Sok önkéntes újbudai jelentkezett az általam meghirdetett programra. Több ezer maszkot készítenek a szeretetotthonok, idős otthonok számára, de jut belőle a polgárőrség önkéntes szolgálatot teljesítő tagjainak is.
Dr. Simicskó István Budapest XI. kerület, Újbuda országgyűlési képviselője a Budapesti Görögkatolikus Egyházközséghez látogatott. Több mint ezer – részben önkéntesek által készített textil-, részben hagyományos sebészeti – maszkot adott át Kocsis Fülöp érsek-metropolita részére. A képviselőnek tett föl kérdéseket a Gondola.
– Képviselő úr, az önkéntesek részéről mekkora cselekvőkedvet tapasztal?
– Nagy lelkesedést, önzetlen összefogást tapasztalok, sok önkéntes újbudai jelentkezett az általam meghirdetett programra. Több ezer maszkot készítenek a szeretetotthonok, idős otthonok számára, de jut belőle a polgárőrség önkéntes szolgálatot teljesítő tagjainak is. Ma a görög katolikusokhoz látogattam, nagy örömmel fogadtak, s ez engem is örömmel töltött el ebben a nehéz időszakban.
– Kik adták a szabásmintát a maszkokhoz?
– A jelentkezők között több varrónő is van. Egyikük kérésemre elkészített egy leegyszerűsített szabásmintát, melyet egy kísérőlevélben juttattunk el az alapanyagokat tartalmazó egységcsomagok részeként az önkéntes segítőknek, akik ennek alapján szabták le a maszkokat. Nem okozott nehézséget azoknak, akik már korábban gyakorlatot szereztek a varrásban, és azt látom, hogy a csapat kezdettől fogva folyamatosan bővül, sokan tenni akarnak ebben a nehéz, sok bizonytalanságot rejtő helyzetben.
-Hogyan oldható meg, hogy készüljenek a maszkok, miközben mindenkit otthon maradásra biztatnak?
– Valóban kevesebb személyes találkozásra van lehetőség, mégis mi, képviselők, akik az emberek szolgálatára jelentkeztünk, ki kell, hogy mozduljunk, nekünk ez a küldetésünk, ezt várják tőlünk a bennünk bízó emberek, s mi ezt meg is tesszük. A jelentkezőknek egy-egy minden alapanyagot tartalmazó egységcsomagot állítottunk össze, melyet érintkezésmentesen juttattak el hozzájuk kollégáim.
– Kikből áll a csapat?
– Még a járványhelyzet kezdetén felhívásokat tettem közzé, melyben vártam azoknak a jelentkezését, akik segítségre szorulnak (bevásárlásban, gyógyszerbeszerzésben, csekkbefizetésben, stb.) és buzdítottam azokat is jelentkezésre, akik segíteni szeretnének embertársaikon. A csapat olyan fiatalokból áll, akik a mi értékrendünkhöz közelállók és jelentkeztek felhívásomra. Emellett természetesen kollégáim is aktív szerepet vállaltak a szervezésben. Teljes az összhang, mindenki tenni akar a baj enyhítéséért, a nagyobb baj megelőzéséért.
– Mennyire félnek a csapattagok a kockázattól?
– Akik jelentkeztek, azokban ez nem merül fel vagy erősebb bennük az a segítő szándék, melyre most sokaknak nagyon nagy szüksége van. Akik nem jelentkeztek, azokban nyilvánvalóan működik a félsz, és ez megérthető, de mi itt, a csapatban a cselekvésre gondolunk.
– Amit tapasztal, az mennyire erősíti az Ön optimizmusát?
– Én igyekszem realista maradni. Tudom, hogy a járványveszély nem múlik el egyik napról a másikra, és ha enyhül is a fenyegetés, visszatérhet újra egy hullám. Szingapúr példája mindenkinek megszívlelendő, ott újabb bajt hozott a váratlan visszaesés.
– A miniszterelnök ma azt mondta a rádióban, hogy az élet újraindításában nem akarunk az ausztriaihoz hasonló gyorsasággal haladni, de nem akarunk nagyon lemaradni sem. Ön mennyire érzi életképesnek ezt a taktikai megfontolást?
-Teljes mértékben, éppen erre utaltam az előbb. Nagyon jó, hogy a kormány idejében döntött a korlátozó intézkedésekről, szem előtt tartva a célt, hogy először meg kell fékezni a járvány terjedését. Bátrabbak akkor lehetünk, ha elkészül az oltóanyag. Ennek időpontját nem látjuk előre. És ha valamikor túl leszünk rajta, akkor a tanulságok levonása rendkívül fontos. Mert bármikor jöhet nagyobb baj is – most már látjuk. A globalizáció jól mutatja: nemcsak az információ jut el gyorsan mindenhová, hanem sajnos egy ilyen vírus is. És a védekezéshez a jogi hátteret is ki kell munkálni: fontos, hogy a kormánynak lehetősége legyen hatásos intézkedések meghozatalára, ebben ne korlátozhassa politikai hisztéria. Hiszen ma aki időt veszít, életet veszít.
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
