Április 6-án, húsvét nyolcadában tartották meg éves csoporttalálkozójukat a székesfehérvári önkéntes karitászcsoportok. A vendéglátó ezúttal az öreghegyi csoport volt, itt találkozott a több mint 30 karitászos, hogy lelkileg feltöltődve, az önkéntes munka szépségeit, nehézségeit átbeszélve még nagyobb lendülettel tudják sokszor láthatatlan segítségnyújtásukat végezni a rászorulók felé.
Az egyik résztvevő személyes hangú beszámolója olvasható.
A közös délutánt Bíró Bea, az öreghegyi csoport vezetője nyitotta meg. Kedves vendéglátóként, karitászcsoportja nevében szeretettel üdvözölve a vendégeket.
Tornyai Gábor atya vette át aztán a szót, aki elmélkedésével mindannyiunkat elgondolkodtatott azon, hogy mitől vagyunk karitászosok? Miért vagyok, lettem önkéntes? Van-e bennem alázat, vagy azért segítek, hogy hálát kapjak, hasznosnak érezzem magam? Eszembe jut-e, hogy karitászos munkámat nem csak szociális munkaként, hanem az irgalmasság testi cselekedetein kívül a lelkiekkel átitatva is végezzem? A kitett Jézus-ikonra tekintve mindezeken elgondolkodhattunk, lelkileg így merítve erőt önkéntes munkánkhoz.
A szünetben agapéra és jóízű beszélgetésekre is volt idő, aztán kisebb csoportokban, műhelymunka keretében beszélgettünk csoportjaink erősségéről, a felmerülő problémákról. Az elmúlt évben sok önkéntes új tag csatlakozott a hét fehérvári csoportok létszámát növelve, ezt is öröm volt látni.
Isten áldása legyen a karitászcsoportok munkáján az elkövetkezendő évben is, míg ismét találkozunk!
Szöveg: Borbélyné Somogyi Szilvia, egyházmegyei karitász-igazgatóhelyettes
Forrás és fotó: Székesfehérvári Egyházmegye
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »