Moyses Márton költő nevét sajnos még ma is csak kevesen ismerik. És még kevesebben tudnák, ha Tófalvi Zoltán erdélyi újságíró a Magyarok Világszövetsége hathatós támogatásával nem kutatja ki, s nem tárja ország-világ elé sorsát, mártíriumát.
Moyses Márton költő nevét sajnos még ma is csak kevesen ismerik. És még kevesebben tudnák, ha Tófalvi Zoltán erdélyi újságíró a Magyarok Világszövetsége hathatós támogatásával nem kutatja ki, s nem tárja ország-világ elé sorsát, mártíriumát.
Moyses Márton 1941. április 20-án Sepsiszentgyörgyön született. Az 1956-os forradalom idején, 15 évesen három társával elindutl Magyarország felé, hogy csatlakozzék a forradalomhoz, de eltévedt, s nem jutott át a határon – másodmagával elfogták. Moyses ellen a kommunista diktatúra túlkapásait nyíltan bíráló magatartása és a határátlépési kísérlet miatt – egy Babits Mihály fedőnevű securitatés spicli segítségével – első fokon hétévi, majd a fellebbezést követően jogerősen kétévi börtönbüntetésre ítélték. Ezt le is töltötte.
Később, 1960-ban a kolozsvári tudományegyetem elsőéves magyar irodalom szakos hallgatóját a Securitate emberei a tanteremből vitték el. Ekkor a “Holnap forradalom lesz, a “Vörös és fekete reakció”, illetve a “Beszélgetés a halállal” című verseiért hétévi börtönbüntetésre ítélték. Moyses Mártont a Securitate olyan kegyetlen módon vallatta, hogy ő, elkerülendő a vallomástétel lehetőségét, rabruhája szövetszálait felhasználva egy óvatlan pillanatban levágta saját nyelvét. A Securitate egy börtönorvossal minden érzéstelenítés nélkül visszavarratta a nyelvet, s a kínzások folytatódtak.
Amikor később, már emberi roncsként szabadul a börtönből, kényszerlakhelyül egykori lakhelyét, Nagyajtát jelölték ki, látványos elrettentésül a helybélieknek: lássa mindenki mi lett a korábban jóképű fiúból, tehetséges költőből, csak azért, mert szembeszállt a kommunizmussal. Márton idegei nem sokáig viselik el ezt a földi poklot. 1970. február 13-án, pénteken, felgyújtotta magát Brassóban, a Román Kommunista Párt székháza előtt. (Brassóról, az erdélyi szászok egykori nagy központjáról tudnivaló, hogy 1950-1960 között Orașul Stalinnak, azaz Sztalinvárosnak nevezték.) Három hónap múlva, a baróti kórházban halt meg őrizet alatt úgy, hogy a Securitate parancsára minden orvosi ellátást megtagadtak tőle. A 29 évesen elhunyt fiatalember versei nemigen maradtak fenn, a Securitate megsemmisítette őket.
A cseh Jan Palachnak szobra van hazájában. A magyar Bauer Sándorra a Nemzeti Múzeumnál márványtábla emlékeztet. Székely sorstársukra egy eldugott falu házán tábla emlékeztet.
Hunhír.info
Forrás:hunhir.info
Tovább a cikkre »
