Hát persze, kaptok pszichológust. És megszervezzük, hogy esténként felváltva felolvasson nektek valaki, meg vigyen friss pizsit, kakaót, parizeres zsömlét. Safe space lakó, szánalmas hülyegyerekek…
Itt egy szöveg nektek, ezt hallgassátok:
„Születtem Magyarországon, nyolcvanhét éves vagyok,
fejemben összekeveredtek féldecik, s kormányzatok,
neveltek hazaszeretetre, hittem az Istenben is.
Harcoltam két háborúban, túléltem az Istenbe is.
Elhagytam kérném vagy harminckilenc asszonyt,
s vagy kétannyi elhagyott,
tankcsapdába hugyoztam, ettem lótetemet
és mégis itt vagyok.
Fejemben egy verkli jár, mely verkli így muzsikál:
túléltem mindeneket, féldecis rezsimeket,
egy magyar túlélő, címzetes vitézlő,
tönkrement lábain, de áll önök előtt.
Fiamból idegbeteg lett, nem bírta a váltásokat
és elnézem az unokámat, látom, hogy gyönge alak,
hogy lesznek ezek túlélők, valami itt korcsosul,
kérdezném, hogy száz év múlva ki tud majd itt magyarul?
És ahogy magukat nézem, egyik sem betonkemény,
hát elszállnak az első szélre, mi lesz így, kérdezem én?”
Forrás:badog.blogstar.hu
Tovább a cikkre »
