Ferenc egy jelenség. Egy ember, aki a hivatalt, a hatalmat és a szabályokat felülmúlva előléptette a szeretetet és a könyörületességet. Akkor mégis miért szegül szembe vele a saját környezete? Miért került Ferenc a farkasok közé?
(…)
Amikor nyomon követtem Ferenc pápa lengyelországi látogatását Osvienčimből a krakkói síkságig, eszembe ötlött, hogy ez a férfi egy kiváló szerzetes. Nem törődik a protokollal, levetette a királyi palástját, sőt elhagyta a palotáját és a kiváltságait, ugyanis ezek a mellékes dolgok egyáltalán nem érdeklik. Ő szívesebben csókolja meg a gonosztevők lábát, pártfogolja a menekülteket, bocsánatot kér a homoszexuálisoktól, a jó dolgokat keresi az iszlámban, és megpróbálja arra sarkallni a fiatalságot, hogy valamilyen nyomot hagyjanak ezen a világon. Ő ugyanis mindent egy lapra tett fel. Ez az ami lenyűgöző rajta.
Bárki beszélhet szépen, de amikor ez a pápa szól, az egyenesen megérinti a szívet. Úgy, ahogy Krakkóban is. Ezért úgy tűnhet, hogy a Ferenc pápa iránti rosszindulat az egyszerűen lehetetlen, képtelenség. Ki ne fogadná a szeretetet és az irgalmasságot? Csakhogy az emberi szív megérintése veszélyes, ugyanis az emberi szívben benne van az összes rossz, a büszkeség, az ellenségeskedés, azonfelül benne ered a háború, a szenvedés és a halál is. Úgy vélem, hogy Ferenc pápa ezért áll a viszálykodások középpontjában még a sajátjai között is. Mert a szeretet hiába gyógyír és összekötő erő, egyidejűleg egy éles kardként is szolgál, ami kettéoszt mindent.
(…)
Amikor a krakkói út véget ért, különféle fenntartásokat olvastam Ferenc pápával kapcsolatban, és akkor úgy tűnt számomra, hogy minden ismétlődik. Mert a jelenlegi pápa bírálói feltűnően hasonlítanak azokhoz a hajdani kritikusokhoz, akik egykor az Urat is bírálták.
.týždeň.sk, Štefan Hríb: Hriech tohto pápeža
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
