Amikor ma reggel a második kávémat szürcsölgettem az ágyban (ahogyan azt egy beérkezett nyugdíjas megteheti) egy tévériportban a rendszerváltásról esett szó. Ugyanis Diktatúrából demokrácia, Magyarország a rendszerváltás évtizedében címmel rendezte meg konferenciáját a Magyar Nemzeti Levéltár Komárom-Esztergom Megyei Levéltára az esztergomi Városháza nagytermében, 2019. november 7-én.
A tévéhír szerint azt lehet a konferencia végkövetkeztetéseként levonni, hogy a nagyhatalmakat váratlanul érte a rendszerváltás és egy darabig tanácstalanul álltak és néztek, mint a moziban, hogy mi is történik ilyen váratlanul, hogyan hullik az ölükbe egy ekkora piac.
Csupa okos ember mondta ezt a butaságot, de nincs ebben semmi meglepő. A rovológiában már régen megszokhattuk ezt a helyzetet. Ha át akarnak bennünket verni (mondjuk a székely írás eredete tárgykörben), mert valamilyen fontosnak vélt ok miatt jobb nekik, ha hülyék maradunk, akkor első helyen az akadémikus áltudomány bajnokai beszélnek mellé.
Persze az is lehet, hogy az előadók őszintén hittek abban, amit elmondtak. Mindez csak szervezési kérdés. Ha valakiknek az a fontos, hogy a spontán rendszerváltás híre terjedjen el, akkor olyan előadókat kell összeválogatni, akik a tájékozatlanságuknak köszönhetően ebben hisznek. Nos, engem nem hívtak meg, rám és a mondanivalómra nem volt szükség.
Pedig már vagy tizenvalahány éve megírtam az index.hu-n és másutt is, hogy a magyarországi rendszerváltás egy titkosszolgálatok által előkészített akció lehetett. Aczél György (a magyar titkosszolgálatokat vagy 20 éven át irányító szürke eminenciás) szorgalmazta a Várban – még a rendszerváltás előtt – a Hilton szálloda felépítését.
Mivel a Hilton szállodalánc az egész világon a Moszad fedőszerve, joggal bámul el a köznép, hogy ugyan mi szükség volt az izraeli titkosszolgálat Magyarországra telepítésére a rendszerváltás előtt? Nos, az eredmény adja meg a választ. A magyar gazdaságot úgy adták el áron alul a rendszerváltók, hogy közben az államadósság az egekbe szökött.
A hasonló mocskos trükkök sora azóta is folytatódik, közülük most csak a devizahitelesek esetét említve.
A hasonló mocskos trükkök sora azóta is folytatódik, közülük most csak a devizahitelesek esetét említve.
Nos, egyikük ezek után bekopogott a veleméri szállásom ajtaján, bemutatkozott és azt mondta, a főszerkesztője küldte, hogy nézze meg, ki ez az ember (mármint én). Nem gondolom, hogy a szépségem miatt volt fontos a szemrevételezésem a főszerkesztőnek. Megkínáltam a jövevényt egy kávéval (mert nálam ez a szokás, minden betérő kap egy kávét, hacsak el nem felejtkezem róla) és a magam szokásos keresetlen módján megkérdeztem, hogy lehetnék-e az index.hu szerkesztője.
Nos, azt válaszolta a szerkesztő úr, hogy én nem lehetek az index szerkesztője, mert nem ismernek.
Érdekes, hogy a válasz érdekében nem kellett felhívnia a főszerkesztőjét, nyilván azért, mert már előzetesen is utálták szerény személyemet és ez olyan mértékű volt, hogy teljes mértékben kizárta az alkalmazásomat. Amikor felajánlottam, hogy szívesen bemutatkoznék az ügy érdekében és attól kezdve már ismerni fognak, akkor csak egy megdöbbent és egyúttal megvető pillantást kaptam válaszképpen. Azóta is tele szájjal vigyorgok gondolatban, ha ez az eset az eszembe jut.
Tudom, hogy a hasonló híradások komolyan vételéhez illik valamilyen forrásmegjelölést is adni, ám ez csak az egyik szempont. A másik az, hogy illik titokban tartani az informátor személyét. Gondolom, tekintettel mindkét szempontra, annyit azért elmondhatok, hogy Aczél György közvetlen munkatársától kaptam ezt a tájékoztatást, aki a polgári beosztásánál fogva szerepet játszott a Hilton felépítésében és egyúttal a magyar titkosszolgálat tagja is volt.
Olyan derék emberről van szó, aki – mint elmondta – őszintén megbotránkozott azon, hogy a magyar vagyont miképpen rabolták szét, juttatták idegen kezekbe és szerette volna valamiképpen (egy gyónásfélével?) jóvátenni azt a bűncselekményt, amelynek elkövetésében akarva-akaratlanul is részt kellett vennie. A hasonló híreket illik ellenőrizni, de persze a hozzám hasonló közembernek nem sok lehetősége van ilyen jellegű hírek ellenőrzésére. Az informátoromat egyébként több éve ismertem és szavahihető embernek tartottam.
Ennek ellenére az általa elmondottak valamiféle részbeni ellenőrzését mégis sikerült elvégeznem. Ugyanis egy érettségi találkozón megemlítettem a dolgot Bersényi Ivánnak, egykori történelemtanáromnak, aki a saját elmondása szerint az MSZP 400 fős választmányának tagja volt. Azt válaszolta rá, hogy „Igen, a Hilton a Moszad fedőszerve”. Azaz a rendszerváltó pártok vezetői előtt a dolog nem lehetett teljesen ismeretlen. Pontosabban: nyakig benne voltak és vannak.
Ennyit sikerült még megtudnom, ami persze nem teljes körű ellenőrzés, de a nyájas olvasó megkérdezheti a többi, szerinte még tisztázni valót a rendszerváltó pártoktól, vagy a magyar titkosszolgálatoktól, esetleg a Hilton építése körüli eseményeket, vagy Aczél Györgyöt ismerőktől stb. Illik még szót ejtenem arról is, hogy mit keres ez a hír egy írástörténettel foglalkozó blogban. Nos, összefüggést látok egyrészt a valódi rendszerváltás elmaradása, másrészt a székely írás kutatása és hasznosítása elől való – tudományosan nem indokolható – akadémikus elzárkózás között. Ez nagyjából azt jelenti, hogy a rovológia terén nem történt semmiféle rendszerváltás.
Az illetékesek köre (az esetenként tudományos konszenzusként emlegetett ostoba és arctalan rém) korábban is gyűlölte a székely írást s most is teljes mellszélességgel gyűlöli. Szerencsére, a jelek szerint, ennek a „tudományos konszenzusnak” mintha egyre inkább lefelé konyulna a zászlója.
Irodalom:
Varga Géza: A rovológiában a „tudományos konszenzus” egy maffiaszerű csoportosulás blöffje
Varga Géza: Rovásfelirat a Miniszterelnöki Hivatal kertjében
Varga Géza – www.hungaryfirst.hu
Köszönettel és barátsággal!
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
