Sokkal jobban oda kellene figyelnünk a gyerekeinkre

Sokkal jobban oda kellene figyelnünk a gyerekeinkre

Először is szögezzük le, hogy a gyermekek bántalmazása nem újkeletű jelenség társadalmunkban. A legtöbbet talán a pedagógusok tudnának erről beszélni, hiszen aligha akad olyan tanító, aki a több éves pedagógusi pályafutása alatt ne találkozott volna legalább egyszer azzal, hogy a gyerekek zsarnokoskodnak egymás felett – lelkileg vagy testileg kínozzák egymást. Azért, mert az egyikük mondjuk, szegényebb sorsú, vagy valami másban különbözik a többiektől. De sokszor az is elegendő indok a bántalmazáshoz, hogy a kiközösített gyerek nem szimpatikus az egyik vagy másik csoport vezérének.

Magam is nem egyszer hallottam már ilyen esetekről pedagógus ismerőseimtől, amelyek egy részét – jobb esetben – az intézmény igazgatójának segítségével sikerült úgy-ahogy elrendezni, gyakran előfordul azonban az is, hogy az eset következmények nélkül marad, mert a befolyásos apuka vagy anyuka közbeszól, hogy az agresszív csemetéjét „megvédje”. Nem törődve azzal, hogy egy másik gyerek sorsát, lelki fejlődését, talán örökre megpecsételi ezzel, mert az elhiszi, hogy ő egy született lúzer vagy áldozat.

Ha ilyen esetek napvilágra kerülnek, több szülő hajlamos azonnal az iskolát, a pedagógusokat okolni a történtekért, hiszen mindig könnyebb másra hárítani a felelősséget, pedig a felelősség elsősorban a szülőké az ilyen esetekben.

A gyerek otthonról hozza ezeket a viselkedési formákat, és azt a kárt, amit sok szülő a saját gyermekének lelkében okoz, mondjuk, a saját agresszív viselkedésével, az erkölcsi példamutatás mellőzésével, vagy azzal, hogy csak a pénzzel „neveli” a gyerekét, gyakran még a legelhivatottabb pedagógus sem tudja helyrehozni. Pláne úgy, hogy a pedagógus tekintélye mára valahol a béka segge alatt leledzik. Hol van ma már a régi poroszos tanári tekintély? Hol vannak az iskola jogai, hová tűntek a szabályok? – kérdezhetnénk. Csak azt látjuk, hogy ma már egyre több a kezelhetetlen gyerek, a pedagógusok meg egyre kevesebb erkölcsi támogatást kapnak a szülőktől.

A szülők sok esetben kiskirályokként nevelik a gyerekeiket, mindennemű szabályok nélkül. Pénzzel, drága ajándékokkal próbálják kompenzálni azt, hogy nincs elég idejük vagy energiájuk rájuk, vagy egyszerűen csak nem akarnak a gyerekük lelkével foglalkozni, nem akarják a gondjait komolyan venni, és közösen megoldást találni azokra. Inkább vesznek neki egy drága kütyüt, hogy elfoglalja magát vele.

Hírdetés

Sok családban már régen elmaradtak a beszélgetések, amelyek során kiderülhetne, mi bántja a gyereket, milyen gondjai vagy esetleg téveszméi vannak.

Esténként, amikor együtt lehetne a család, inkább mindenki elvonul a saját kis birodalmába, és bezárkózik a maga mikrovilágába, a gondok-bajok meg kibeszéletlenül maradnak.

Azt ma még senki sem tudja, hogy a járványhelyzet miatti bezártságnak, milyenek lesznek a hosszú távú következményei a gyerekek ilyen irányú fejlődésére, csak saccolni merjük – van is ennek már egy-két jele –, hogy nem éppen jók. És persze a közösségi média is befolyásolhatja a gyerekek viselkedését, más tényezőkkel társulva válthat ki agresszív viselkedést belőlük. Az internetről a gyerekekre zúduló információáradat téveszméket, téves viselkedési formákat, a jó és a rossz fogalmának értelmezési zavarait is kiválthatja bennük, ez azonban megfelelő kommunikációval a szakemberek szerint is kezelhető. Magyarul: nem lehet csupán a közösségi média rovására írnunk a jelenség előfordulásának megnövekedését. A dolog ettől sokkal bonyolultabb és sokkal átfogóbb elemzést igényel.

Hozzá kell fűznünk azonban gyorsan azt is, hogy bár ezek az elemzések, a jelenséggel foglalkozó mélyreható beszélgetések – akár köztársasági elnöki szinten is, hogy nagyobb súlya legyen a dolognak – kétségkívül fontosak, magukban azonban nem elegendők.

Amíg nem változunk meg mi, felnőttek, amíg nem szentelünk sokkal több tényleges figyelmet a saját gyerekeinknek, amíg nem a pénz meg a hatalom megszerzésének fontosságát mutatjuk fel példaként előttük, hanem az egymásra figyelés, az egymás megsegítésének és a szeretetnek a fontosságát, addig sok minden nem fog változni ezen a téren.


Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »