Szabó Magda Kossuth-díjas írónő születésének 100. évfordulójára 2017. október 5-én nyílt meg egykori iskolájának, a Debreceni Református Kollégium Dóczy Gimnáziumának az udvarán, önálló épületben, a Szabó Magda Emlékház. Ugyanezen a napon avatták fel a gimnázium falán a portréját ábrázoló domborművet, illetve a város központjában, a főterén, egész alakos szobrát. Az emlékház kiállítását Keczán Mariann gimnáziumi tanár állította össze, a szobor pedig E. Lakatos Aranka munkája. Az emlékház a Debreceni Református Kollégium Múzeumának filiáléja.
Mielőtt belépnénk az épületbe, a bejárat előtt felállított szobor Szabó Magda egyik legnépszerűbb regényére, az Abigélre és annak világára emlékezteti az ideérkezőt.
Az emlékezet háza
Jogosan vetődhetne fel az olvasóban a kérdés, vajon miért épp itt kapott helyet az emlékház? Nos, a válasz kézenfekvő: a Református Kollégium Magda életében fontos szerepet játszott. Leánynevelő Intézetének 12 évig növendéke, 2 évig tanára volt.
De a kollégium óvóhelyén vészelte át családjával az 1944. október 5-ei bombázásokat is. Szeretett otthonának épületét viszont már korábban lebontották. Az írónő életében a református egyház mindig fontos szerepet játszott, munkájában aktív szerepet is vállalt, így 1985 és 1990 között a Tiszántúli Református Egyházkerület főgondnoka és zsinati világi alelnöke volt.
Az otthonos emlékház számos olyan tárgyat bemutat, amely valamilyen módon kapcsolódik az író életéhez. Korabeli bútorok, személyes tárgyak, fényképek, idézetek, interjúk idézik meg Szabó Magda alakját, munkásságát, műveit. Ami pedig a kiállított személyes tárgyait illeti, mivel Szabó Magda és Szobotka Tibor házasságából nem született utód, ezért keresztfia, Tasi Géza lett jogutódja, aki az emlékház kialakításához az anyagok zömét kölcsönözte.
Szabó Magda életútja
A ma is töretlen népszerűségnek örvendő író 1917-ben látta meg a napvilágot egy hadi sérülteket is ellátó kórházban. Anyja a szülés után gyermekágyi lázat kapott, az újszülöttet pedig törött kulcscsonttal adták haza. Szülei, Jablonczay Lenke és Szabó Elek hajlékról hajlékra vándoroltak, és bátorságuk, műveltségük, élettapasztalatuk és történetmesélési képességük kellett ahhoz, hogy mindenütt igazi otthont teremtsenek gyermeküknek. Lenke a zenében és az irodalomban kimondottan tehetségesnek bizonyult, ám az ő egyetlen célja családja boldogságának megteremtése volt.
A szülők mindent meg akartak adni gyermeküknek, ami saját gyerekkorukból hiányzott. Megismertették lányukkal a város történelmi és kulturális múltját, egykori lakóit és legfontosabb eseményeit. Ezek az élmények a későbbi alkotó tudatában elraktározódtak.
Magda tanulmányait tehát a Debreceni Református Kollégium Dóczy Gimnáziumában (akkor Dóczi Leánynevelő Intézet) végezte, itt érettségizett 1935-ben. Ezt követően – ugyancsak szülővárosában – magyar–latin szakon tanári diplomát, illetve doktorátust szerzett. Ezeket az éveket tartotta élete legharmonikusabb periódusának.
Előbb a Református Leányiskolában, majd Páhiban, végül Hódmezővásárhelyen tanított 1945-ig, ezt követően a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium munkatársa lett.
A szerelem kérdése a fiatal nőt már korán foglalkoztatta. A házasságban a türelem és az alázat kettősségét tartotta fontosnak. 1947-ben kötött házasságot Szobotka Tibor íróval, akinek alakját Megmaradt Szobotkának című könyvében idézte meg. Különösen szerencsésnek tartotta magát, amiért szakmabeli párra lelt. Együtt fordították magyarra például John Galsworthy híres regényét, a Forsyte Saga-t. 33 éven át tartó szerelmüket Magda mitikus szerelemként fogalmazta meg. A Református Kollégium bennünket fogadó munkatársa, aki végtelenül segítőkész és kedves volt, azt is elárulta: az írónő férjével tudatosan mondott le a gyermekvállalásról, mert a szocializmus fojtogató légkörében attól tartottak, egy gyerek a szabad alkotásban zsarolhatóvá tehette volna őket.
Az eredetileg költőként induló Szabó Magda 1958 után már regény- és drámaíróként szerzett országos hírnevet. A Freskó és Az őz című regények hozták meg számára az ismertséget. Ettől fogva szabadfoglalkozású íróként élt.
Mi látható az emlékházban
„Nő író nincs, csak író van” – vallotta Szabó Magda, akinek műveit 42 nyelvre fordították le, és több nemzetközi elismerésben is részesült. Debrecen, ahol életének első 27 évét töltötte, mindig biztos menedéket jelentett számára. Amint belépünk az emlékházba, a fogadó folyosó a jelképes debreceni épületeket, a Dóczi Gimnázium szellemiségét, az egyetemi évek legfontosabb személyiségeit tárja elénk, illetve egy tároló ládában műveinek idegen nyelvű fordításait találjuk.
A folyosóról nyíló termek a család és a magánélet világát közvetítik, egy valódi otthon látszatát keltve. A szalonban látható az írónő családfája, őseinek portréi, az a polgári közeg, amelybe beleszületett, s amely szerepet játszott Debrecen történetében is.
A szalont édesanyja, Jablonczay Lenke szobája követi, majd betekinthetünk Magda könyvtárába, láthatjuk néhány ruháját, ékszereit, több generáció családi fényképeit, írógépét… A tárlat foglalkozik a várossal, a Magdát formáló közeggel is, amelynek azután hálából megteremtette országosan ismert mítoszát. Szülővárosa 1977-ben díszpolgárává avatta, 90 évesen pedig átvehette a város kulcsát. Ez a kulcs a folyosó egyik vitrinjében látható.
Szabó Magdát 2007. november 19-én, 90 éves korában, otthonában, olvasás közben érte a halál. Földi maradványai egyrészét férjéhez temették, a Farkasréti temetőbe, míg a másikat szüleihez, a debreceni köztemetőbe.
Emlékháza a Kossuth utca 35-ös szám alatt márciustól októberig hétköznaponként 12 és 16 óra között látogatható.
A többi hónapokban csak előzetes egyeztetést követően tekinthető meg.
Az emlékház még 2017-ben bekerült a Debreceni Értéktárba, 2018-ban pedig szakmai elismerésben részesült.
Megjelent a Magyra7 2023/42.számában.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
