Francis Chichester volt az első, aki a veszélyes Horn-fokot megkerülve elsőként hajózta körbe a Földet vitorlásával 1966 és 1967 között.
Százhuszonöt éve, 1901. szeptember 17-én született Sir Francis Chichester, aki 1966. augusztus 27. és 1967. május 28. között elsőként hajózta körbe egyedül, a veszélyes Horn-fokot megkerülve a Földet, teljesítményének értékét fokozza, hogy ötvenéves koráig lábát sem tette vitorlásra.
Francis Charles Chichester Angliában, a Devon megyei Shirwellben látta meg a napvilágot, apja anglikán lelkész volt. Bentlakásos iskolában tanult, majd az első világháború alatt a Marlborough College-ba járt. Tinédzserként Új-Zélandra vándorolt ki, ahol számos vadregényes foglalkozással próbálkozott: volt egyebek között favágó, aranyásó, bányász, ingatlanügynök.
Utóbbiként óriási vagyonra tett szert, megnövekedett szabadidejében pedig repülni kezdett. 1929-ben pilótaengedélyének megszerzése után ő maga vitte haza frissen vásárolt gépét, és Angliából egész Ausztráliáig repült. 1930-ban egy kétfedeles repülőre úszótalpakat szerelt, és elsőként repülte át a Tasman-tengert Új-Zéland és Ausztrália között. Az út a tervezettnél tovább tartott: mivel a gép tartályába nem fért elég üzemanyag, két szigeten is le kellett szállnia és második alkalommal a gép megrongálódott és a helybeliek segítségével ki kellett javítania.
Magányos útjain a nap pozícióján alapuló, újfajta, egyszerű navigációs módszert fejlesztett ki, amelyhez csak szextánsra volt szüksége, ezt később a második világháború alatt a brit légierő pilótái is sikerrel alkalmazták. 1931-ben megpróbálta körbe repülni a Földet, de a kísérlet Japánban súlyos balesettel ért véget, így fel kellett hagynia a repüléssel.
A második világháború kitörése után a légierőhöz jelentkezett, de kora és gyenge szeme miatt visszautasították, de a minisztérium térképészeti részlegében alkalmazták, pilóták számára írt navigációs kézikönyveket. A háború végeztével Londonban telepedett le, a tenger és a vitorlázás lett új szenvedélye. 1953-ban vette első hajóját, három év múlva pedig megépítette a Gipsy Moth II hajót. Ettől kezdve minden nagy versenyen részt vett, egészen addig, amíg 1958-ban tüdőrákkal diagnosztizálták. Az orvosok műteni akarták, ő azonban inkább Dél-Franciaországba költözött, szigorú vegetáriánus étrendre tért át és csodálatos módon meggyógyult. Olyannyira, hogy 1960-ban nyolc nap előnnyel megnyerte az Atlanti-óceánt átszelő egyszemélyes vitorlásversenyt. Akkor még negyven napra volt ehhez szüksége, 1962-ben viszont – versenyen kívül indulva – már 33 nap alatt szelte át az óceánt.
A nyugdíjaskorba ért brit 1966. augusztus 27-én indult világkörüli útjára Gipsy Moth IV elnevezésű vitorlásával Plymouth kikötőjéből. A hajó több mint tizenhat méter hosszú volt, normál körülmények között nyolc ember szolgált rajta, ám Chichester egyedül végezte mindannyiuk feladatát. Az út során csak egyszer kötött ki: 107 nap, 26 ezer kilométer megtétele után Sydney-ben szállt partra.
Azaz csak szállt volna: a kimerült tengerész a kikötőben csak támogatva tudta első lépéseit megtenni. Itt két hónapig tatarozta a hajót, majd a Horn-fok megkerülésével újabb 119 nap után, 1967. május 28-án diadalmasan tért vissza Angliába, ez a majdnem 29 ezer kilométeres út volt a leghosszabb, amelyet kisvitorlás kikötés nélkül addig megtett. Chichestert teljesítményéért II. Erzsébet királynő 1967-ben lovaggá avatta, így neve elé írhatta a Sir szócskát; a királynő a ceremóniához ugyanazt a kardot használta, amellyel elődje, I. Erzsébet ütötte lovaggá a földet első angolként körülhajózó Sir Francis Drake-et, „Őfelsége kalózát”. A brit posta bélyeget is kiadott, amely vitorlása fedélzetén ábrázolta, ezzel évszázados hagyományt törtek meg, mert addig csak a királyi család tagjait vagy már elhunyt személyek kerültek brit bélyegre.
Hajós és hajója ezek után megérdemelte volna a nyugalmat, de abból csak az utóbbinak lett része: a Gipsy Moth IV a Greenwichi Múzeumban látható a híres Cutty Sark, a valaha épített leggyorsabb klipper mellett. A nyughatatlan lovag 1971-ben 22 nap alatt egyedül hajózott át Afrikából Amerikába, a Guineai-öbölből Nicaraguába. A Gipsy Moth V naponta 200 mérföldet tett meg, ami ugyancsak világrekordnak számított. Az akkor már súlyos beteg Chichester 71 éves korában indult utoljára a transzatlanti vitorlásversenyen, de fel kellett adnia a küzdelmet.
A brit királyi tengerészet felajánlotta segítségét, de Sir Francis a tengeren akart meghalni. Fiával a fedélzeten még visszaért Plymouthba, és a „Tengerek Ura”, korának legnagyobb tengerésze az ottani kórházban halt meg 1972. augusztus 26-án, a shirwelli Szent Péter-templomban temetőjében nyugszik. A templomban és londoni házánál is emléktáblája látható. 1979-ben a Westminster-apátságban felavatták a világot körülhajózó három angol hajós, Sir Francis Chichester, James Cook kapitány és Sir Francis Drake emléktábláját.
Chichesternek magyarul két könyve jelent meg: A Gipsy Moth vitorlással a Föld körül és A magányos víz meg az ég, melyekben korábbi, repülős útjairól és atlanti-óceáni vitorlásversenyeiről számol be.
Forrás:infostart.hu
Tovább a cikkre »
