Vasárnap este – közép-európai idő szerint már hétfőn – Miamiban csap össze a San Francisco 49ers és a Kansas City Chiefs az ötvennegyedik Super Bowlon, hogy eldöntsék, melyik a világ legjobb amerikaifutball-csapata. A kaliforniaiak hatodszor emelhetik magasba a Vince Lombardi-trófeát, a közép-nyugatiak másodszor.
A Super Bowlt hasonlíthatnánk a labdarúgó-világbajnokságok döntőihez, esetleg az olimpiához, de valószínűleg az amerikaiak számára többet jelent, mint az európaiaknak a foci vagy az olimpia. A Super Bowl persze nem egy nagy torna, hanem „csak” egy néhány órás esemény. De ez a néhány óra „Az Esemény” Amerikának.
Vasárnap esti főműsoridő a keleti parton, ami a nyugatin három óra mínuszt jelent, és az egész programra legalább 100 millióan kíváncsiak a képernyők előtt, ami az ország harmadát jelenti nagyjából. Amerika pedig a jó üzletek hazája. A 2020-as Super Bowl ideje alatt egy félperces reklámblokkért 5,6 millió dollárt (5 millió euró) kért a Fox tévétársaság, és bőven akadnak fizetők.
Mégis mitől népszerű az amerikaifutball, és nem csak Amerikában? Azt nem állíthatnánk, hogy a játék egyszerűsége miatt. A lényeg persze ugyanaz, mint a fociban vagy a rögbiben, eljuttatni a labdát a célterületre. Nem véletlen azonban, hogy a foci sokkal népszerűbb a világon, mint a két testvérsportág. Egy gyerek is megérti, elég belerúgni a labdába, begurul a kapuba, és gól. Az amerikaifoci és a rögbi viszont olyanok, mintha egy nehézkes, ormótlan óriás próbálna balettozni egy zárt térben, amelyben alig bír megmozdulni. A foci légies balett hozzájuk képest, könnyed tánclépések egyszerű és bámulatos sora. A(z uniós) rögbiben van ugyan ritmus, ütem, mintha a két fél együtt hullámzana, a játék időnként hömpölygő, de az állandó egymásnak feszülések rendszeresen megtörik, és az egész inkább állóháborúra emlékeztet. Az amerikaifociból hiányoznak a tánclépések, könnyedségről pedig jóindulattal sem beszélhetünk. Az amerikaifutball maga a háború, a stratégák ütközete.
A fociban egy vezetőedző áll a partvonal mellett tábornokként, de messze nincs olyan befolyással a csata kimenetelére, mint az amerikaifutball-csapatok mögött felsorakozó tábornokok, ezredesek és tisztek kara. Míg a fociban tizenegy ember egyszerre támad és védekezik, addig az amerikaifociban külön támadó, védekező és speciális alakulatok vannak. Minden egyes yardért ádáz küzdelem folyik a pályán, elemzők és statisztikusok hada számol a háttérben, a játék töredezett, öt másodpercenként szünet következik, erre tesz rá a mindent uraló médiagépezet, amely a négyszer tizenöt perces játékidőből háromórás eposzokat farag. A foci a finomság, ahol a férfias keménység is megengedett, a rögbit a konzervativizmus jellemzi, az amerikaiak kedvencét pedig a rövid, de látványos hadmozdulatok, amelyekhez sisak is szükséges, mint a gladiátorok viadalához.
Amerika tehát ezt választotta, minden bizonnyal ez felel meg az amerikai nép habitusának, erre vevő az alapvetően a sablonokban nagyon bízó, némi túlzással a párhuzamosok és a merőlegesek világában élő multikulturális és -etnikumú nemzet. Az amerikaifutball pedig valóban szögletes sport. És egyre többen kíváncsiak rá Amerikán kívül is. Miért? Az európai férfiak körében tapasztalható népszerűségnövekedésben közrejátszhattak az európai klubfutball elmúlt húsz-harminc évében bekövetkezett jelentős változások. A Bajnokok Ligája néhány alakulat házi bajnokságává szelídült, és nem egyszer elhangzottak szurkolók szájából az „unalmas” és „érdektelen” szavak az európai csúcsfutballal kapcsolatban. Ennél persze többről lehet szó, de tény, hogy a századik idényét futó NFL (National Football League) vezetősége folyamatosan arra törekszik, hogy a bajnokság fenntartsa a szurkolók érdeklődését, és ne két-három gárda harcáról szóljon. Ebben segít például a draft rendszere. A liga leggyengébbjeinek minden évben megadatik, hogy jó választásokkal újra felemelkedjenek, lásd Cleveland Browns, de említhetnénk a döntős 49erst is. Az amerikaifutball a szaggatottsága ellenére izgalmas játék, aki ráérez az ízére, igazi ínyenccé válhat az évek során.
Február 2-án tehát a Miami Gardens-i Hard Rock Stadion – a Miami Dolphins otthona – ad otthont a Super Bowl LIV-nek. A Kyle Shanahan által irányított San Francisco 49ers az NFC győzteseként várja a döntőt.
A Niners irányítója, Jimmy Garoppolo kétszeres bajnoknak mondhatja magát, hiszen a New Englanddel két Supr Bowlt nyert. De mennyivel más lenne, ha róla szólna a döntő, és nem Tom Bradyről. A kaliforniaiak hét éve szerepeltek utoljára a fináléban, akkor még Colin Kaepernick volt a QB. A Baltimore-tól elszenvedett vereség előtt ötször is diadalmaskodtak a Super Bowlon, utoljára 25 éve, történetesen épp ugyanebben a stadionban.
A másik oldalon a Kansas City Chiefst az köti össze döntőbeli ellenfelével, hogy a 49ers élő legendája, Joe Montana, akivel az ötből négy bajnoki címet szereztek, a Chiefsben vezetett le 1993-ban és 94-ben. És milyen érdekes, Montana és Garoppolo is olasz ősöktől származnak. A missouri csapat egyetlen Super Bowlt nyert eddig, kereken ötven évvel ezelőtt, 1970-ben a Minnesota Vikings ellen.
A másik döntője pedig három évvel korábbra, az első Super Bowlra datálódik, amikor a Green Bay Packers elverte őket. Mondhatni, ősidők, az NFL és az AFL egybeolvadásának kora, az elmúlt évek viszont Andy Reid csapatáról szóltak. Tavaly még elveszítették az AFC-döntőt a Patriots ellen, idén viszont legyőzték a meglepetéscsapat Tennessee Titanst, és amióta Reid vezeti a gárdát, hétből hatszor bejutottak a rájátszásba, csak épp az első vagy a második körben kiestek. Ez az idény mindenért kárpótolhatja őket.
Patrick Mahomes harmadik éve tagja a franchise-nak, de az első szezont még Alex Smith mögött töltötte. Ha az edzőket vesszük, két generáció összecsapása, a 61 éves Reid a huszonegy évvel fiatalabb Shanahannel mérheti össze tudását. A fogadóirodák szerint a Chiefs kicsivel esélyesebb, 1.80 körüli oddsok a 2.10 ellenében, más kérdés, mi történik majd a pályán. Chiefs vagy 49ers?
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
