Hordható, viselhető, teljesen funkcionális és nem utolsó sorban esztétikus szamuráj páncélokat készít egy magyar mester Tabon. Alkotásai művésziek, de tényleges védelmet is adnának egy ütközetben. Kodák Csabával beszélgettünk, aki 15-16. századi módszerekkel, kézzel, fáradtságos munkával készít teljesen korhű páncélokat.
Honnan jött a páncélkészítés ötlete, és miért pont japán szamurájpáncélokkal kezdtél foglalkozni?
20-25 éve kardokkal foglalkozom, csinálgattam őket, kiállításokra is vittem ezeket a kardokat, főleg japán stílusú kardokat készítettem, majd András mester (Kovács András – a szerk.) tanítványa lettem. 2016-ban, mikor az egyik kiállításra készültem, akkor gondolkoztam el, hogy mit lehetne még kitenni dekorációnak. Nagyon tetszettek a japán páncélok és ez egy japán témájú kiállítás is volt, gondoltam feldobná a rendezvényt. Megpróbálkoztam először csak egy Kabutóval, azaz sisakkal és egy mempóval, azaz maszkkal. Elkezdett összeállni, mire tovább gondoltam, hogy legyen egy félpáncél. Kész lett, de akkor már egy egész páncélban gondolkoztam. Annyira jól sikerült az a páncél, hogy rögtön be akart mindenki öltözni, magára akarta venni és volt is néhány japán témájú rendezvény, amit abban nyitottak meg, annyira telitalálat volt az ötlet. Viszont a mostaniakhoz képest az csak egy „gyerekjáték” volt. Viselhető, hordható, funkcionalitásban is kielégítő volt már, de közben kiforrott minden, sokkal komolyabbak készülnek azóta.
Mennyire autentikusak ezek a páncélok? Mennyire korhűek és adnak védelmet az eredetiekhez képest?
Kinézetében teljes mértékben megfelel egy korabelinek. Ezeken korhű minden. Anyagában én viszont a piacról beszerezhető, modern acélokat használom, amik nyilván erőteljesebbek, szívósabbak, ezáltal erősebb páncélok készülnek, mint a korabeliek. Ugyanez igaz az anyagvastagságra is: 0,8-1 mm-es acéllemezekkel dolgozom, mint az eredetiek vastagságai, de az eredetiek lágyabb anyagok. Amikkel dolgozom, edzett acélok főleg.
Volt módod tanulmányozni eredeti, korabeli japán páncélokat? Illetve mi alapján dolgozol?
Van nekem is egy több mint 450 éves, eredeti páncélom, illetve restaurálást is végzek, tehát elég sok korabeli páncél megfordul a kezeim között Nagyon sok jó minőségű fotó található interneten is, amikből lehet dolgozni, illetve ötleteket meríteni, de vannak szakkönyveim Japánból is, melyek szintén olyan részletgazdagon mutatják be a páncélokat, hogy lehet belőlük dolgozni.
Egy eredeti, 450 éves páncél (restaurált állapotban)
A készítésről is találsz leírást, videókat?
Az igazság az, hogy csak képek vannak a végeredményről. Az, hogy hogyan készül, hogyan kell csinálni, az mind egyéni elképzelés. Magamtól tanultam meg mindent. Most találkoztam egy-két olyan videóval, amiben egy idős japán mestert mutatnak, aki foglalkozik még ilyennel. Nagyon rövid film, nem is látszik belőle szinte semmi, de ami igen, abból megállapítottam, hogy ugyanúgy, ugyanolyan eszközökkel dolgozik szinte, mint én. Pontosabban én ugyanúgy dolgozom, mint ő.
Mennyien foglalkoznak ezzel Magyarországon, illetve a világban? Hány páncélkészítő van, aki szamurájpáncélokat készít?
Magyarországon tudomásom szerint csak én vagyok, aki viselhető és funkcionálisan is helytálló páncélokat készít. Nálam valóban fém, aminek fémnek kell lennie, a fűzések természetesen szövetanyagok és mindent igyekszem az eredetivel megegyezően készíteni.
A világon viszont többen készítenek páncélokat, akár fémből is, azonban a mempó, azaz az álarc az senkinek sem megy fémből, ahogy látom. Nem akarok megbántani senkit, de nagyon sokan csak papír-műanyag kezdetleges technikákkal dolgoznak. Bár nagyon komoly páncélokat készítettek kikeményített papírból, Japánban is, amiket ugyanúgy fűznek-lakkoznak, a vágásnak ezek is ellenállnak…
Melyik részét a legnehezebb elkészíteni a páncélzatnak?
A már elhangzott „mempó”, az álarc. Maga a maszk több mint 13 darabból van. Két-három hét alatt készül el és egy fém darabból van kiötvösködve. Ez viszonylag gyorsan megvan, de aztán jön az orr, ami kegyetlen munka és nagyon nehéz elkészíteni. Minden domborítással készül, kalapáccsal kiütöm, nem külön-külön hegesztem rá. Autentikus plasztikai sebészet – mondták már erre a munkára, mert egy új arcot készítek gyakorlatilag a megrendelőnek.
Részletesen kidolgozott mempó szarvasszőr bajusszal
Milyen munkafázisokból áll a páncélkészítés, onnantól, hogy jön a felkérés, hogy valaki teljes páncélzatot szeretne?
Eljön, megbeszéljük a részleteket, hogy milyet szeretne, milyen színekben, formákban gondolkozik. Én méretet veszek tőle, lemérem az arcát is a maszkhoz is, a fejének átmérőjét, és mindent, amit egy szabónál is levesznek. Alkar, felkar, kézfej, mellbőség, vállszélesség, combvastagság mindent felírok és nekiállok a páncélnak. De közben, ahogy haladok előre, el kell jönnie minimum még kétszer, de lehet háromszor is felpróbálni. Mint egy öltönynél. Ha viselni akarja az illető, akkor ez mindenképpen ajánlott, hogy jól is álljon az emberen, rá legyen szabva, tudjon benne mozogni kényelmesen.
Milyen eszközöket használsz, milyen felszereltség kell hozzá, hogy elkészüljön egy páncél?
Egy lemezolló, egy karos lemezvágó, kalapácsok és egy domborító szerszám, illetve egy flex a sorjázáshoz és állványos fúró kell hozzá a lyukakhoz. Leszámítva a flexet és a fúrót, 15. századi körülmények között dolgozom. Át tudnám fúrni, azaz ütni, meg le tudom sorjázni kézzel is az elkészült darabokat, viszont annyi időbe kerülne úgy, hogy nem végeznék soha. Egy karvértbe háromezer láncszem megy bele, és akkor a lemezekről nem is beszéltünk még. Ezek kerülnek felvarrásra selyembrokátra, tehát nem kis munka. Ennyi engedményt tettem, hogy legalább a több ezer lyukat nem kézzel ütöm át, hanem állványos fúróval, ami szintén nem olyan egyszerű, mert ki kell mérni, pontozni, majd a lemezek szélein kell átfúrni nagy oda figyeléssel.
Milyen súlyú egy-egy ilyen páncél és milyen korszak páncéljait készíted szívesen?
Az antik és az én páncéljaim is egy súlyban vannak, mivel az anyagvastagságok is ugyanazok. Körülbelül 25 kg egy teljes páncél, de nagyon jól eloszlik a teljes testen a súly. Én leginkább csak 16. századi fémlemez-páncélokat készítek, amikkel felváltották a bőrpáncélokat, bár azok soha nem tűntek el.
Miért szorultak ki a bőrpáncélok?
Akkor kezdtek kiszorulni a bőrök és jelentek meg a lemezvértekkel erősített páncélok, amikor megjelentek a portugálok és hozták az első lőfegyvereket. A régi páncélok, a sima domború lemezek nem voltak alkalmasak lőfegyverek ellen. Azt tudni kell, hogy a szamurájpáncél elsődlegesen a nyílvesszők ellen nyújtott védelmet. A szamurájok leginkább lovasíjászok voltak, még ha ezt sokan nem is látják be. A főfegyverzet az íj volt. A japán páncél, a koreai is kínai páncélokból alakult ki, ezek képezték az alapját, amit aztán persze a japánok továbbfejlesztettek, finomították és külön művészeti ággá tették. Persze itt is voltak egyszerűbbek, a hétköznapi páncélok, de voltak a hihetetlen gazdagsággal díszítettek is. Bár a nagyon díszesekről azt kell tudni, hogy nem is voltak soha csatában, ezek leginkább felvonulási darabok voltak és nyilván a magasabb elöljáróké volt.
Mekkora értéket képviselt akkor egy páncél egy kardhoz viszonyítva?
Időben volt, hogy több ideig is készült, mint egy kard. Tudunk olyanról, hogy akár két évig is készült egy páncél a megrendeléstől számítva. Árukban is vetekedtek a legkomolyabb alkotások egy komolyabb pengével is akár. Az én páncéljaimban a fonat hossza 70 méter, pedig a fűzéseket is lehet még fokozni. Csak a fonatanyag, ami a kardok markolatához használt fonatanyaggal megegyező, is jelentős összeget képvisel.
Lehet látni a munkáid között „mini” páncélokat. Ezek hogyan készülnek?
Ezeket is teljesen ugyanúgy készítem gyakorlatilag. Ugyanannyi elemből állnak, ugyanúgy dolgozom velük, csak nagyító alatt sokszor. Nincsenek leegyszerűsítve, funkcionalitásban is ugyanazt képviselik. A most készülő, nagyobb, 60 cm-esnél, még a mellvért is szegecselve van.
Mini páncél, mini kard
Mi a jövő? Milyen terveid vannak?
Én minden egyes páncélon új és új dolgokat találok ki. Az eltelt négy év még nem olyan sok idő, nekem is újdonság minden. Folyamatosan fejlesztem a technikákat, új anyagokkal ismerkedem meg, a korhűségre törekszem teljes mértékben, a hordhatóságra, a méretezés tökéletesítése. Amire nagyobb hangsúlyt fektetek majd mindenképpen, az a még több és szebb fűzött páncélzat, de nem is a teljesen „doboz” yoroi. Egyre részletgazdagabb maszkokat, még autentikusabb sisakokat akarok készíteni. A mostani restaurálási munkám, egy 500 éves páncélzat felújítása, ami szintén nagy kihívás. Ki kell egészíteni és teljesen fel kell újítani. Jelenleg amúgy a legnehezebb az anyagok beszerzése külföldről. Mindenhol mindenből készlethiány van a járványhelyzet miatt, vagy nincsen légiposta.
Ki segít be a munkában, vagy teljesen egyedül dolgozol?
A fémrészeket én csinálom, hiszen ez kemény férfimunka, de a fűzésben be szokott segíteni a feleségem is, aki természetesen a színösszeállításban is szokott segíteni, hogy milyen legyen a díszítés. A miniket is ő festi és fűzi.
A páncél díszítése hogyan nézett ki az adott korban és hogyan jelenleg? Most gondolom leginkább fotókat hoznak a megrendelők?
Most úgy néz ki, hogy hoznak egy fotót, hogy ő ilyet szeretne, aztán pontosítjuk. Viszont régebben a társadalmi rangját, a hierarchiában való elhelyezkedését is mutatták a díszítések, illetve családi címerek is megtalálhatóak voltak a testpáncélokon és a kabuton is, hogy könnyebben lehessen azonosítani a harcost, hogy melyik oldalon küzd. Általában a sisakdíszítések, amik teljesen egyediek voltak. Napkorongtól elkezdve mindenfélét ráraktak, de a csatában ezt levették értelemszerűen.
Kodák Csaba az egyik alkotásával
De voltak teljesen ugyanúgy kinéző páncélok is, mert egyes családok, hadurak megszabták, hogy az összes páncéljuk, ha nem is ugyanolyan volt minden részletében, de a színe és címerfestése ugyanolyan legyen. Sőt, ismerünk példát, hogy a lószerszámokat is ugyanolyan színűre festették. Ahogy egyre jobban a hadszervezés is komoly szempont lett, a csatatéren való egyéni teljesítésről átkerült a hangsúly a különböző fegyvernemek együttműködésére, úgy kialakultak a páncéltípusok is. Más lett az íjászoknak, más lett a lövészeknek, más a gyalogosoknak és szépen ezek is kialakultak. Könnyebb volt az egységes páncélzatot javítani, pótolni, nem volt akkora kár érte, ha megsérült.
Volt egy funkciója ezeknek a páncéloknak, ami egy dolog, de ahogy egy míves katanánál, itt is megvolt, hogy a kidolgozása, esztétikája, szépsége, szerelékezése megmutatta a szamuráj pozícióját is. A funkció, díszítés és társadalmi rang együtt járt. Amelyik páncél díszesebb volt, az nemcsak egy előkelőbb szamurájt védett, hanem a páncél is erősebb volt, jobban kidolgozott és jobb védelmet is nyújtott.
Beszéljünk a páncél használatáról! Hogyan lehet benne vívni? Gyakorlatilag ugyanúgy, mint hakamában, tatamin? Nyilván van különbség.
Hát nem ugyanúgy. Minden mozdulatot nem lehet benne megcsinálni, vagy annyival lassabban, hogy felesleges is nekiállni. Nagyon szépen lehet tatamin mindenféle katát bemutatni, de páncélban nem fog sikerülni. Előfordult, mint említettük, hogy levették sokszor a kabutot a mempóval (még a közelharc előtt). Képzeld el, hogy a súly rajtad van, lassabb vagy, kezeidet nem tudod kiemelni rendesen. A nagy páratartalomban, melegben 10 perc alatt beleizzad az ember. Teljes páncélban, sisakban, mempóval talán én voltam az első az országban, aki vágógyakorlatot mutatott be. Általában sisak és maszk nélkül vágnak vele azok, akik bevállalják. Én is valamikor inkább így állok neki vágni. A kabuto és a mempó nagyon korlátozza a látásodat, térérzékelésedet, nem úgy kapsz benne levegőt, sokkal nehezebb benne a mozgás. A szamurájokat viszont megvédte, de szituációtól függött, hogy mikor viselték a teljes páncélzatot, és mikor vették le a sisakot és az álarcot.
Kik veszik a páncélokat, kik szeretnék felölteni a szamurájok vértjét?
Elsősorban harcművészek, illetve a japán kultúra és a szamurájok tisztelői. Sokan csak dísznek veszik, hogy kiállítják a lakásukban, de egyre többen vívnak benne, illetve gyakorolnak vele vágni is. Szamurájpáncélt birtokolni életérzés, mert hirtelen egy több ezer éves kultúra részeseivé válunk, pláne miközben viseljük a páncélt. A kiállított páncél képes az egész teret besugározni önmagában is. Olyan, mintha a szamurájok szellemével élnénk együtt.
Kodák Csaba (b) páncélkészítővel beszélget a szerző, Barcsa-Turner Gábor (j)
——-
Felöltve a páncélt
Kodák Csaba lehetővé tette, hogy én is páncélba öltözzek, pontosabban ők öltöztettek fel, mert egyedül ezeket a páncélokat nem lehet felvenni. Nagyon érdekes tapasztalat volt, hogy az utolsóként felrakott obival (övvel) vált teljessé a viselet, ugyanis ezzel lekerült a súly a vállaimról az erőközpontomhoz, a harához, mivel oda szorította az öv. Egy egyszerű selyemövvel teljes ez a páncél és lesz légiesebb, komfortosabb viselet. Gyakorló kardforgatóként kértem egy kardot, hogy lássam a különbséget a gí és hakama viselet, illetve a yoroi-ban való mozgás között. A különbség valóban számottevő. Az biztos, hogy egy ilyen páncélban is rengeteget kell ahhoz gyakorolni, hogy ne hátráltasson, és hogy a harcos ki tudja használni az előnyeit és ugyanúgy tudjon harcolni. A kabuto és a mempó viselése a legdrasztikusabb: csökkenti a látómezőt, a lélegzést megnehezíti, és nagyon hamar melege lesz az embernek, mert a pára nem tud hova távozni.
Beöltözve
(Barcsa-Turner Gábor – A harc művészete – Szent Korona Rádió)
Beszélgetés egy kovácsmesterrel, akinek munkásságát Japánban is elismerik
A világ legkeresettebb kardjának nyomában
Kerecsen – Magyarország egyik legrégebbi íjászboltja és íjászlőtere
– A Szent Korona Rádió támogatója (X)
The post Szamurájpáncélok egy magyar mestertől – Képes, videós interjú appeared first on Szent Korona Rádió.
Forrás:szentkoronaradio.com
Tovább a cikkre »
