Az áldozatok hozzátartozóival és az ukrán poklot túléltekkel beszélgettek a Kossuth Rádió Vasárnapi újság című műsorának a munkatársai.
Timoscsuk Mihály 2014-ben vezényelték a leghevesebb harcok helyszínere, Luhanszk és Donyeck környékére. A 27 éves beregszászi fiatalember akkor esett el, mikor egységét rakétatámadás érte.
Nagyon jó tanuló volt, elvégezte a Rákóczi főiskolát – mondta el Timoscsuk Irén, a fiú édesanyja a Kossuth Rádió Vasárnapi újság című műsorának. „Azt mondták, hogy csak egy hónapra viszik el, és majdnem hat hónapig volt. Három hónap után járt volna neki egy kis szabadság, de nem engedték haza (…) pontosan a születésnapján halt meg, augusztus 13-án” – idézte fel a történteket.
„Egy 86 kilós fiút adtam oda nekik, fej nélkül hozták haza, néhány darab csontjával, egy nejlonzacskóba berakva a koporsóba” – mondta el az édesanya, akinek nem is engedték megnézni fia földi maradványait.
Timoscsuk Mihály volt a második beregszászi magyar áldozata az ukrán háborúnak Popovics Roland mellett. Timoscsuk Natália, Mihály nővérének elmondása szerint a két beregszászi próbált vigyázni a egymásra. Popovics Rolanddal egy mesterlövész végzett, beregszászi társának a karjaiban halt meg. „Az én testvérem elment utána, védeni őt a másvilágon” – tette hozzá öccse halálát magyarázva.
Bíró Péter 21 évesen járta meg a kelet-ukrajnai poklot, hivatásos határőrként másfél hónapot szolgált a határ legveszélyesebb szakaszán. Elmondása szerint folyamatosan lőtték őket, éjszakánként is, így aludni nem is tudtak. „A helyiek eladtak minket, minden lövedék talált” – idézte fel a fiú. Megszólalt az édesapja is, aki szintén az álmatlan éjszakákat említette meg, „sok volt a könny és a rossz gondolat”. A fronton harcoló katona próbálta a szüleit nyugtatni telefonon helyzetéről, ám egy idő után megszűnt a térerő és már csak sablon sms-t kaptak a szülők.
Becslések szerint száz magyar származású katona harcol az ukrán háborúban, de pontos számukat nem lehet tudni.
Forrás:vajma.info
Tovább a cikkre »
