Külön úton jár ott az élet, írta Oroszország kapcsán immár ikonikussá vált versében a költő Fjodor Tyutcsev. Ezt a tételt és az orosz fejlődés megkésettségét mi sem támasztja alá jobban, mint az időszámítás alakulása. A katolikus világ már jó évszázada áttért a Gergely-naptárra, amikor Nagy Péter 1700-ban Oroszország felzárkóztatásának jegyében a bizánci időszámítás helyett bevezette a Julián-naptárt. Ezt törölte el Lenin, amikor ma száz éve bevezette a Gergely-naptárt.
Az először a VII. században alkalmazott bizánci időszámítás kezdete a világ teremtése, azaz Kr. e. 5509. szeptember 1-je. A napév szerinti időszámításon alapuló Julián-naptár használatát Kr. e. 45-ben Julius Caesar vezette be. Ezt 1582. október 4-én XIII. Gergely pápa az Inter gravissimas kezdetű bullában megújította. Annyiban módosított Szoszigenész rendszerén, hogy a kerek százas évek közül csupán a négyszázzal oszthatókat hagyta meg szökőévnek, így mindig sikerült behozni azt a késést, ami egy évszázad alatt felhalmozódott. A bulla másik fontos rendelkezése a naptár korrekciója volt, így 1582. október 4-ét rögtön 15-e követte, eltűntek tehát a Caesar kora óta felhalmozódott felesleges napok.
A naptárreformot először a katolikus országok vezették be – Magyarország 1587-ben –, a protestáns országok, „pápista ármányt” gyanítva mögötte, csak hosszabb megfontolás után vették át. Ezért választotta a Julián-naptárt a protestáns hatalmakat példának tekintő I. Péter is. Németországban, Svédországban, Dániában csak 1700 körül fogadták el végleg, Anglia 1752-ig habozott. Románia 1919-ben, Görögország 1921-ben, Törökország pedig 1925-ben követte a többi állam példáját.
Nem siették el a döntést az oroszok sem. A fiatal Szovjet-Oroszország – ahogy Lenin fogalmazott, a világ civilizált országait követve – megalakulása első hónapjaiban áttért a világszerte elfogadott Gergely-naptár használatára. Akkorra a Julián-naptár hibája már tizenhárom napra nőtt. Lenin rendeletére 1918. január 31. után így február 14. következett. A hatalom azt is rögzítette, hogy a forradalom évfordulóját eszerint november 7-én ünneplik. A társadalomnak ekkor már a legkisebb gondja is nagyobb volt annál, hogy ezzel törődjön. Már mindenkinek „leesett”, hogy mi is történt 1917. október 25-én, s míg az ország egyik fele a polgárháborúba torkolló ellenállást választotta, addig a másik a megújulás jeleként fogadta a szovjetek összes döntését, így a naptárreformot is. Az egyház azonban továbbra is a Julián-naptárt használta és használja ma is. Ezért ünneplik az ortodox karácsonyt január 7-én, az újévet pedig 15-én.
Alig telt el azonban öt év, az emberek még meg sem szokhatták igazán az új időszámítást, újabb radikális változás történt: 1923-ban a jakobinusok mintájára forradalmi naptárt vezettek be. Az időt a forradalomtól számították, a forradalommal kezdődött, a hetek ötnaposak voltak, egy, mindenkinek máskorra eső pihenőnappal, egy hónap pedig hat hétből állt. A cél ezzel a megszakítás nélküli termelési hét megteremtése mellett a társadalom atomizálása, teljes ellenőrzés alá vétele, valamint az Úr napja, a vasárnap elvételével az egyház további háttérbe szorítása volt. Ezen a renden 1931-ben módosítottak, hiszen pihenőnapokra szükség volt, tehát hatnaposak lettek a hetek, és öt hétből állt egy hónap. Mindez 1940-ig tartott, amikor Sztálin elismerte a naptárreform kudarcát, és visszatért a mindenütt szokásos Gergely-naptárhoz.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2018.02.14.
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
