Maradt-e tere az etnikai politizálásnak? Mivel magyarázható a Smer megerősödése a magyarok által lakott déli régiókban? Szijjártó Pétert, Magyarország külgazdasági és külügyminiszterét a kassai főkonzulátus múlt szerdai megnyitása után kérdeztük a szlovákiai választásról és a szlovák-magyar kapcsolatok alakulásáról.
A Szövetség, a magyar etnikai párt 2010 óta a legjobb eredményt érte el, hiszen 130 ezer szavazatot gyűjtött be, de ez nem volt elég a parlamentbe jutáshoz. Hogyan értékeli ezt az eredményt?
Nyilván mindannyian nagyon szurkoltunk azért, hogy ismételten legyen magyar párt a szlovákiai parlamentben. Viszont azt is látnunk kell, hogy nagyon sokan dolgoztak ez ellen, hiszen volt itt megbontási kísérlet, voltak, akik megpróbálták felrobbantani a Szövetséget. A liberális média nagy része a magyar képviselet ellen dolgozott a választási kampányban, tehát nem volt könnyű dolga a Szövetség vezetőinek, és nagy politikai teljesítménynek tartom, hogy egyben tudták tartani a pártot. A Szövetség felrobbantási kísérlete csúfos kudarccal végződött, hiszen azok, akik felrúgták a párt egységét, csúnyán leszerepeltek szeptember 30-án.
Az a tény, hogy a Szövetség 130 ezer szavazatot kapott – ami az elmúlt évtized legjobb eredménye –, nyilván örömteli, de a végső eredmény szempontjából ez nem volt elég.
Szintén nagy eredmény, hogy a párt elnöke több tízezer preferenciaszavazatot szerzett, ami azt mutatja, hogy van bizalom Forró Krisztián iránt. Az, hogy a párt működésének belső viszonyai hogyan fognak alakulni a jövőben, az a Szövetség politikusain múlik. Az értékelésnek és az elemzésnek van most itt az ideje a Szövetség szempontjából, a párt vezetőinek most azt a helyzetet kell elemezniük, hogy hogyan szűkíthető a különbség a magyar nemzetiségű szavazópolgárok és a pártra leadott szavazatok száma között. Én ezt nem tudom megmondani, mert nem vagyok szereplője a szlovákiai belpolitikának és annyira nem ismerem a dinamikáját. Akik benne élnek, benne dolgoznak, nálam ezt sokkal jobban tudják.
A választásokat követően hallhattunk olyan értékeléseket is, hogy ez az eredmény megkérdőjelezi az etnikai politizálás létjogosultságát. Erről mi a véleménye?
Ennek megítélése a felvidéki magyarok dolga. Önök ezt nálam sokkal jobban tudják és sokkal jobban érzik. Nyilvánvaló persze, hogy egy-egy választás éjszakáján tett nyilatkozat komoly érzelmi tartalommal bír, és adott esetben néhány nap múlva már másképp gondolják a nyilatkozattevők. Nem tudom, hogy ebben az esetben ez így van-e, de rá kell bíznunk a felvidéki magyarokra, hogyan látják ezt a kérdést.
Megfigyelhettük, hogy a magyarok által lakott dél-szlovákiai járásokban nagyszámú szavazat érkezett a Smerre, Robert Fico pártjára. Ön szerint ez mivel magyarázható?
Megint csak nem akarok okoskodni, hiszen nem tudjuk, kik szavaztak a Smerre, és nem tudjuk, hogy miért. Én néhány tapasztalatomat tudom megosztani Önnel.
Mi, Magyarországon már 13 éve kormányzunk, ezalatt Szlovákiában – ha jól emlékszem – öt vagy hat miniszterelnök volt, közülük a leghosszabb időt Robert Fico töltötte hivatalban, és a legtöbb olyan megállapodást, amely a két ország közötti kapcsolatot fejlesztette, vele kötöttük.
Vele kötöttünk megállapodást arról, hogy összekötjük a két ország gázvezeték-hálózatát. Megtörtént. Vele kötöttünk megállapodást arról, hogy összekötjük a két ország közötti villamosenergia-hálózatot nyugaton és keleten. Megtörtént. Vele kötöttünk megállapodást arról is, hogy jelentősen megemeljük a határátkelési lehetőségek számát. 16-ról 38-ra emeltük, mióta kormányzunk, és idén még két Ipoly-hidat fel tudunk avatni, tehát az idei esztendőt úgy zárjuk, hogy van 40 közúti határátkelési lehetőség a két ország között. Arról is Robert Ficóval történt megállapodás, hogy a magyar kormány beruházási támogatásokat adjon a felvidéki vállalatoknak, és ebből helyben jöjjenek létre beruházások, amelyekből az elmúlt időszakban többet is át tudtunk adni. Tehát, ha elfogadjuk, hogy a politika tapasztalati műfaj, akkor nekünk jó tapasztalataink vannak azokból az időkből, amikor Robert Ficóval kellett együttműködnünk. Vele lehet jó megállapodásokat kötni, és ezeket a megállapodásokat neki van ereje és elkötelezettsége végrehajtani. Lehet, hogy ez is befolyásolta a szavazatokat, ahogy az is, hogy Robert Fico megközelítése a jelenlegi európai politikai problémákhoz nagyon hasonló a miénkhez. Tehát amikor arról beszélünk, hogy nem akarunk egy föderális államot Brüsszelben, hanem szuverén országok integrációjaként képzeljük el az Európai Uniót, akkor vele egy irányba húzzuk a szekeret. Vagy amikor arról beszélünk, hogy Ukrajnában békét akarunk, és a béke feltételei nem javulnak, hanem romlanak az idő előrehaladásával, akkor hasonlóképpen közelítjük meg az adott kérdést. Amikor arról beszélünk, hogy Brüsszel nem veheti el a tagállamok pénzét, mert a bürokratáknak semmi joguk nincsen ahhoz, hogy felülírják az európai szabályokat, akkor megint csak egy hajóban evezünk. Tehát az látszik, hogy fontos európai kérdéseket, amelyek a jövőben vitákat fognak okozni, hasonlóképpen közelítünk meg. Ficónak a választási kampányban tett nyilatkozata, hogy ő soha nem támogatná azt, hogy Magyarországtól elvegyenek forrást vagy neki járó jogokat az Európai Unióban, nyilvánvalóan szimpatikus a magyaroknak. Korábban soha nem volt olyan, hogy a Smer ilyen jól szerepeljen a magyarlakta területeken, ez is kétségtelen és a jelenlegi helyzetben, tehát erre egy erőforrásként kell tekintenünk.
Ha a magyarlakta területeken a Smer ilyen jelentős támogatást kapott, és ez a párt tud lenni a következő kormány vezető ereje, akkor reméljük, hogy ez a nagy támogatottság arra fogja őket sarkallni, hogy Dél-Szlovákiára minden eddigi szlovák kormánynál nagyobb figyelmet fordítsanak, és minden eddiginél több forrást csoportosítsanak ide.
Beszélgetésünkkor javában zajlanak a kormányalakítási tárgyalások és kedd óta tisztábban látunk. A királycsináló harmadik erő, Peter Pellegrini pártja döntött, hogy a Smerrel és az SNS-szel kötnek koalíciót. Milyen prioritásai lesznek a magyar kormánynak a kétoldalú kapcsolatok alakításában a következő években?
Ha létrejön egy stabil kormánykoalíció Szlovákiában, az nekünk jó hír. Egy stabil kormánnyal sokkal könnyebb hosszú távú, stratégiai víziókról beszélni, könnyebb hosszú távú megállapodásokat kötni. A két ország olyan sok szálon kötődik egymáshoz, hogy egymás sikerei segítik a másik sikereit, és ha valahol kudarc van, az kudarcot okozhat a másik oldalon is. Emlékszem rá, kötöttünk olyan közlekedési megállapodást, hogy amíg megállapodtunk, aláírtuk, majd végrehajtottuk, azalatt három különböző miniszterrel kellett együtt dolgoznom. És ez még egy pozitív példa, mert legalább végigment. De számos megállapodás azért halt el, mert néhány héttel, hónappal a megállapodás után már más volt hivatalban.
Nekünk az a lényeg, hogy a Szlovákiával való együttműködésből a lehető legtöbbet tudjuk kivenni mi is, meg a szlovákok is.
Másrészt azt sem tagadtam soha, hogy személyes barátság fűz több olyan politikushoz, akik azon pártokhoz tartoznak, amelyek most valószínűleg a kormánykoalíciót fogják alkotni. Peter Žiga korábbi gazdasági miniszterrel, vagy akár Andrej Dankóval, az SNS elnökével, és több más politikussal is személyes jó viszonyt ápolok, olyanokkal, akiknek most lehet esélye, hogy kormánytagok legyenek. Azt tapasztaltam az elmúlt kilenc évben, mióta külügyminiszter vagyok, hogy ezek a személyes kapcsolatok nagyon sokat számítanak, áthidalhatnak hivatali problémákat, diplomáciai nehézségeket is. Már megépítettük a gyorsforgalmi utat Miskolc és Kassa között, megnöveltük a határátkelők számát, megépítettük a komáromi hidat, összekötöttük az energetikai rendszereinket, magyar szerepvállalás van a kassai sportéletben. Most azt fogom javasolni Miniszterelnök úrnak, ha feláll az új kormány Szlovákiában, határozzunk meg néhány új zászlóshajót, hogy milyen nagy dolgokban akarunk együttműködni Szlovákiával, amely majd ismételten lendület ad a kétoldalú kapcsolatoknak.
Az elmúlt években megszokhattuk, a szlovák kormány vagy akár a sajtó részéről több barátságtalan gesztus érkezett Budapestnek címezve, akár az ingatlanvásárlások kapcsán. A kassai főkonzulátus épületében beszélünk, amelynek megvásárlása a szlovák sajtóban szintén bírálatokat váltott ki. Arra számít, hogy a jövőben kevesebb kritika éri szlovák részről a magyar kormány tevékenységét?
Nézze, a magyar sajtóból is egy csomó barátságtalan megjegyzést kapunk. Ebből a szempontból lényegtelen, hogy a szlovák vagy a magyar sajtóról beszélünk. A liberális sajtó ki nem állhatja a jelenlegi magyar kormányt, és ahogy látom, a leendő szlovákot sem fogja. Lehet, hogy ebből a szempontból is sorsközösség lesz közöttünk…
Az biztos, hogy a legutóbbi külügyminiszter kollégák közül néhánynak a létfenntartásához volt szükséges, hogy egyszer-egyszer belénk rúgjon reggelente.
Azt, hogy a kassai ingatlanvásárlásainkat is érzelmi ügyként fogták fel, teljesen nevetségesnek, túlreagáltnak tartottam. Egyszer meg is kérdeztem az egyik volt szlovák külügyminiszter kollégát, hogy ha mondjuk Katarból vagy az Egyesült Arab Emirátusokból jönne ide egy befektető és venne meg egy épületet, akkor ugyanúgy reagálnának-e, mint amikor azt magyarok vásárolják meg, vagy ez csak egy nekünk járó gesztus. Ilyenkor szánalmas magyarázkodásokkal jöttek. Ugyanígy volt ez a választási kampány végén is, amikor különféle beruházásokat átadtunk. A szlovák külügyminiszter személyesen rótta fel nekem, hogy én miért biztattam arra a szlovák állampolgárokat, hogy a magyar pártra szavazzanak, és ezért be is rendelték a nagykövetünket Pozsonyban. A holland miniszterelnök ugyanakkor arra biztatott mindenkit, hogy a Demokraták nevű pártra szavazzon, ám őt senki nem rendelte be sehova, a cseh elnök pedig mindenkit arra kért, nehogy Robert Ficóra szavazzanak, de őt sem rendelte be senki sehova. Erre az a válasz jött: „de ugye érted…?”. Nem, nem értem, és ez egy nagyon durva kettős mérce velünk szemben, nem ennek kellene karakterizálnia a két ország kapcsolatát.
Nagyon remélem, hogy az ilyen típusú, a szlovák külügyminisztérium részéről az előző években valóban tapasztalható magyarellenes kirohanások nem ismétlődnek meg. Mindez azért volt feltűnő, mert más szakmai kérdésekben viszont kiválóan tudtunk együttműködni. Valahogy a külügyi bürokrácia nem tudta feldolgozni, hogy a két ország között jó az együttműködés. De remélem, hogy megszokják.
Sajnálatos aktualitást ad a beszélgetésünknek, hogy Izraelt súlyos terrortámadás érte a Hamász részéről. Melyek a legnagyobb veszélyek a konfliktus kapcsán?
Fontosnak gondolom, hogy tisztán és világosan beszéljünk a terrortámadásról, amit a lehető leghatározottabban el kell ítélni. Természetesen elismerjük Izrael jogát az önvédelemhez, a nemzetközi közösségnek most arra kellene koncentrálnia, hogy elkerüljük az eszkalációt. Ha nem tudjuk elkerülni a konfliktus kiszélesedését, akkor az emberiség történetének egyik legsúlyosabb humanitárius katasztrófájával találhatjuk szembe magunkat.
A beszélgetés a Nézőpont október 12-i adásának szerkesztett átirata.
Megjelent a Magyar7 2023/42. számában.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
