Nyáron szabadulhat Muki (K. András), akit Pénzes Henrietta brutális megölése miatt 15 év börtönbüntetésre ítélt a bíróság. A gyilkosság a magyar kriminalisztika egyik legbrutálisabb esete volt: a 15 éves cigány fiú egy Makóhoz közeli erdőben kikötözte a 18 éves lányt, megerőszakolta, majd felgyújtotta. Alább olvasható a Magyar Jelen összeállítása.
Henrietta csodával határos módon túlélte a borzalmakat, sőt, még annyi ereje is volt, hogy a földúton másfél kilométert megtegyen, és a földeken dolgozó hagymaszedőknek elmondja, mi történt vele. Az azonban nem derült ki, ki volt az elkövető. Henrietta a kórházba szállítás után pár héttel belehalt sérüléseibe.
A gyilkosság körül számos olyan, egymásnak ellentmondó állítás is van, mely megkérdőjelezi, hogy Muki teljesen egyedül követte el a kegyetlen gyilkosságot. Ezekről az anomáliákról beszéltek portálunknak a makói Honvéd-telep lakói is, de 15 éve ezt vallják Henrietta rokonai is.
– Kérdés, hogy valóban ő követte-e el a bűncselekményt, vagy csak bevállalta valaki helyett. Valaki elkövette a gyilkosságot, lehet, hogy Muki volt, de az sem kizárt, hogy valaki más volt a gyilkos, és K. András tartotta a hátát – mondja Farkas János, Magyarcsanád jelenlegi polgármestere. Mint fogalmaz, helyi érintettség szintjén ismerték az ügyet, sem a nyomozók, sem a bíróság, ügyészség részéről nem kaptak tájékoztatást, tulajdonképpen a sajtóból tájékozódtak. Muki szabadulásáról is tévéből, újságból értesültek. Így a helyiek csak maguk között találgatták, hogyan, miért történhetett a helyi lány tragédiája, és vajon a tényleges elkövető töltött 15 évet börtönben? – Ki lehetett a tettestárs, és miért nem lehetett ezt felderíteni? – teszi fel a kérdést a polgármester, jelezve, a település lakói, Henrietta nagymamájához hasonlóan szinte biztosak abban, nem Muki lehetett az egyetlen gyilkosa az akkor 18 éves lánynak.
A történtek egyébként a szülők olyannyira nem tudták feldolgozni mindazt, ami a lányukkal történt, hogy el is váltak. Az édesanya pár faluval arrébb költözött, nem tudni, hova. Heni apja külföldre ment, jelenleg Korzikán él. Ottjártunkkor ugyan épp otthon volt, de sem ő, sem a nagymama nem akart már beszélni a tragédiáról. Miként fogalmaztak, annyira felzaklatják őket minden alkalommal a történtek, hogy inkább nem nyilatkoznak.
A gyilkosság
A 2007 februárjában tárgyalt bűncselekmény vádirata szerint Henrietta július 19-én este Makóra ment, az éjszakát barátjával töltötte. S. Norbert hajnalban azonban pecázni ment, ezért arra kérte K. Andrást, hogy kísérje el a lányt a buszmegállóhoz. Muki ezután kerékpárral a település külterületére vitte a lányt, ahol rátámadt, legalább egyszer úgy megütötte, hogy azzal vérző sérülést okozott neki, majd megerőszakolta. Ezután a lányt megkötözte, száját betömte, és magára hagyta. De csak rövid időre, épp addig, míg elment a benzinért, amivel aztán lelocsolta a lányt, és felgyújtotta.
Miután Henriettáról leolvadt a kötél, a 60 százalékban megégett lány minden erejét összeszedve több mint egy kilométert megtett, eljutott a hagymaföldön dolgozó emberekhez, akiknek röviden elmondta, mi történt vele. A munkások később azt vallották, a lány először többes számban beszélt, de később annyit mondott, hogy az elkövető egyedül volt, nem ismerte, és cigány származású. Azt is hozzátette, hogy korábban a barátjánál járt Makón, akinek nevét nem említette, és a bűncselekmény helyszínére robogóval érkezett. Nem akarták sokat beszéltetni, mert látszódott, hogy nagy fájdalmai vannak, fogalmazott a tanú. Egyikük azt vallotta, hogy a lány tiszta tudatállapotban volt, megmondta a saját nevét, hogy Magyarcsanádon lakik, melyik iskolába jár, valamint hogy elrabolták, megkötözték, megerőszakolták, felgyújtották és a munkások segítségét kérte.
Muki vallomásában, és a lány által elmondottak között alapvető különbség, hogy előbbi kerékpárról, Henrietta robogóról beszélt.
A tanúk
Az ügy érdekessége, hogy több tanú is távol maradt, idézésük ellenére. Az egyik Henrietta barátnője, a másik a benzinkutas, aki a gyilkosság éjjelén dolgozott, sőt, Muki szerint a robogót is ő adta neki, ezzel ment vissza a lányhoz. Muki koronatanúja, akinek arról kellett volna beszélnie, hogy a lány barátjának, S. Norbertnek több indítéka volt megölni a lányt, mint Mukinak, a tárgyalás előtt egy diszkóbaleset áldozata lett.
Muki több alkalommal is változtatott vallomásán, először talán akkor, amikor Henrietta a kórházban meghalt. A vádlott édesanyja, Jucus mama akkor azt mondta erről, hogy amikor a legutóbbi beszélőn találkozott a fiával, ő azt mondta neki, „új vallomást akar tenni, mert egyedül nem viszi el a balhét”. Muki a Délmagyar.hu-nak korábban azt is mondta, nem akarta Pénzes Henriettát megölni, csak rá akart ijeszteni a lányra.
A korabeli sajtóhírek arról szólnak, Heni barátja, S. Norbert neve is felmerült, Muki terhelő vallomást tett rá. A vallomások itt is ellentmondóak: Muki állítása szerint S. Norbert hajnalban ébresztette fel otthonában, magával vitte, vele vetette meg a benzint a benzinkúton, amíg ő elbújt, hogy ne láthassák. Együtt mentek ki az akkor már megkötözött, megvert, megerőszakolt lányhoz. S. Norbert ráparancsolt Mukira, öntse le benzinnel a lányt, de – mint azt Muki mondta – nem ő gyújtotta meg a folyadékot.
Ezzel szemben egy bizonyos Sándor Béla biztosnak tűnő alibit adott S. Norbertnek. A 65 éves férfi akkor úgy nyilatkozott, hogy a lány barátjával, S. Norberttel július 19-én megbeszélték, hogy másnap horgászni mennek. Szavai szerint a fiú a bűncselekmény napján hajnali négy órakor bekopogott hozzá, és vele volt “egy magas, szőke lány” és a vádlott is.
Néhány perc alatt átöltözött, addig a három fiatal a háza előtt várta. Négyen indultak el, majd S. N. arra kérte a vádlottat, hogy vigye haza a lányt; ezt követően szétváltak és a vádlott a lánnyal elindult a buszmegálló felé. S. Norberttel megálltak egy kocsmánál is, ahol kávét ittak, majd együtt pecáztak addig, amíg a fiú anyja telefonált, és arra kérte gyermekét, menjen haza, mert rendőrök keresik. Sándor Béla ugyanakkor azt is elmondta, azelőtt soha nem horgászott S. Norberttel, ez volt az első alkalom. A tárgyaláson S. Norbert azt mondta, hogy amíg az idős férfi átöltözött, addig ő hazament; a férfi szerint azonban erre nem volt elég ideje. A vádlott ugyanakkor tagadta, hogy az idős férfi házánál járt és azt is, hogy onnan bárki megbízására a sértettet haza vagy a buszpályaudvarra vitte volna. A tárgyalást vezető bíró az idős tanú meghallgatását követően úgy fogalmazott: “nem ígéri, hogy nem fogja újra beidézni”.
„Muki bevállalta”
Mivel helyi pletykák arról szóltak, Sándor Béla pénzt kapott azért, hogy alibit biztosítson Henrietta barátjának, próbáljuk felkutatni az öreget. A Honvéd-telep külső részén járunk, egyre rozogább, háznak is alig-alig nevezhető hullámpala viskók, fa bodegák közt járunk. Egy kereszteződésnél felettébb rendezett, jó ízléssel épített házra bukkanunk, nem gondolnánk, mégis ebben a házban él Sándor Béla. Illetve csak élt, mert a ma már 80 év feletti férfi öregek otthonában él, vele beszélgetni így nem tudunk. Egy alacsony, köpcös, élénk szemű fickó jön ki a csengetésre, ő az öreg fia. Persze nem tud semmit, állítása szerint akkoriban nem Makón élt, úgy tűnik, apja szerepére sem emlékszik a gyilkosság feltárásában.
Az öreghez hasonlóan Muki testvéreit sem találjuk, édesanyja pedig évekkel ezelőtt meghalt. Ő volt egyébként az egyetlen, aki látogatta fiát a börtönben.
Muki keresztanyja pár házzal odébb lakik egy kis házikóban, hátsó kerttel, ahol két tehén heverészik ottjártunkkor. Eleinte ódzkodik a beszélgetéstől, mint minden helyi, de pár szót aztán mégis mond. – Nem tartjuk a kapcsolatot a családdal. Az első években párszor még meglátogattuk Andrást, de a látogatások elmaradtak aztán a történtek miatt – ismeri el. Állítja, a mai napig nem tudni, mi történt pontosan. – Pénz beszél – mondja jelentőségteljesen. – Ezt hogy érti? – kérdezek vissza gyorsan, mire annyit mond: többen voltak, de a nyomok eltűntek, a gyanú csak Mukira terelődött.
– Mink úgy voltunk vele, hogy csináljon mindent az ember; lopunk, ha csórók vagyunk, kapunk büntetést érte, de olyat, hogy egy életet elvenni, azt nem. Azt nem lehet visszaadni. El is hidegültünk a családtól – teszi hozzá, így segíteni sem tud abban, merre találjuk a rokonokat. Annyit tudunk meg, a szülőházat, ahol élt Muki, a testvére lebontatta.
Ekkor egy fiatal cigány gyerek áll meg kocsival a ház előtt, persze nyilatkozni ő sem akar, de a szülőházat készségesen megmutatja. – Interneten olvastam, hogy jön ki nyáron Muki. Ideje van, mert szerintem nem ő volt. 15 volt akkor, kis vékony, alacsony gyerek volt, kizárt, hogy azt a nagy lányt maga gyűrte le. Állítólag kézilabdás volt a lány, az úgy nyakon vágta volna Mukit, hogy eldől.
Tuti, hogy elvitte a balhét. Van ilyen, hogy elviszi. Megijedt, vagy ilyesmi – vélekedik.
A lebontott ház megmaradt falait már benőtte a gaz és a borostyán, látszik, már jó pár éve ledöntötték. Pár méterrel odébb egy magyar férfi ücsörög az árokparton, kíváncsian fürkészve minket, „idegeneket”. Őt nem zavarja a kamera, szívesen is beszélget velünk. – Régen volt már az a gyilkosság, de megrémültünk, főleg azok, akik ott a földeken dolgoztak, a hagymaföldön, ahol a gyilkosság is történt. De még nagyobb riadalom volt itt a Honvédban. Muki nem volt olyan fiú, akiről ezt el tudtuk képzelni, kicsi volt, vékonyka, és nem is tűnt ilyen agresszív fajtának.
Csodálkoztam azon, hogy egyedül megkötözhette a lányt, aki jóval magasabb és erősebb lehetett Mukinál. Fejtegette is a jó nép, hogy tudta ezt megcsinálni egyedül – mondja a férfi egy szuszra.
A helyieknek meggyőződésük, K. András egyedül vihette el a balhét. – Megvan itt a kötődés a romák között. Egyik sem tagadja meg a vérét, összetartanak. Magyaroknál nem fordul elő, hogy ennyire védjék egymást, ennyire összetartsanak. Ő még kiskorú volt, és mikor bevállalta, talán ekkora büntetésre nem gondolt – mereng el a férfi, aki egyre bőbeszédűbb. Meglátása szerint furcsaságokkal van tele az ügy, el van mázolva valami. – Nem tudom elképzelni, hogy egyedül követte el ezt a brutális tettet. Inkább magára vállalhatta. Hogy miért? A cigányok, ha nagyon közeli rokonságról van szó, akkor bevállalják az ilyet. A bűnözésben ez így megy. Hogy ennek van-e anyagi vonzata, vagy milyen juttatásért cserébe ül az egyik a másik helyett 15 évet, nem tudom.
Arra leszek kíváncsi, ide jön-e haza, hogy fog beilleszkedni, milyen hajlammal tér haza? – szövi tovább gondolatait. – Olyan messzire elvitték a lányt, hogy lehet, hogy nem gondolt arra, hogy ez már nem jó. Hogy nem vette észre, hogy nem hazafelé, vagy a buszmegálló felé tartanak? – teszi fel többször is a kérdést. Hitetlenkedését azzal támasztja alá, ő a gyilkosság helyét nagyon jól ismeri, ott dolgozott maga is évtizedeken keresztül.
Mint mondja, a telepen egyre több a roma, ráadásul nem is helyi, makói cigányok jönnek. – Ahogy egy ház „megüresedik”, az semeddig se tart, oda is van. Azonnal megjelennek, és visznek belőle mindent, amit tudnak. Csaptelep, radiátor, tetőcserép. Gyakorlatilag lebontják a házat, amit lehet, eltüzelik, a többit eladják. Volt olyan ház, melyet az önkormányzat inkább lebontatott, csak hogy ne járjanak rá a cigányok. De ez országos probléma, nem helyi kiváltság. A régi, makói romák mások. Arra rá mertem volna bízni a házam kulcsát. De ezekre…. Most már veszélyes kijönni – mondja, hozzátéve, érdekes, hogy egymással többet viaskodnak, mint a magyarokkal. Ennek az az egyszerű oka van, hogy a régi, honvédes cigányok és a bevándorló cigányok túrják egymást.
Utunk során ellátogatunk a magyarcsanádi katolikus temetőbe is. Mécsest teszünk Pénzes Henrietta sírjára. A lány ma 32 éves lenne. Hivatásos sportoló, családanya, tanár, orvos, gazdálkodó, bármi válhatott volna belőle. Lehet, hogy K. András valóban egyedül követte el a brutális bűncselekményt, lehet, hogy többen voltak. Lehet, hogy más volt az elkövető, és Muki valóban egy másik cigány gyerek helyett vitte el a balhét. Mindegy. Azon a tényen semmi nem változtat, hogy egy 18 éves, a nagybetűs élet küszöbén lévő lánytól mindent elvettek, a legkegyetlenebb módon.
Gabay Dorka
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
