Száz esztendeje, 1926. július 28-án hunyt el Károly Jenő, a magyar labdarúgás egyik első nemzetközi hírű klasszisa, az MTK legendás játékosa, a magyar válogatott meghatározó alakja, valamint a Juventus első vezetőedzője. Mindössze negyvenéves volt, amikor – néhány nappal a torinói klub korai történetének egyik legfontosabb bajnoki döntője előtt – szervezete feladta a küzdelmet. A korabeli beszámolók szerint a mindent eldöntő mérkőzések feszültsége annyira megviselte, hogy szíve már nem bírta tovább…
Pedig addigra már olyan életmű állt mögötte, amely messze túlmutatott saját korán. A kortársak által tisztelettel csak „Tanár úrnak” nevezett futballista játékintelligenciájával, taktikai érzékével és technikai tudásával új mércét állított a magyar labdarúgásban. Nem véletlenül tartják őt a magyar fedezetjáték első valódi nemzetközi klasszisának, olyan játékosnak, aki nemcsak alkalmazkodott a sportág fejlődéséhez, hanem maga is alakította azt.
***
Az MTK csillaga…
Károly Jenő 1886. január 15-én született Kaposváron, ám pályafutása már fiatalon Budapesthez és az MTK-hoz kötődött. A kék-fehérek színeiben már tizenhat évesen a másodosztályban futballozott, egy évvel később pedig bemutatkozott az élvonalban. Ugyanebben az esztendőben a magyar válogatottban is debütált, ezzel az MTK második labdarúgója lett, aki magára ölthette a nemzeti csapat mezét.
Pályafutását jobbösszekötőként kezdte, igazi helyét azonban a középfedezet posztján találta meg. Innen irányította csapata játékát kivételes taktikai érzékkel, miközben technikai képzettsége és munkabírása is kiemelte kortársai közül.
Fejjátéka messze megelőzte korát: nem csupán hárítani tudott, hanem hosszú, pontos fejes átadásokkal is építette a támadásokat egy olyan időszakban, amikor ezt még alig alkalmazták.
Az MTK-val rövid idő alatt a magyar labdarúgás meghatározó alakjává vált. Tagja volt az 1904-es és az 1907–1908-as bajnokcsapatnak, kétszer végzett a góllövőlista élén – 1903-ban 15, 1905-ben pedig 13 találattal –, az 1909–1910-es idényben pedig az év legjobb labdarúgójának választották. Bár e kitüntetés hivatalos státuszát több sporttörténész is vitatja, kortársai egyöntetűen a korszak legkiemelkedőbb futballistái közé sorolták.
1903 és 1910 között 95 bajnoki mérkőzésen több mint száz gólt szerzett az MTK mezében, miközben a Bíró Gyula, Károly Jenő és Vágó Antal alkotta fedezetsor a magyar futball első igazán meghatározó középpályás egységeként vonult be a sportág történetébe.
A válogatott meghatározó játékosa…
A nemzeti együttesben 1903 és 1918 között huszonöt alkalommal lépett pályára, ezeken tíz gólt szerzett. Bemutatkozására 1903. április 5-én, a Csehország elleni mérkőzésen került sor a budapesti Millenárison, a magyar válogatott történetének második hivatalos találkozóján.
A címeres mezben számos emlékezetes mérkőzésen nyújtott remek teljesítményt.
Az 1908-as Csehország elleni 5:2-es siker alkalmával három gólt szerzett, míg az 1910-ben Ausztria ellen aratott 3:0-s győzelem során középfedezetként nyújtott játéka a korabeli tudósítások szerint pályafutásának egyik legkiemelkedőbb teljesítménye volt.
Tagja volt az 1912-es stockholmi olimpián szereplő magyar válogatottnak is, amely érmet ugyan nem szerzett, de megnyerte a tornán a vigaszversenyt.
Rekord, amelyet több mint egy évszázad múltán is őriz a magyar futballtörténelem…
Károly Jenő nevét és sikereit nem csupán bajnoki címek és válogatott mérkőzések őrzik. Egy olyan rekord is fűződik a nevéhez, amely a futballtörténelem egyik legkülönlegesebb teljesítményei közé tartozik.
1905 októberében, az MTK MAFC elleni bajnoki mérkőzésén tizenegyszer talált a kapuba a 15:1-re megnyert találkozón.
Az IFFHS – a Labdarúgás Történetével és Statisztikájával Foglalkozó Nemzetközi Szövetség – kimutatása szerint az 1888 és 1910 közötti időszakban sem Magyarországon, sem külföldön senki sem szerzett ennél több gólt egyetlen bajnoki mérkőzésen.
A futball fejlődése, a kiegyenlítettebb erőviszonyok és a modern játék követelményei miatt ez a teljesítmény azóta is szinte megismételhetetlennek számít. Károly Jenő neve így nemcsak a magyar, hanem a nemzetközi labdarúgás rekordkönyveiben is kitörölhetetlen helyet foglal el.
Fotó forrása: juventus.com
Új kihívások Budapesten, majd az út Itáliába…
Az MTK sikerkorszaka után 1910-ben a Budapesti Atlétikai Klubhoz igazolt, ahol pályafutása végéig, 1919-ig futballozott.
A BAK színeiben már elsősorban rutinos vezéregyéniségként segítette csapatát, amely az 1911–1912-es idényben a bajnokság harmadik helyét szerezte meg. Bár ez az időszak kevesebb trófeát hozott számára, játékintelligenciája és tekintélye továbbra is meghatározó maradt a magyar labdarúgásban.
Az I. világháborút követően új fejezet kezdődött életében. A Weiss Manfréd Művek alkalmazottjaként üzleti úton került Olaszországba, ahol hamar felismerte benne a lehetőséget a helyi futball. Előbb a Savona vezetőedzőjeként dolgozott, majd 1923-ban a Juventus kispadjára ült le. Ezzel nem csupán saját pályafutása ért új szakaszba, hanem a torinói klub története is fordulóponthoz érkezett.
Fotó forrása: Wikipédia
A Juventus első nagy „építőmestere”…
Károly Jenő érkezése egybeesett a Juventus átalakulásának időszakával. A klub élére ekkor került Edoardo Agnelli, akinek vezetésével megkezdődött az a fejlődés, amely később Európa egyik legsikeresebb egyesületévé tette a torinóiakat. Ebben a folyamatban a magyar szakember kulcsszerepet vállalt.
A „Tanár úr” nem egyszerűen edzéseket vezényelt.
Rendszert vitt a csapat játékába, következetes felkészülést követelt, és olyan taktikai elemeket honosított meg, amelyek akkoriban újdonságnak számítottak az olasz futballban. Kiemelt szerepet szánt a középfedezetnek, nagy hangsúlyt helyezett a védekezés megszervezésére, miközben olyan labdarúgókra épített, akik később a klub és az olasz válogatott történetének meghatározó alakjai lettek.
Jelentős szerepe volt abban is, hogy Torinóba került két magyar futballista: Hirzer Ferenc és a komáromi születésű Viola József. A rutinos fedezet nemcsak játékosként vált a Juventus meghatározó alakjává, hanem Károly Jenő legfontosabb támaszai közé tartozott a pályán.
A szakember által kialakított csapat az 1925–1926-os idényben megállíthatatlannak bizonyult, és egyre közelebb került a bajnoki címhez.
A végzetes nyár…
Az akkori olasz bajnoki rendszerben a Juventusnak az északi liga döntőjében a Bolognával kellett megküzdenie. Az első két összecsapás döntetlennel zárult, így harmadik mérkőzés döntött a továbbjutásról. A tét óriási volt, a feszültség pedig napról napra nőtt.
A korabeli visszaemlékezések szerint
Károly Jenőt rendkívül megviselte a mindent eldöntő összecsapás súlya. Nem volt indulatos ember, nem emelte fel a hangját, a rá nehezedő terhet magában hordozta. Szíve korábban is többször jelezte, hogy nincs minden rendben, ám tovább dolgozott azért, hogy elvezesse csapatát a csúcsra.
1926. július 28-án rivoli otthonuk kertjében két kisgyermekével játszott. A visszaemlékezések szerint a családi idill pillanataiban etette a baromfiakat, amikor váratlanul összeesett. A segítség már nem érkezhetett időben: szíve felmondta a szolgálatot. Negyvenévesen hunyt el, alig néhány nappal a mindent eldöntő mérkőzés előtt.
Halála megrázta egész Torinót. A Juventus vezetői azonnal magukra vállalták a temetés megszervezését, játékosai pedig fekete karszalaggal léptek pályára a Bologna elleni döntőn.
A csapat végül kivívta a továbbjutást, majd az országos fináléban kettős győzelemmel – 7:1-re és 5:0-ra – múlta felül az Alba Romát, megszerezve az 1925–1926-os bajnoki címet. A klub történetében ezt tekintik az első igazán jelentős Scudettónak, amelyet már nem ünnepelhetett az a magyar edző, akinek munkája megteremtette a siker alapjait.
A tragédia után a Juventus irányítását a már említett Viola József vette át, aki játékosként is meghatározó tagja volt Károly Jenő bajnokcsapatának. Ezzel a torinói klub történetének egyik legfontosabb korszakát két magyar szakember neve kötötte össze.
Fotó forrása: Wikipédia
Öröksége ma is él…
Károly Jenőt Torinóban helyezték örök nyugalomra, sírja azonban az idők során megszűnt.
Emlékét ugyanakkor a Juventus máig őrzi: a klub múzeumában a bajnokcsapat első edzőjeként kapott helyet, alakjával indul a klub aranykorszakát bemutató kiállítás.
Egy évszázaddal halála után is a magyar futball egyik legnagyobb úttörőjeként tekinthetünk rá. Kétszeres bajnok, kétszeres gólkirály, válogatott kiválóság, olimpiai résztvevő, rekordtartó, a magyar fedezetjáték első nemzetközi klasszisa és a Juventus első valódi sikerkovácsa volt…
Bartalos Nikolas/Felvidék.ma
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
