Sivatagba zöldellő gazdaságot

Sivatagba zöldellő gazdaságot

Gránit, homokkő és vörös homok uralja a Hold-völgyet. Míg a szem ellát magas sziklák, szűk szurdokok, barlangok és földcsuszamlások váltakoznak 720 négyzetkilométeren Jordánia déli részén, közel Szaúd-Arábia határához. Ennek ellenére itt található Jordánia legnagyobb farmja, a Rum Farm, ami 1986-ban jött létre a Wadi Rum-sivatag közepén, közel 2000 hektáron.

Hogy miért e kies kietlenségbe épült a farm, arra az a válasz, hogy itt a sivatag alatt hatalmas víztározó található, amely több sivatagi nemzetet is ellát vízzel.

Számos növényre specializálódott a Rum Farm, egyebek mellett gabona és takarmány, káposzta, padlizsán, füge, gránátalma, burgonya, squash, paradicsom és számos más zöldség termesztésére. Ezeket a növényeket egyiptomi és nabateanok népének öntözési módszerével látják el vízzel, ami a következőképpen történik:
a víz 30-400 méter mélyről, föld alatti víztározókból érkezik. A vizet öntözőrendszerbe húzzák, és a 193 hektárnyi kör alakú termőföldre osztják el forgó vízfúvók segítségével.
Emellett speciális műanyag „poli-alagutakat” is használnak a víz tárolására, amik a sivatagi magas hőmérséklet mérséklésére hivatottak.

A módszer annyira hatékony, hogy Jordánia élelmiszer-ellátásának nagy része innen származik.

Hírdetés

A sivatagi körülmények miatt a gazdaságnak a megfelelő termés elérése érdekében szüksége van támogató fajokra, mint a hüvelyesekre vagy fákra, sövényekre, amely amellett, hogy árnyékot nyújtanak és csökkentik a párolgást – amitől a talaj nedves marad –, a sivatagban gyakorta előforduló felerősödő szelet is felfogják, valamint segítenek a homok megkötésében.
Nem utolsósorban pedig a hagyományos gazdálkodási technikák mellett jól tájékozott személyzetre, nagy gépekre és jól elkészített vízzel történő öntözésre is szükség van.

Ez az elképesztő kivitelezés és egyedülálló gazdaság is megmutatja, gyenge környezetben, akár a sivatagban is teremtődhet élet.

Forrás: magyarmezogazdasag.hu, Fotó: earthporm.com

Sharing is caring!


Forrás:orientalista.hu
Tovább a cikkre »