Szükségszerűséget, egyfajta kényszerhelyzet megoldását jelenti eme, a lakosság egy része számára nehezen emészthető lépés, mivel kevés a hazai munkavállaló. Jó vagy rossz, vitatható, de nyilvánvalóan a gazdasági, illetve a pénzügyi érdek magyarázat e helyzetre: a távolról érkezők kevesebbért, minimálbérért is hajlandóak jól dolgozni bizonyos ágazatokban, és számukra ez jobb jövedelmet jelent, mint az otthoni. Hogy ez méltánytalan, nem kedvez a hazai munkavállalóknak? Ez mind igaz, ám mit tegyen a munkaadó, ha az olcsó munkaerő esetenként még jobb is? Az Indiából, Srí Lankából és Nepálból érkezők jobbára építőiparban, mezőgazdaságban dolgoznak, míg a Malajziából származókat a vendéglátóiparban foglalkoztatják, és a munkaadók egy része elégedett a teljesítményükkel. Lehet szomorkodni, fejet csóválni, de az olcsó munkaerő minden gazdaságban nagy érték. Persze, a kormány is ösztönözhetné, támogathatná jobban a hazaiak munkavállalását. És hogy közép- vagy hosszabb távon a vendégmunkások tömeges jelenléte milyen következményekkel járhat, ez már egy másik problémakört jelent, a befektetők ellenben inkább a rövid távú nyereség lehetőségében érdekeltek, s ez az ellentmondás feloldhatatlan.
Eme mostani százezres létszám nem bevándorlót jelent, hanem vendégmunkást, akik törvényes keretek között megélhetést és nem új otthont keresnek. A befektetők szempontja pedig a következő: ha fejleszteni akarnak, főként építeni – inkább a fővárosban, illetve a székelyföldinél jóval nagyobb gazdasági potenciállal rendelkező városokban, térségekben –, akkor munkaerőre van szükségük, lehetőleg megbízhatóra. E szükségletre pillanatnyilag az ázsiai vendégmunkások jelentenek megoldást, akár úgy is, hogy többségük még a nyelvet sem beszéli, nem is fogja. Az építkezési vállalkozó és a nagybefektető számára ugyanis az a fő kérdés, hogy miként tud elkészíteni egy komolyabb beruházást, s ha ez ázsiai vendégmunkásokkal kivitelezhető, akkor számára jelentéktelen, hogy az ázsiai dolgozók értik-e vagy sem a román, netán a magyar nyelvet, ebben az összefüggésben egyedül a határidő és a nyereség az, ami számít. Hasonló a helyzet az idegenforgalomban: ha egy maláj szobalány kevesebb pénzért jobb munkát végez, mint egy romániai, akkor az itteninek esélye sem lesz labdába rúgni az iparágban. Hazafiasságról meg egyebekről lehet szónokolni, ám e hangok távol maradnak a piaci realitástól.
Székelyföldet egyelőre elkerüli az ázsiai vendégmunkások hulláma, ám ha sokasodnak majd az itteni építkezési beruházások, térségünkbe is a mostaninál többen érkeznek majd. Természetszerűen, mondhatnánk: mert fogy a munkaképes lakosság és folytatódik a kivándorlás. Így tehát valójában az a kérdés, hogy amennyiben elkerülhetetlen, hogy évek, netán évtizedek múlva jelentősebb ázsiai munkaerő érkezzék Székelyföldre – bármennyire is furcsa, de Románia s azon belül Erdély és Székelyföld is fel fog értékelődni geopolitikai tekintetben –, hogyan lehet majd ezt a helyzetet az itt élő magyarság előnyére fordítani.
Borítókép: Ázsiai vendégmunkások Romániában. Fotó: Pixabay
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
