Horváth Tamás: Sokakat meglepett idén januárban, hogy távoztál a megyei napilapok központi szerkesztőségének az éléről. A balliberális oldalról azt sugallták, hogy eltávolítottak a korábbi cikksorozatod miatt. Mi történt pontosan?Szakács Árpád: Ugyan, ez nevetséges. Pont ellenkezőleg történt. Amikor jeleztem, hogy vissza szeretnék egy kicsit vonulni, nemcsak marasztalni próbáltak, hanem egyéb, nagyon korrekt alternatívákat is felajánlottak. Soha semmilyen konfliktusom nem volt a cégvezetéssel. Mindenkinek ilyen vezetőket kívánok, akik nekem is segítették a munkámat. A mai, felgyorsult világban néha lassítani kell, a fokozott pörgés szellemileg is bedarálja az embert. Ennek az előszelét éreztem meg tavaly év végén. Egy csúcsra nemcsak a feljutás a fontos, onnan le is kell tudni jönni.Soha nem voltam karrierista. Ha az élet hozott vezetői feladatokat, igyekeztem azokat a legmagasabb színvonalon, hibátlanul ellátni. Három és fél év alatt három kampányban próbáltunk helyt állni, levezényeltem a teljes integrációt, amikor odamentem, nyolc szerkesztőség tartozott hozzánk, amikor eljöttem, már tizennyolc. Mindeközben az általam vezetett központi szerkesztőségnek soha egyetlen helyreigazítása sem volt. Ez persze ugyanúgy a kollégáim érdeme is. Mindezekkel párhuzamosan az elmúlt évtizedek egyik legfontosabb vitasorozatát indítottam el a Kinek a kulturális diktatúrája? című cikksorozattal. Közben jártam az országot, saját könyvkiadót vezettem, könyveket szerkesztettem stb. És mindezek mögött ott volt a legfontosabb, a család. Túl nagy volt a sebesség. Lassítani kellett a tempón.(…)Tovább a cikkhez
Forrás:szilajcsiko.hu
Tovább a cikkre »
