan ez az anyagfajta is gyűjthető szelektíven és újra feldolgozható. A gyártása során azonban veszélyes anyagokat használnak fel.
a PVC (polivinil-klorid)
A PVC egy meglehetősen széles körben elterjedt műanyagfajta, annak ellenére, hogy az alapanyaga az egészségre káros és veszélyes vinil-klorid. Sok fajta termék készül belőle még az élelmiszeriparban is, de készül belőle gyerekjáték, csipesz, vízvezetékcső, gyógyászati segédeszköz vagy zuhanyfüggöny. A szemétszállítók által elszállított hulladék nem kerül újrafeldolgozásra, az újrahasznosítása pedig csak ipari mennyiségben megoldott.
a PE-LD (polietilén; kis sűrűségű)
A kettes számozású PE-HD-hoz hasonló, jellemzően műanyag zacskók, flakonok, kupakok készülnek belőle. Szintén újrafeldolgozható.
a PP (polipropilén)
Ugyancsak az újrafeldolgozható műanyagfajták közé sorolható a PP. Vajas, joghurtos dobozok, tányérok, tálcák, kulacsok, műanyag edények és háztartásigép burkolatok is készülnek belőle. Egyre elterjedtebb a piacon, lévén, hogy ezzel igyekeznek kiváltani a PVC és PS anyagból készült termékeket.
a PS (polisztirol)
A PS alapanyaga a benzol, az etilbenzol és sztirol, amelyek mind veszélyes anyagok. A polisztirol ellenáll a lúgoknak, savaknak, de a fényre érzékeny és a szerves oldószerek is hatnak rá. Készítenek belőle háztartási eszközöket, poharakat, tányérokat, élelmiszertároló dobozokat és joghurtos poharakat; habosított formája, a hungarocell nikecell néven alkalmazott hőszigetelő anyag. Magyarországon sajnos nem tehetjük a szelektív gyűjtőkbe, pedig alapvetően újrahasznosítható – bár a többi műanyaghoz képest több energia kell az újrafeldolgozáshoz, így ez kevésbé kifizetődő.
Egyéb
Ebbe a kategóriába sorolunk minden egyéb műanyagot, illetve a vegyes, többféle műanyagból és egyéb összetételű anyagból készült termékeket. Ide tartozik például többek között a polikarbonát (PC), amelyből CD, DVD, valamint egyes szemüveglencsék is készülnek. Továbbá ide sorolhatók a kombinált, úgynevezett fémgőzölt csomagolások is, azaz a vékony fémréteggel bevont csomagolások. Az élelmiszerek tartósságának megőrzése érdekében kapják ezt a réteget – mint például a csipszeszacskók, müzliszeletek esetében – de ebből adódóan nem újrahasznosíthatók. A legkönnyebben úgy ismerhető fel, ha a csomagolás belseje fémesen csillog, összegyűrve pedig hangosan csörög. A fentiek alapján tehát ha tehetjük, mindig nézzük meg a csomagolást, hogy tudjuk, ha 1-est, 2-est, 4-est, 5-öst látunk a háromszögben, akkor tehetjük a terméket a szelektív gyűjtőbe, a többit viszont nem. Ennek kapcsán a szelektív hulladékgyűjtésről és az arról kialakult tévhitekről írtunk egy korábbi cikkünkben, ami itt olvasható, valamint az egyre inkább elterjedő bioműanyagokról is itt.
Azt pedig azért az összes műanyag kapcsán érdemes megjegyezni, hogy a természetben egyik sem bomlik le, csak apró darabjaira hullik szét, bekerülve így a természet körforgásába. Mivel a műanyagok mindegyike reagál a hőre, ezért érdemes figyelni arra, hogy például ne műanyagban melegítsünk ételt, a káros anyagok ugyanis hő hatására sokkal könnyebben kioldódnak belőle. Láthatjuk, hogy fontos a műanyagok szelektív gyűjtése és újrahasznosítása, a műanyagszennyezés problémájára azonban önmagában nem ez a megoldás. Ez ellen elsősorban a műanyagtermelés és felhasználás csökkentésével tehetünk, környezettudatos fogyasztással.
Forrás: chikansplanet.blog.hu
Forrás:alternativenergia.hu
Tovább a cikkre »
