Október 16-án Varga László megyéspüspök örök nyugalomra helyezte Martincsevits Pál vértanú pap földi maradványait a kaposvári Szent II. János Pál-körkápolna kriptájában. A szertartás előtt a főpásztor szentmisét mutatott be a Nagyboldogasszony-székesegyházhoz tartozó körkápolnában a Krisztusért áldozattá lett pap lelki üdvéért.
Varga László megyéspüspök prédikációja elején három szóban foglalta össze az egykori gyékényesi plébános vértanúságát: szabadság, áldozat és folytatás.
„Azon a napon, amikor kihajtották a falu népét a katonák, akkor Pál testvérünk választás elé került. Elmenekülhetett volna, hiszen felajánlották neki. Azonban úgy döntött, hogy a rábízottakkal marad. Azt is felajánlották neki, hogy vegye le a reverendáját, öltözzön át civil ruhába, mert akkor több esélye van arra, hogy életben marad. Ő választott, maradt a reverendában, tudva, hogy ez a döntése az életébe kerülhet.
A szabadság helyes használata.
Pál testvérünk jól használta a szabadságát.
Áldozat. Amikor Jézus már közel áll a halálához, akkor mond egy példázatot a búzaszemről, melyet János evangéliumában olvashatunk. »Ha a búzaszem nem hull a földbe, és nem hal el – mondja Jézus –, egymaga marad, de ha elhal, sok termést hoz.« Az egész életünkre és a halálunkra is érvényes törvény ez. Csak annak az élete szökken szárba közülünk, aki kész meghalni önmaga számára. A búzaszem akkor hoz igazán termést, amikor meghal önmaga számára. Már nem önmagának él, hanem a termésnek, a szárba szökkenésnek. Valamennyiünk életére igaz ez itt a Földön és odaát is.
Pál testvérünk sem önmagának élt tízévnyi papsága alatt, hanem másokért, a rábízottakért. Lelkesen, örömmel végezte szolgálatát. Tanulta, hogy mit jelent meghalni önmaga számára, s másokért élni. Aztán eljött a pillanat, amikor teljesen meghalt önmaga számára és már csak annak élt, aki őérte meghalt és feltámadt.
Kis Szent Teréztől tudjuk, hogy a halálunk után sokkal több jó tehetünk, mint itt a Földön, mert akkor már nem is kell aludnunk, s nem is kell semmi mással foglalkoznunk, csak azzal, hogy jót tegyünk másokkal” – jegyezte meg a főpásztor.
„Igazán akkor szökken szárba mindannyiunk élete, amikor meghalunk. A folytatásban, amit most nem látunk. Ő követte a mesterét. Jézus élete holokauszt volt, mely egészen elégő áldozatot jelent. Teljesen odaadta az életét a Mester az Atyának és nekünk. Ezt a példát követte paptestvérünk is, amikor vértanúhalált halt.
A boldoggá avatás folyamatában vagyunk. Kérhetjük a közbenjárását vértanú paptestvérünknek saját magunkért, hogy
A termésről, a szárba szökkenésről, a gyümölcsről a mennyei Atya majd mindannyiunk életében gondoskodik” – fogalmazott a főpásztor prédikációjában.
A szentmise után a papság és az asszisztencia a körkápolna kriptájához vonult, ahol Varga László megyéspüspök örök nyugalomra helyezte Martincsevits Pál földi maradványait.
A szertartás után Susa Éva antropológus tartott előadást Martincsevits Pál és Hajnal Zénó felleléséről és azonosításáról a püspöki hivatalban.
Forrás: Kaposvári Egyházmegye
Fotó: Kling Márk
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
