SOROZATDARÁLÓ: A nő a világ legnagyobb borospoharával

SOROZATDARÁLÓ: A nő a világ legnagyobb borospoharával

A paródiafilmek határait feszegeti a Nő a házban szemben az utca másik oldalán a lánnyal az ablakban, ami a parodisztikus címe ellenére nem mindig teszi egyértelművé a néző számára, hogy viccel-e éppen. Pont ez a jó benne.

Régen vége már annak az időszaknak, amikor évről évre dőltek a mozikba a népszerű filmek paródia verziói, és olykor maguk is közel akkora bevételt tudtak összehozni, mint azok a filmek, amiket kigúnyoltak, csak éppen harmadakkora költségvetésből. A műfaj csúcskorát egyértelműen a ZAZ (Zucker-Abrahams-Zucker) művésznéven ismert trió alkotásai jelentették, melyek ráadásul az idő próbáját is kiállták: a Csupasz pisztoly vagy az Airplane még ma is majdnem olyan vicces, mint a bemutatása évében volt, maximum annyiban csökkent az erejük, hogy egy-két popkulturális utalás ma már nem mond semmit a mai nézőknek. Az általuk képviselt vonal nagyjából a Horrorra akadva filmekkel ért véget, és ugyan a filmstúdiók azóta is előrukkolnak olykor-olykor egy-egy sikeres paródiával (például Vaskabátok, Itt a vége, Zombieland…), ezek már kevésbé direkten gúnyolják ki az alanyaikat.

Hírdetés

A Netflix új minisorozata, a Nő a házban szemben az utca másik oldalán a lánnyal az ablakban már a címével elárulja, milyen filmeket készült kifigurázni. A széria a célkeresztjébe az úgynevezett domestic thrillereket állította, melyek talán legismertebb előfutárát Hitchcock Hátsó ablaka jelentette. A thriller ezen álzsánere az utóbbi néhány évben kapott igazán erőre elsősorban könyvek formájában, de filmváltozatból is számos sikerdarab készült már A lány a vonatontól az Egy kis szívességen át a Nő az ablakbanig.

Összeköti ezeket a történeteket, hogy rendre egy jómódú, ugyanakkor meglehetősen labilis fehér nő a főszereplőjük, aki általában egyedülálló, és rendre alkohol- vagy gyógyszerfüggőségi problémákkal küzd, aminek köszönhetően olykor még maga sem biztos abban, hogy egy adott helyzetben mit tett vagy mit látott. A cselekmény nagy része az ő házában/lakásában és annak közvetlen környékén játszódik, a bűneset mögött pedig jobbára egy hozzá közel álló személy vagy éppen ő maga áll. Mint minden csúcsra járatott műfaj, egy idő után a domestic thriller is önmaga paródiájává vált, így a Netflix új minisorozatának alkotói jól érezték, hogy nem kell vicctömegbe fullasztani a szériát, olykor az is elég a viccességhez, ha komolyan véve a zsánert mindig a legsablonosabb megoldáshoz nyúlnak, és éppen csak egy picit tolnak rajta, hogy abszurdabb legyen. Így lesz például a főszereplő Anna alkoholizmusa úgy megmutatva, hogy mindig a létező legnagyobb borospohárral a kezében jár, amit mindig csurig tölt, és gyakorlatilag belefér a poharába egy teljes üveg vörösbor, vagy azért lesz gyanús számunkra egy szerelő, mert már több mint két éve (!) szereli a ház előtt álló postaládát.

Kristen Bell halálosan komoly arccal játssza végig a legnagyobb sületlenségeket is, és bár a sorozat sajnos hosszabb a kelleténél, az abszurd poénok ellenére még azt is sikerül elérnie, hogy érdekelje a nézőt: vajon ki lehet a gyilkos?


Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »