Emlékeznek rá, mekkora balhé volt belőle 2006-ban, amikor az Élet és Irodalom arra vetemedett, hogy az Egyetlen Magyar Oscar-díjas Rendező ügynökmúltjáról lerántotta a leplet? A magyar szellemi élet „jeles képviselői” Gyurcsány Ferenccel és egy rakás ballibrális politikussal egymáson átesve rohantak megvédeni Szabó Istvánt, aki rögtön le is szögezte, hogy jelentéseivel „biztosan nem ártott senkinek”. Most kiderült, hogy ordas nagyot hazudott, és még a vamzerok között is a szemetebbek közé tartozott.
A Hamvas Intézet kutatója, Mező Gábor nem vette készpénznek Szabó szavait, sőt még a szellemi élet jelesei sem győzték meg a művész ártatlanságáról. Úgy döntött, beleolvas a „Kepesi” fedőnéven alkotó ügynök aktáiba. És, amit ott talált, az még a korszak besúgó-világához képest is gyomorforgató.
A PestiSrácok cikkéből kiderül például, hogy az akkor még főiskolára járó Szabó 1957-ben előzékenyen felvilágosította a hatóságokat – ha esetleg még nem tudták volna – hogy kik voltak ’56-ban az intézmény forradalmi bizottságának tagjai, sőt arról is, kit kell „figyelemmel kísérni”
„Pethes György és Margittai Ágnes az ellenforradalom alatt az azóta disszidált Rabinovszky Mátéval, mint a főiskola „képviselői” részt vettek a Szinház és Filmművészeti Szövetség ugynevezett „Forradalmi Bizottságában”, s a Szövetség kiáltványának terjesztésében. (…) Major Sándort kell figyelemmel kisérni az utobbi időben tanusitott izgatott magatartása miatt”.
A belügyesek hallgattak a jót tanácsra. Pethest nem sokkal később bevitték kihallgatásra.
A zsarnokság és a kirekesztés mechanizmusát műveiben zseniálisan (tényleg zseniálisan) bemutató művész arcélét erősen árnyalja, hogy egyik jelentésében – messze túllépve főnökei elvárásain – a szokásos besúgás mellett faji alapú jellemrajzot is adott egy német származású hallgatótársáról, aki szerinte
„typikus porosz-német typus viselkedésében és megjelenésében is. / Magas, szőke, kékszemü, hideg, zárkozott, rideg ember/”
Hírdetés
Azt már csak bónuszból tette hozzá, hogy Novák Márk emellett
„Az ellenforradalmat megelőző időkben nagyon negativ, izgató magatartást tanusított.”
Láthatjuk tehát, hogy Szabó a kifejezetten lelkes vamzerok közé tartozott, ám azt talán még a jelentések megrendelői is furcsállották, amikor egy alkalommal egyenese egyik társa
„Meg kellene kérni Major elvtársat, hogy a dramaturgokkal külön beszélgessen, mert ugy látszik ők azok, akik nem tudnak / vagy nem akarnak/ visszatérni a nyugodt életbe. Vagy talán a százados elvtárs is beszélgethetne velük, mint Pethessel. Ez használna nekik is”.
Embertelen az embertelenségben
És ez még mindig nem a mélypont. Ha eddig még nem rántotta maga mellé a lavórt, most biztosan felfordul a gyomra. Szabó kilenc évvel ezelőtt azzal magyarázta beszervezését, hogy menteni akarta egyik társát, Gábor Pált, aki ’56-ban részt vett a pártház ostromában. Ehhez képest most kiderült, hogy
első jelentését róla írta.
Ez még akár logikus is lehetne, ha „Kepesi” ügynöknek az volt a célja, hogy félrevezető információkkal terelje el a kommunista megtorlógépezet figyelmét Gáborról. Ezt azonban elég sajátosan képzelhette el ilyen mondatokkal:
„Gábor Pál a Színház és Filmművészeti Főiskola filmrendező szakának I. évf. hallgatója […] A tanitás megkezdésekor (jan. 7.) erősen ellenforradalmi megnyilvánulásai voltak. Legkirivóbb kijelentése kb. jan. közepén egy beszédművészet órán volt, ahol Kádár elvtársat „hazaárulónak” nevezte. Gáti József tanár azonban letorkolta […] Jan. elején kijelentette „ez a nép mindent megkövetelhet a világtól hősiességéért. 1848 óta először kovácsolódott így egybe a magyar nemzet stb”
’57 elején Kádár Jánost hazaárulónak, a vérbe fojtott szabadságharcot pedig hősiesnek nevezni és 1848-hoz hasonlítani nem volt sokkal veszélytelenebb, mint a pártházra lőni. Ha ezt akkor az állambiztonság komolyan veszi, Gábor évekre börtönbe, vagy internálótáborba kerülhetett volna. Itt aztán nem lett volna nehéz kideríteni/kiverni belőle, hogy mit csinált ’56 októberében. Innen pedig egyenes út vezethetett volna a bitófához.
Ezekből a jelentésekből egy igazi szolgalelkű, mérhetetlenül rosszindulatú, gonosz, gátlástalan gazember portéja rajzolódik ki. Aki embertelen volt az embertelenségben. Zseniális rendező volt – és egy hitvány szarházi. Talán ezért olyan nagyszerű film a Mephisto. Saját elkárhozását vitte fimre. A műveri halhatatlanok – de a lelke is, mint mindannyiunknak. Hogy e földi élet utáni örökkévalóságban mi vár rá, azt majd neki kell lemeccselnie a Legfelsőbb Bíróval. Hoszú beszélgetés lesz, az biztos…
