Az alábbiakban Székely János szombathelyi megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke reflexióját olvashatják egy nemrégiben vele készített interjú kapcsán. Írását, amit a Szombathelyi Egyházmegye tett közzé honlapján, változtatás nélkül adjuk közre.
Egy velem készített interjú kapcsán támadások, kritikus megjegyzések is érkeztek azzal kapcsolatban, amit ott leírtam. Szeretnék ezek közül néhányról szólni, hogy a nyitott szívű olvasók tisztábban lássanak.
Az egyik kritika azzal az állítással kapcsolatban ért, miszerint a petesejtek kinyerésének eljárása növeli a rák esélyét. Jelentős kutatások (pl. Strong Evidences of the Ovarian Carcinoma Risk in Women after IVF Treatment: A Review Article – PubMed) támasztják alá, hogy a rendkívül nagy adag hormon, ami ilyenkor egy nő szervezetébe kerül abból a célból, hogy egyszerre sok petesejt megérlelését kiváltsa, valóban megnöveli a rák esélyét. Pontosan ezért ezt az eljárást csak egy behatárolt számú esetben alkalmazzák egy-egy nő esetében. Az Amerikai Reproduktív Orvostudományi Társaság tájékoztatójának (Fertility drugs and cancer: a guideline (2024) | American Society for Reproductive Medicine | ASRM) kulcsmondata így hangzik: „A nőket tájékoztatni kell arról, hogy a meddőségi kezeléshez kapcsolódóan megnövekedhet a petefészekrák, valamint a pajzsmirigyrák kockázata.”
Volt kritika, amely azt tette szóvá, hogy egyes kérdésekre nem kívántam válaszolni. Úgy gondolom, hogy a kérdezett személynek szabadságában áll, hogy önmagát és az általa képviselt közösséget (jelen esetben a keresztény közösséget) tematizálja, a kérdező pedig nem erőltetheti rá azokat a témákat, amelyeket esetleg ő tart fontosnak. Egy egymást kölcsönösen megbecsülő párbeszédnek olyannak kellene lennie, amely mindkét fél szabadságát tiszteletben tartja. Jézus sem válaszolt minden neki szegezett kérdésre. Voltak esetek, amikor méltósággal hallgatott (vö. Mk 11,33; Jn 8,6; Lk 23,9; Mk 15,15), és ez a hallgatás beszédesebb volt minden szónál.
Egy további kritika arra a kérdésre irányult, hogy az azonos neműekhez vonzódó személyek képesek-e változást megélni állapotukban. Ezzel kapcsolatban fontos azt tudni, hogy a szexuálpszichológia és a szociológia egybehangzó álláspontja szerint az ember saját testéhez, biológiai neméhez való viszonya és a szexuális érzelemvilága nem kőbe vésett, veleszületett adottság. Sokkal inkább egy nem lineáris fejlődés eredménye, amely az önismeret, az érzelmi megélések és a társas tapasztalatok integrációjából fakad.
Ez az identitás érzelmi és életrajzi hatások, személyes élmények és kulturális impulzusok szövevényében formálódik, érik, rögzül – vagy éppen módosul. E folyamat rendkívül érzékeny és sebezhető, olykor az érintett számára is ambivalens vagy ellentmondásos. Sokan azt tapasztalják, hogy a queer közegben szerzett élményeik nem segítik elő életterveik, belső vágyaik és spirituális céljaik megvalósulását. Számos példa mutatja, hogy egyesek – csalódottan vagy kiégve – elhagyják a homoszexuális életformát, és tartós, örömteli heteroszexuális kapcsolatra vágynak. Egyházként számukra kívánunk befogadó, biztonságos közeget és lelkipásztori támogatást nyújtani, hogy félelem nélkül nézhessenek szembe a fejlődésüket gátló tényezőkkel. Emellett támogatjuk egy olyan környezet megteremtését, amelyben akár a nemi önmegtartóztatás útját választva is élhetnek kiteljesedett, gyümölcsöző életet.
Egy kritika azzal kapcsolatban ért, hogy valakivel szemben egy alkalommal nem kellő tisztelettel viselkedtem, és nem adtam meg neki a kért segítséget. Úgy gondolom, őszintén mondhatom, hogy általában szeretettel, segítőkészséggel és megértéssel igyekszem az emberekhez fordulni. Nem sikerül ez mindig, de őszintén törekszem erre.
Egy másik kritikai megjegyzés arra vonatkozik, hogy nem vagyunk érzékenyek a gyermekvédelem ügyében. Ezzel kapcsolatban hadd mondjak el csak annyit, hogy gimnazista koromban a húgommal együtt több állami gondozásban felnövő gyermeket patronáltunk. A budapesti, Aga utcai gyermekotthonból hoztuk ki őket, sokszor a hétvégét is nálunk töltötték. Kettőjüknél később keresztapa is lettem, a jó kapcsolat velük mostanáig tart.
A Katolikus Egyház igen sokat tesz a gyermekvédelem ügyében. Elég a Szent Ágota nevelőszülői hálózatra, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat által fenntartott intézményekre (nevelőszülői hálózat, családok átmeneti otthonai, családsegítő szolgálatok) vagy a Görögkatolikus Egyház sok gyermekvédelmi intézményére gondolnunk. Nem annyira szavakkal akarunk tenni a gyermekekért, különösen nem a mostani felfokozott politikai hangulatban, hanem mindenekelőtt tettekkel.
+ Székely János püspök
Székely János megyéspüspökkel a Telex készített interjút, amelyet elolvashatnak ITT.
Forrás: Szombathelyi Egyházmegye
Fotó (archív): Lambert Attila
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
