„Valaki megrágalmazhatta Josef K.-t, mert noha semmi rosszat sem tett, egy reggel letartóztatták.”
Mottó: „Valaki megrágalmazhatta Josef K.-t, mert noha semmi rosszat sem tett, egy reggel letartóztatták.” (Franz Kafka: A per)
2026. május 22., péntek. éppen leérünk a Balatonra, délután négy óra körül, amikor megszólal feleségem telefonja. Ismeretlen szám.
– Nem tudom, ki lehet, felvegyem?
– Vedd fel Kicsim, hátha fontos.
Feleségem, Bayerné dr. Matusovits Andrea felveszi, egy férfihang szól bele:
– Jó napot kívánok, Hegedűs Zsolt egészségügyi miniszter vagyok…
Néhány perces /6 perc/ beszélgetés következik. A miniszter megkérdezi, hogy tervezi a jövőt a feleségem, s hogy meddig akar az OVSz élén maradni.
– Tudja, én nem szeretek senkit kirúgni, nem is lenne elegáns. De gondolom, tudja, hogy politikai okokból ön nem maradhat a helyén.
– Természetesen tudom. Ha önnek megfelel, május 31-ével távozom.
– Köszönöm, megfelel. Akkor jövő héten megy önhöz a jelöltem, és megtörténik az átadás-átvétel.
– Természetesen, csak azt szeretném kérni, hogy mivel kedden és szerdán szabadságon vagyunk, lehetne csütörtök és péntek?
– Semmi akadálya.
Nagyjából ennyi.
Egy kulturált és emberi beszélgetés zajlott. Mivel mi az emberiség nem azon csoportját gyarapítjuk, akik felveszik a másokkal folytatott beszélgetéseiket, kénytelenek lesznek beérni ennyivel, nem tudok hangfelvételt prezentálni hozzá.
De így történt.
Majd elöntötte a médiát a hír, miszerint a feleségem lemondott, jön az átfogó vizsgálat, továbbá mindez a „vérlovagok” „nyomozásának” eredménye.
És ahogy ebben a világban lennie kell, ömlik a mocsok.
És akkor lássuk, mindez miért, és mindez hogyan kezdődött.
Első tétel: „Bayer Zsolt felesége titokban, áron alul, versenyeztetés nélkül adta el külföldre a magyar emberek vérét.”
Így és ezzel kezdődött.
2020. elején jelent meg az a cikk, amelyik megrágalmazta a feleségemet.
Nem kezdek bele ismét a tények ismételgetésébe, egyrészt teljesen felesleges, másrészt akit érdekel, itt mindent elolvashat:
https://magyarnemzet.hu/velemeny/2023/10/ragalmazo-gazemberek-1-resz
https://magyarnemzet.hu/velemeny/2023/10/ragalmazo-gazemberek-2-resz
Amit talán érdemes mégis megismételni: 2004-től 2017-ig soha, senki nem írt ki semmiféle tendert, és hosszú éveken át egy OLASZ MULTICÉG, a KEDRION vitte a magyar vérplazmát, mindenféle versenyeztetés nélkül, gyakorlatilag üveggyöngyökért, továbbá mindenféle kikötés nélkül – már ami a hazai gyógyszerellátást illeti. Ez alatt az idő alatt valamiért nem érdekelte a hazai sajtót s benne a rágalomhadjáratot elindító Élő Anitát, hogy mi lesz a magyar vérplazmával, melyik multi viszi, mennyiért. Majd megérkeztek feleségemék, és az OVSz fennállása óta ELŐSZÖR tendert írtak ki a vérplazma értékesítésére. A tendert legmagasabb árat ajánló cég nyerte, ennek köszönhetően az OVSz bevétele megháromszorozódott, az OVSz bevétele pedig az állam bevétele.
Számszerűen: míg a Kedrion 18 ezer forintért vitte a plazmát, a feleségemék által első ízben kiírt tendereztetés után előbb 25 800 majd 28 150 forintért kelt el a plazma. (Ma ez az ár 57 ezer forint!)
És akkor mégis csak megismétlem az akkori cikkem vonatkozó részeit a tisztánlátás végett:
„S hogy ez mit jelentett az OVSz – vagyis a magyar állam – bevételeit tekintve éves szinten? Azt, hogy a feleségem, aki »titokban, áron alul adja el a magyar vérplazmát a multiknak«, három év alatt megháromszorozta az OVSz – vagyis a magyar állam – vérplazma-értékesítésből származó bevételeit. Ez a feleségem bűne! Ezért normális helyeken dicséret és kitüntetés jár. A ballib médiában a gazemberek rágalmazásai.
S hogy mi is volt a baj, mivel rágalmazzák az OVSz vezetőjét?
Élő Anita azzal állt elő, hogy az International Blood/Plasma News (IBPN) című kiadvány szerint a fagyasztott, teljes szűrésen átesett plazma világpiaci ára 110-113 euró volt 2019-ben, vagyis az OVSZ a 78 eurós árral a világpiaci árnál 32 euróval olcsóbban értékesítette az FFP-t a Vascular-Octapharmának.
Akkor lássuk itt is a tényeket – még egyszer.
Először is fölöttébb elgondolkodtató, hogy Élő Anita 2004 és 2017 között valamiért soha nem követte nevezett szaklap világpiaci árra vonatkozó iránymutatásait. Csak akkor lett ez fontos neki, amikor a feleségemet, /a regnáló kormányt/ kellett megrágalmazni.
Másodszor: a vérplazma esetében egészen egyszerűen nem létezik olyan, hogy »világpiaci ár«. Az Élő által előásott szaklap kapcsán a The Marketing Research Bureau piackutató cég magyar nyelvű változatának Plazmaipar című fejezete így kezdődik:
»Ennek a dokumentumnak a tartalma a nyilvánosság számára általánosan elérhető vagy az említett vállalatok által közzétett információk elemzését tartalmazza. Nem tartalmaz ügyfeleink által bizalmasan megadott információkat. Mivel a tanulmányban található információk nagy része különféle forrásokon alapul (amelyeket megbízhatónak tartunk), beleértve a szubjektív becsléseket és az elemzői véleményeket, a Marketingkutató Iroda nem garantálja a tartalom pontosságát, és nem vállal felelősséget a pontatlan forrásanyagokért.«
Nahát! Milyen érdekes! De ez még csak a dolog eleje! Ugyanis a plazma értékét jelentősen befolyásolja az is, hogy mely országból, milyen módszerrel, és főként, milyen populációtól gyűjtik, valamint átesett-e előszűrésen, és ha igen, akkor milyen tesztelési eljárásokkal szűrték az esetleges fertőzőképességét. S azt se felejtsük el, hogy a terápiás felhasználásra nem kerülő friss, fagyasztott plazma (FFP) értékesítése külön jogszabály alapján történik, amely a hazai betegellátás biztonságát és a nemzeti önellátást szem előtt tartva szigorú korlátozásokat határoz meg. Csak gyógyszeralapanyagként lehet értékesíteni, és a felhasználónak elkülönítetten kell kezelni a gyógyszergyártás folyamata során. A világpiaci ár azért sem létezik, mert a plazma a hazai gyakorlatnak megfelelően, bár más korlátokkal, de az Európai Unió egyik országában sem hozható szabadkereskedelmi forgalomba.
Bizony, nagyon fontos! Az OVSz a feleségem vezetése alatt ki is kötötte, hogy a győztes cég köteles elkülöníteni a magyar plazmából előállított fontos készítményeket, pl immunglobulinokat, s azokat köteles a magyar szükségleteket teljes egészében kielégítve a magyar piacon értékesíteni. Ezeknek a gyógyszereknek a beszerzése nagyon nehéz, ugyanis a világpiacon hiánycikknek számítanak.
S még egy »apróság«: Az OVSz a tender kiírása előtt piackutatást végzett, megkeresve több EU-tagállamot, hogy megtudja, ők mennyiért értékesítik a plazmájukat. És ismét láss csodát: Németország, Finnország és Szlovákia üzleti titokra hivatkozva megtagadta a válaszadást. Vagyis – a rágalmazó gazemberek logikáját követve – nevezett országok nyilván »titokban és áron alul értékesítik plazmájukat valamilyen multinak«.
A választ adó országok ezek voltak: Csehország, Lengyelország és Horvátország.
A csehek és a lengyelek az adott időszakban 120 és 130 euró/kg közötti áron értékesítették a plazmájukat, a horvátok pedig 56 euró/kg áron. A horvátok – a rágalmazó gazemberek logikáját követve – tehát mélyen a világpiaci ár alatt értékesítették plazmájukat, míg a csehek és a lengyelek nagyjából éltanulók. De ez marhaság! A valóság az, hogy a csehek és a lengyelek semmilyen egyéb feltételt nem szabtak a gyártóknak – szemben a magyarokkal –, míg a horvát plazma minősége – nem vagy alig szűrt – egyszerűen ennyit ért.
Összegezve: 13 éven át semmiféle versenyeztetés nem volt a hazai vérplazma (FFP) eladására, azt hatalmi szóval 9 éven át egy olasz multinak adták el, megmagyarázhatatlanul olcsón. 2017-ben a polgári kormány szakított ezzel a szocialista-liberális gyakorlattal és az OVSz tendert írt ki a plazmára. Ezen a tenderen a legjobb ajánlatot tévő cég nyert. Miközben a saját bevallása szerint évtizedek óta egészségügyi szakújságíróként tevékenykedő Élő Anitának nem szúrt szemet 13 évig, hogy mi történik a hazai plazmával, a tendert először kiíró és az OVSz (vagyis a magyar állam) bevételeit szűk négy év alatt megháromszorozó feleségemet vádolták meg hűtlen kezeléssel és mutyizással.
S még olyan hazugságoktól sem riadtak vissza, miszerint azért nyert a tenderen a Vascular, mert annak tulajdonosa és a feleségem egyaránt a Szegedi Orvostudományi Egyetemen végeztek. Fantasztikus. Kár, hogy hat év különbséggel, vagyis nyilvánvalóan nem ismerték egymást. Amúgy pedig, ha ismerték volna, akkor mi van?”
Ezt írtam három éve. Mert ezek a tények. S mindezek ismeretében a „vérvád”, miszerint a feleségem „titokban, versenyeztetés nélkül, áron alul adta el a magyar emberek vérét egy multinak” annyira szürreális, hogy Josef K. is elégedetten csettintene.
A következő részben pedig azt mutatom meg önöknek, kik is azok a „vérlovagok”. (Folytatjuk)
Bayer Zsolt – www.magyarnemzet.hu
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
