SOROZATDARÁLÓ: Itt a bankrablók új generációja Lakatos Krisztina2026. 08. 09., v – 16:04
Hol vannak már a régi szép idők, amikor egy símaszkos fegyveres csak bement egy bankba, majd némi fenyegetőzés után kisebb (vagy nagyobb) vagyonnal jött ki onnan? A Rablás (Steal) című sorozat megmutatja a bankrablók új generációját. Itt már nagyobb tétekben játszanak.
A mindenütt jelen lévő kamerák, a készpénz használatának erőteljes visszaszorulása, valamint a DNS-vizsgálatok mind hozzájárultak ahhoz, hogy a bankrablószakma erősen a végnapjait éli, hasonlóan kihalófélben van, mint a sorozatgyilkosok. Sok könnycseppet persze nem ejtünk utánuk, de az biztos, hogy mind a bankrablóknak, mind a sorozatgyilkosoknak rengeteg izgalmas filmet és sorozatot köszönhetünk. A Prime Video hatrészes minisorozata, a Rablás szerencsére megmutatja, hogy 2026-ban nem csak akkor lehet bankrablós sztorit elmesélni, ha az a múltban játszódik. Van a műfajnak jelene, csakhogy ehhez kellett némi kreativitás az alkotók részéről.
Sotiris Nikias brit krimiíró életében először kapott forgatókönyvírói, sőt showrunneri lehetőséget, ezt pedig egy igen izgalmas heist-thriller koncepcióval hálálta meg. A bankrablós projektjében csak egy dolgot kellett lecserélnie: a bankot. Nála a maszkos (a 21. századi bankrablók már nem símaszkot, hanem arcprotéziseket viselnek) rablóbanda tagjai nem a londoni OTP (oké, legyen mondjuk a Barclays) egyik fiókjába, hanem egy nyugdíjalap-kezelő irodaházába törnek be, és arra kényszerítik a meglepett munkatársakat, hogy utalják el az általuk megadott offshore számlára a cég számláin heverő több milliárd angol fontot. Nem kispályások, erre az összegre még a fénykorát élő Viszkis is csettintett volna egyet.
A rablásjelenet bemutatása mesterien fokozza a feszültséget, de túszdráma ide vagy oda, egyetlen ilyen szcénára nem lehet felhúzni egy hatrészes sorozatot. A Rablás nem is próbálkozik ezzel.
A banda lelép a zsákmánnyal, mi pedig ott állunk az alapkezelő egyik alkalmazottjával, Zara Dunne-nal (Sophie Turner, vagyis a Trónok harca Sansa Starkja), akiről gyorsan kiderül, hogy beépített emberként egyengette a rablók útját. Csakhogy nem épp az történik, amit a társai ígértek, így Zara magára marad. Miközben a rendőrök lefülelni, a többi rabló likvidálni, a titkosszolgálat pedig beszervezni próbálja, ő csupán egy pókeradósság-halmokon ülő nyomozóban bízhat.
A Rablás az a sorozat, ami sosem megy a szomszédba egy-egy jobbféle csavarért: a története nagyrészt kiszámíthatatlanul halad előre, és a logikája is csak néha bicsaklik meg, de sosem annyira, hogy ezért haragudjunk rá. Magas színvonalon űzi a thriller műfajt, csakhogy az első két epizódban annyira felfokozza a feszültséget, hogy azt a szintet képtelen tovább tartani. Emiatt a miniszéria csúcspontja kissé korán érkezik, de ez még nem jelenti azt, hogy ne lenne érdemes a figyelmünkre a harmadik epizódon túl is. A műélvezetben sokat segít az is, hogy a Rablás csodásan használja ki a helyszínét, Londont, amit megtölt életteli, valószerű, lélegző karakterekkel.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
