2020. június 8-án, harmincegy évvel a bűncselekmény után Madridban megkezdődött két hajdani salvadori katona pere. Mindketten feltételezett elkövetőként – felbujtóként, illetve tettesként – álltak bíróság elé.
1989. november 16-án felfegyverzett katonák hat jezsuita papot gyilkoltak meg a José Simeón Cañas nevét viselő Közép-Amerikai Katolikus Egyetem (UCA) területén. Az akcióban életét vesztette a jezsuita közösség házvezetőnője, Julia Elba és 15 éves lánya, Celina is.
A spanyol Nemzeti Törvényszék (Audiencia Nacional) mond ítéletet a hajdani ezredes, majd védelmi miniszter Inocente Orlando Montano és egyik alárendeltje perében, akik feltételezhetően részt vettek „a terv kiötlésében, a döntés meghozatalában, valamint a végrehajtásban”. Az Egyesült Államokba menekült Orlando Montanót 2017-ben adták ki a spanyol hatóságoknak.
A Jézus Társasága közép-amerikai tartománya és az UCA 2020. június 5-én közleményt adott ki. Emlékeztetnek arra, hogy a bűntettet „a salvadori hadsereg tagjai követték el, akiket az ország legmagasabb szintű hatóságai kezdettől fogva védelmeztek, miközben a bűncselekmény kitervelői és megparancsolói végig tagadták az esetet”. A Jézus Társasága és a Közép-amerikai Katolikus Egyetem eddig is azért küzdött, hogy az igazság napvilágra kerüljön, s helyi, salvadori bíróság szolgáltasson igazságot. Az utóbbi három évtizedben mindig megemlékeztek a november 16-i dátumról, egyúttal rendszeresen arra kérték az ügyvédeket, hogy összegezzék a tényeket, valamint számoljanak be munkájuk állásáról a nyilvánosságnak.
1989-ben a salvadori elitalakulat (Atlacatl) mintegy ötven katonája automata fegyverrel ölte meg az egyetemen tanító hat jezsuitát (öt spanyol állampolgárságú papot, s egy salvadori atyát), továbbá a két nőt. A katonákat az Egyesült Államokban képezték ki, s a tett elkövetésekor szolgálatban voltak.
Az UCA jezsuita közösségének kertjében található sírokon hat név olvasható: Ignacio Ellacuría (rektor), Ignacio Martín-Baró (pszichológus, rektorhelyettes), Segundo Montes (az Emberi Jogok Intézetének igazgatója), Armando López (az etika professzora), Juan Ramón Moreno (a teológia professzora), s a salvadori születésű Joaquín López (a népneveléssel foglalkozó „Fe y alegría” mozgalom igazgatója).
A jezsuiták elkötelezetten szolgálták a legszegényebbek képzésének és nevelésének, az alapvető emberi jogoknak, továbbá a menekültek befogadásának ügyét. A szélsőjobboldali kormányzat és a katonaság célpontjaivá váltak, mivel részt vettek abban a nemzeti dialógusban, amely az országban dúló polgárháborúnak akart véget vetni. E küzdelemben, írja a közlemény, „sohasem érezték magukat egyedül”, mivel a jezsuita rend támogatta erőfeszítéseiket. Ez a háttér bátorította a hat szerzetest arra, hogy „leleplezzék a salvadori népet sújtó hatalmi visszaéléseket, továbbá arra is, hogy keressék a békés megoldást a testvérgyilkos, irracionális és katonai szempontból kilátástalan háború befejezésére”. (Az 1980–1992 között zajló salvadori polgárháború áldozatainak számát több mint hetvenötezer főre becsülik – A szerk.)
Ugyanezen ideálok mozgatták a Jézus Társaságát és az UCA-t, amikor „harminc éven keresztül a salvadori igazságügyi szervektől kérték az igazság felderítését”, annak reményében, hogy „a salvadori nép elengedhetetlen kiengesztelődése érdekében nem lesz túl távoli az a nap, amikor ez bekövetkezik”.
Azok, akik elhatározták a jezsuita papok, valamint Julia Elba, s leánya, Celina meggyilkolását, tudták, hogy nem „szimpla gyilkosságot” követnek el – zárul a közlemény. „Ártatlan, jóakaratú embereket öltek meg, olyanokat, akik egyetemi munkájuk révén egész életüket a szegények védelmezésére, az igazságosság és a közjó előmozdítására szentelték.”
„A bírósági eljárás számunkra fontos állomás” – jelentette ki José María Tojeira, az áldozatok rendtársa, az UCA régi rektora az El País spanyol napilapnak. „A spanyolországi pernek mindenkor jelentős visszhangja van Salvadorban, s az itteni, gyakorlatilag holtponton lévő jogi ügymenet elindítását szolgálja a gyilkosság többi feltételezett elkövetőjével szemben.”
Fordította: Hantos-Varga Márta
Forrás és fotó: Kaposvári Egyházmegye
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
