Marco Rossi egyik legnagyobb felfedezettje együtt fejlődött a válogatottal, mára alapember, de még mindig megtiszteltetésnek tartja a válogatott meghívót és a címeres mezt.
A magyar válogatott Sanchója nem olyan mellékszereplő, mint Don Quijote fegyverhordozója. Szalai Attila nagyon is főszereplő, a Fenerbahce védője abszolút alapemberré nőtte ki magát Marco Rossi csapatában, és a közelgő téli átigazolási szezon egyik legforróbb portékájának számít az európai futballpiacon – írja a molcsapat.hu.
A védő szinte napra pontosan két évvel ezelőtt mutatkozott be a magyar válogatottban.
“A válogatottal együtt fejlődtem az elmúlt két évben, és hatalmas büszkeség számomra, ahogy a csapattal együtt vettük a lépcsőfokokat” – mondta a MOL Csapatnak a védő, aki 2019 novemberében, az Uruguay elleni stadionavatón lépett először pályára Marco Rossi csapatában.
“Ahogy a csapat kijutott az Európa-bajnokságra, és feljutott a Nemzetek Ligája A osztályába, úgy fejlődtem én is a játék minden elemében. Akár a védekező fázist, a technikai aspektust, a taktikai érettséget nézem, hétről hétre érzem azt, hogy egyre többet tudok adni a csapataimnak, és erre rendkívül büszke vagyok. Persze a válogatott nemcsak emiatt foglal el kiemelt helyet a szívemben” – tette hozzá mosolyogva Sancho.
Egy balul sikerült selejtezősorozat
A magyar válogatott úgy fut neki az utolsó két vb-selejtezőnek, hogy már nincs esélye a világbajnoki szereplés kiharcolására. A mieink San Marino (péntek, 20.45) ellen Budapesten, majd Lengyelország (hétfő, 20.45) ellen zárják a sorozatot, és a Fener védője gondolkodás nélkül válaszolt arra a kérdésre, hogy nehéz feladat-e játékosként motivációt találni a két tét nélküli mérkőzésre.
“Az egész csapat nevében mondhatom, hogy a motivációt a válogatott szereplés adja, nem az adott meccs tétje. Az országot képviselni óriási megtiszteltetés, címeres mezben nincs az a barátságos meccs, aminek ne lenne tétje. Így készülünk most is, biztos vagyok benne, hogy mindenki mindent belead még úgy is, hogy a vb-szereplésre már valóban nincs esélyünk” – jelentette ki határozottan.
A selejtezősorozat azonban nem csak az eredményeket tekintve sikerült rosszul, de a csapatot körülvevő pozitív hangulat is megváltozott, előkerültek a károgók, és ezt – többek között – Marco Rossi kapitány is a szívére vette.
“Nem hiszem, hogy volt szurkoló, aki nálunk csalódottabb volt például a két albánok elleni meccs után. Természetesen hozzánk is elérnek a reakciók, és engem is bántott, hogy az elmúlt két év eredményeit egy szempillantás alatt elfelejtették néhányan, de azzal csak saját magunkat húztuk volna le, ha belesüppedünk az önsajnálatba.”
Én mentálisan erős játékosnak tartom magam, képes vagyok túltenni magam egy-egy rosszabb meccsen, és a következő feladatra koncentrálni, de nekem sem estek jól a túlzó kritikák.”
“Albánia ellen hat ponttal számoltunk, ebből lett nulla. Ez érthetően mindenkinek rosszul esett, de aztán Angliában szervezett, jó játékkal bravúros döntetlent értünk el, és ez az öltözőben helyrebillentette a társaságot. Én egyébként is úgy vagyok vele, motivációnak fogom fel a nagy – néhol valóban túlzó – elvárásokat a csapattal szemben, és büszke vagyok rá, hogy képesnek tartanak rá a szurkolók.”
Mindennek van jó oldala, csak néha keresni kell. Az, hogy a szurkolók mellettünk állnak, és hisznek bennünk, egyáltalán nem a véletlen műve. Sokat tettünk érte, hogy így legyen, és bár sajnáljuk, hogy egyeseknél egy-egy rosszul sikerült meccs is elég, hogy elveszítse a bizalmát, tudjuk, hogy a többség mellettünk áll akkor is, ha nem úgy sikerülnek a dolgok, ahogy elterveztük.”
Nem kell a döntetlen!
Az utolsó két fordulóban a mieinkre egy könnyű és egy nagyon nehéz feladat vár. San Marino hazai legyőzése kötelező feladat, Lengyelországban azonban már egy döntetlen is remek eredménynek számítana, Sancho mégsem írná alá előre.
“Maradjunk annyiban, hogy a cél a hat pont” – mondta mosolyogva a védő. “Nyilván tisztában vagyunk vele, milyen játékerőt képvisel Lengyelország, de abból kiindulva, hogy Budapesten nemcsak jó meccset játszottunk velük, de komoly esélyünk volt a győzelemre is, a csapat előre semmiképpen nem írná alá a döntetlent. Fordulhat úgy, hogy elégedettek lennénk egy ponttal is, de ez majd csak a meccs után derül ki.”
“A budapesti mérkőzés egyébként talán a legjobb meccsünk volt az egész selejtezősorozatban, és valóban csak egy hajszál választott el minket a győzelemtől. De nemcsak emiatt mondom, hogy nyerni szeretnénk Varsóban, hanem azért is, mert minden meccsen nyerni akarunk.”
Forrás:karpatinfo.net
Tovább a cikkre »
