Jacques Mourad, a Szír Katolikus Egyház homszi közösségének érseke a fogság megtapasztalásáról és a békés együttélés útjáról vall. Számára a másik emberre való nyitottság az egyetlen út a béke megteremtéséhez az egész Közel-Keleten. A Fokoláre Mozgalom Új Város Online magazinjában megjelent interjút ajánljuk.
Mourad atya Paolo Dall’Oglio jezsuitával együtt alapította meg a Damaszkusztól nem messze található Mar Moussa közösséget, amelynek életében központi szerepet kap a párbeszéd, és amelynek egyaránt vannak keresztény és muszlim tagjai. Mourad atyának mély személyes tapasztalata van a vallásközi párbeszédről: 2015-ben egy dzsihadista csoport elrabolta őt, és öt hónapon át fogva tartotta.
Végül sikerült megszöknie néhány muszlim segítségével, akik az életüket kockáztatták érte, mert megértették a béke üzenetét, amelyet képviselt. Amíg ő fogságban volt, ugyanaz a terrorista csoport a plébániájának 250 további hívőjét is túszul ejtette.
Több mint öthónapos fogsága alatt kínzások sorát szenvedte el, és halálosan megfenyegették, amellyel arra akarták rávenni, hogy tagadja meg a keresztény hitét és térjen át kényszerből az iszlámra.
Idén nyáron Mourad atya részt vett az ifjúságért tevékenykedő firenzei Opera per la Gioventù Giorgio La Pira szervezet nemzetközi nyári táborában a toszkán tengerparti La Vela ifjúsági központban. A fiatalokkal való találkozó során a szerzetes-érsek arról tett tanúságot, hogy a konfliktusok megoldásának egyetlen útja az erőszakmentesség melletti elköteleződés. Az olaszországi Fokoláre Mozgalom Città Nuova lapja készített vele interjút.
– Hogyan élte meg, hogy elrabolta az Iszlám Állam?
– Emlékszem, hogy az elrablásom utáni első napokban egy férfi hozta nekem mindig az ételt. Ledobta elém, közben dühös szavakat használt, majd otthagyott. Én minden alkalommal kedvesen üdvözöltem, megköszöntem az ételt, és rámosolyogtam. Napokon keresztül ment ez így, mígnem egyszer csak felhagyott a durva bánásmóddal, és ő is kedvesebb lett: elkezdtünk beszélgetni.
– Mi késztette arra, hogy ne reagáljon élesen a bántásokra?
– Megértettem, hogy ő is áldozat, akárcsak én.
– Hogyan sikerült kiszabadulnia a közösségéhez tartozó többi tússzal együtt?
– Mindannyian sok muszlim barátunk segítségének köszönhetően menekültünk meg. Olyan emberek segítettek, akiket a háború évei alatt korábban mi is támogattunk, és akikkel megosztottuk, amink volt: a sok szenvedést és reményt.
– Hogyan lehet ma, egy olyan országban mint Szíria, párbeszédet folytatni?
– A kulcsszó a vendégszeretet. Ebben Ábrahám a példaképünk. Befogadta a három férfit, és megvendégelte őket a sátrában.
Erről szól a Mar Moussa.
A Mar Moussáról, arról, hogy miként segíthetünk a keresztényeknek a szülőföldjükön maradásban, valamint a békés együttélésről ITT olvashatnak többet.
Forrás: Új Város Online
Fotó: Città Nuova; Merényi Zita (archiv)
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
