Székelyföld borvizeiről, Erdővidék egykori fürdőiről, mostani ásványvízforrásairól beszéltek Baróton, a kedd esti Tortoma Önképzőkörön. A meghívott, Jánosi Csaba csíkszeredai geológus betegsége miatt nem tudott eljönni, előadását viszont elküldte egykori kollégájának, a baróti Berszán József geológusnak, így azt ő ismertette.
Meghitt, több környezetvédelmi témát is érintő beszélgetéssé alakult az 518. alkalommal tartott Tortoma Önképzőkör (a népszerű rendezvénysorozat első előadását 2000 februárjában tartotta néhai Dénes István barlangkutató, geológus). Ennek oka egyrészt az ásványvizes téma – Jánosi Csaba társszerzőkkel együtt több kötetet írt Székelyföld borvizeiről, fürdőiről –, másrészt, a víz világnapja arra is lehetőséget teremtett, hogy a résztvevők Erdővidék vizeiről is észrevételeket, megjegyzéseket fogalmazzanak meg.
Berszán József „beugróként” helyettesítette a meghívott Jánosi Csabát, felolvasva a csíkszeredai geológus Székelyföld értékei, különös tekintettel a borvizekre című előadását, illetve levetítette a témához kapcsolódó fényképeit. Berszán József magáról is szólt: Barót szülötte, itt is érettségizett, majd Kisgyörgy Zoltán hatására Nagybányán bányageológiát tanult, Csíkszeredában dolgozott, onnan ment nyugdíjba, négy éve költözött családjával Barótra.
Áttekintette a borvízzel kapcsolatos történeti, kulturális vonatkozású írásokat, történeteket. Megemlítette például a Szent Anna-tóhoz látogató Gárdonyi Géza ismerkedését a borvízzel, a szomját „kristályüvegpohárban” oltó író ekképp fogalmazott: „Ittam életemben sokféle drága és nemes italt, de ilyet csak az angyalok isznak a mennyországban. Mintha nem is víz volna, csak egy hűsítő, levegőkönnyűségű, égi jó valami: eszményített víz, aminőt az Isten csak maga számára teremthetett. Szinte könnybe lábadtak szemeim a gyönyörtől.”
Berszán József felkérte a borvízforrásokhoz látogató kirándulókat, hogy takarítsák ki az útjukba kerülő forrásokat, mert azok kezdenek eltűnni. Több erdővidéki fényképet is mutatott, nem csak borvizekkel kapcsolatosakat. A fotókon látható volt Zalánpatakon készített pohár, de néhány székelyföldi népi fürdő is, amelyeket kalákával alakítottak ki. Utóbbiak kapcsán elhangzott, kár, hogy többségüknek nincs gazdája, mert nagy munkával, közösségi összefogással – környezetvédelmi egyesületek, közbirtokosságok, önkormányzatok – hozták létre, azoknak állandó felügyeletet kellene biztosítani, mert ha nem tartják karban, a pusztulás veszélye fenyegeti ezeket. „Szép emlékként” több, az elmúlt években, évtizedekben tönkrement erdővidéki fürdőt is említettek, fotókkal is illusztrálva a pusztulást: a mostanság burjánosan, romosan látható bibarcfalvi fürdőt (ahová az erdővidékiek zöme járt fürödni egykor), de Barót mindmáig egyetlen fürdőhelye is felvillant, a közeli, erdei Papferedő, majd a vetítés a szintén bibarcfalvi, romos forrásház épületének képével ért véget. Elhangzott: itt borvízmúzeumot lehetne kialakítani. A résztvevők szóltak közelebbi vízgondokról is, újólag elmondva: a barótiak szeretnének végre tiszta, iható vizet a városi vezetékekbe, mert a mostani „ipari víz” főzésre, fogyasztásra egyaránt alkalmatlan.
Végül Demeter Zoltán művelődésszervező, a rendezvény házigazdája elmondta, április elején újraindítják a korábban Járjuk be Erdővidéket néven ismert túramozgalmat (2010–2018 között kereken száz kirándulást szerveztek), ám ezúttal székelyföldi barangolásokat terveznek, havonta egy alkalommal, ez lesz majd az új nevük is. Túráikat a közösségi oldalon hirdetik majd meg, létrehoznak egy Székelyföldi barangolások nevű csoportot. Az első kirándulást Barót közelében szervezik április 2-án, ám az érdeklődők számára ezentúl nem biztosítanak buszos utazást, hanem saját járművekkel mennek majd.
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
