Egyre kevésbé érdekel a balliberálisok virágoskertje. Mert műveletlen és egyre több dudva, gyomnövény burjánzik benne. Mondhatni gazzal van tele. Undorító ránézni erre a gazdátlan senki földjére, írni meg róla nem lehet sok szépet. Legfeljebb igényt támasztani, reménykedni abban, hogy valaki majd olyan „jó magyaros módon” megműveli egyszer. De hogy pont Szanyi kapitány lenne az a kertész, aki a vörös szegfűket újraülteti, esetleg valami más, sokkal szebb virágokra cseréli – nos, azt kötve hiszem! Mert tökéletesen alkalmatlan arra, hogy a magyarságnak is tetsző kertet varázsoljon a baloldalon lévő parlagos parcellából. Legfeljebb a temetőkbe való, az ősz utolsó virágának is tartott krizantémok megszaporodása várható tőle.
Fel is kaptam a fejem, mikor a mi jó, mindig szórakoztató proli kapitányunk bejelentette az egykor szebb napokat látott Magyar Narancs hasábjain, hogy kész van az elnöki programja, de még nem döntötte el, indul-e az MSZP elnöki tisztségéért. De egy biztos! Ha neki is veselkedik, akkor legszívesebben megváltoztatná a párt nevét, logóját és bezárná az MSZP-t, mint utódpártot. És persze kirúgná a „Fidesz-kollaboránsokat”.
Hoppá! Azért ezek elég kemény szavak. És már nem először hallunk ilyeneket az európai parlamenti képviselő szájából. Még akkor is, ha neveket nem mond és a megújulásra is csak annyit ötletel, hogy esetleg lehetne a politikai közösség új neve szimplán „Szocialisták”.
Ha magát az elvet nézzük, akkor azt kell mondanom: VÉGRE! Hisz az, hogy egy diktatúrából itt maradt utódpárt, egy a vagyonát és a hálózatát a bűnös Kádár-rendszerből átmentő posztkomcsi mozgalom létezik Magyarországon, már önmagában szégyenletes ránk nézve, lassan harminc évvel a rendszerváltozás után.
De szokták mondani – legutóbb Wittner Máriától hallottam –, hogy „kommunistából nem lesz szalonna!” És neki elhiszem ezt!
Ahogy abban is hiszek, hogy nem Szanyi Tibor lesz az, aki végrehajtja azt a történelmi tettet, hogy lehúzza a rolót a posztkomcsi utódpárt irodájában, majd nyit egy új, 21. századi, és ami nagyon fontos: nemzetben gondolkodó baloldali pártot.
Nem, mert Szanyi része a problémának. A logika alapszabálya szerint pedig egy megoldhatatlan problémát nem lehet megoldani egy másik probléma felvetésével.
Róla csak annyit, hogy ő egy olyan figura, akiről Csurka István is ír a Dagonyázás című regényében. Egy olyan „komcsi típus”, aki a 80-as években már nyugatra járt és akire már akkor úgy tekintettek, hogy ha változás áll be a szovjetek által fenntartott diktatúrában, ha lesz valamilyen átmenet, akkor bizony a klientúra átmenthető lesz. Csak alkalmas komcsi érzelmű „technokratákat” kell kinevelni ehhez. Így esett, hogy az 1980-ban, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem külgazdaság szakos hallgatójaként diplomázó diákból egyből olyan „főelőadó” lett az akkori (még téeszes) agrártárcánál, aki már nyugatra járhatott, mint állami külkereskedő.
És lám… Ez is bejött! Felnézek az égre és üzenem is Csurka Pista bácsinak: igazad volt!
Tehát jöhetnek itt mindenféle önjelölt messiások, mehet az „összefogunk vagy mégsem”- duma, lehet vitázni Gyurcsány szerepén, vagy azon, hogy „nem megyünk be a parlamentbe vagy mégis”, de az unalmas és egyre komikusabb szereplőválogatás, illetve a szervezeti kérdések tologatása nem vezet semmi jóra.
Abból pedig, hogy Szanyi kapitány feloszlatná az MSZP-t (ami egyébként örvendetes lenne, mert történelmi hiátus volt ennek megtörténte ez idáig) és létre hozna valami újat a régiből, nem gondolom, hogy ezen vágyunk teljesülne.
Visszatérve a hasonlathoz…
Emlékszem: nagymamám mindig krizantémot ültetett azért, hogy legyen mit kivinni a temetőben lévő sírokra – halottak napján…
Nagy Ervin – www.polgarportal.hu
Köszönettel és barátsággal!
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
